ez a hét kisebb csalódásokat hozott a nagy csalódás mellé, a hétfő hűvös és esős volt, így nem tudtam a kertben tevékenykedni - bár a zoknik/alsóneműk nem bánták, hogy végre rájuk is szakítottam időt. A végén még kész leszek húsvétra a takarítási eljárásossággal, ha így folytatom. Nem mentem el a legújabb csodavizsgálatra - elég nekem az íriszdiagnosztikai lelet ahhoz, hogy ne legyek túl bizakodó az egészségi állapotommal kapcsolatosan.
Némi trükközéssel az utolsó pillanatban sikerült befizetni a telefonszámlákat, és Sopronból is egész kellemes hírek érkeztek, már ami a tanulmányi eredményeket illeti.
...még sosem volt olyasmiben részem, hogy egy tanár azért hívjon fel, hogy biztosítson róla, hogy ő, személy szerint, minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy a fiam gond nélkül leérettségizzen.
Ahhoz vagyok szokva, hogy elmondják a gyerekeimet mindennek, csak jónak nem, ezt még Zsolti fiammal kapcsolatban is mindig megengedték maguknak ezek a pedagógusnak csúfolt illetők, pedig ha valamelyik gyerekem átlagon felüli IQ-val rendelkezik, hát akkor ő mindenképp. Banduci meg mindig is a falu rossza volt egyedül, pedig még különösebben magatartásproblémák se voltak vele (csak nem tolerálta az iskolarendszer a tényt, hogy unja őket, tokkal-vonóval).
Nem tudom, mit kellene tenni az oktatási rendszerrel, de hogy siralmas, (...Budaörsön se jobb, ott is ez a stílus járja, szerintem ez nem jobb, vagy baloldali, hanem kétoldali probléma - pedig az tüdőgyulladásból is minősített eset) az egyszer hétszentség.
Szerintem az elégtelen nem csak a gyerek kudarca, hanem a pedagógusé is. Pláne, ha egy osztályban tömegesen fordul elő... mint ezekben az intézményekben általában.
No de mindegy, valami egészen más világba csöppent az én drága gyermekem, és én csak ültem a beszélgetés után, és el se akartam hinni a hallottakat.
Egy PEDAGÓGUS beszél így.
...
No, majd meglátjuk, mire mennek... reméljük a legjobbakat.
...
A melóhely is hozott csalódásokat, reméltem a bizonyos csendesebb időszakot, de az Istennek se akar elérkezni... pedig rám férne, nagyon is.
Az anyagi helyzetem siralmas ebben a hónapban, s ez még hónapokig érdemben nem is fog változni, tekintettel arra, hogy kifizettem J második részletét, s az utolsó rövidesen esedékes lesz. Ez a tény súlyos lyukat ütött a költségvetésemen, nem váratlanul, mert tudom én ezt már több, mint fél éve, hogy ez az időszak nagy szívás lesz - de már rohadtul utálok örökké szívni, ez az igazság.
No mindegy, majd csak elmúlik ez is.
Becslésem szerint a második félév már fog hozni némi enyhülést, bár akkor meg megkezdődik majd a restauráció, melyre olyan égető szükség van.
Ja, erről jut eszembe: penész.
A repedezés megállt, van helyette penész. Fekete. Szinte mindenhová jutott belőle. A tüdőmbe is, a lelet szerint. (Nem csodálom, hogy Banduci elmenekült: a szobája lakhatatlan miatta).
Gyűlölöm ezt a helyzetet.
...
Ma P. Apukával meetingeltünk, könyvelési díj gyanánt kaptam egy zacskó olcsó WC papírt, meg 2 db Mozart golyót. (Mozartét adta... ezzel mindenesetre feltétlenül jobban jártam... na jó... bizarr gondolat. :D)
...
A lelki egyensúlyomat a szekrénymese kissé helyre billentette, a virtuális nyavalygás néha jó hatással van az emberre... de elgondolkoztam valamin.
...
Nincs olyan, hogy szeretet.
Legalábbis nekem még nem sikerült vele találkoznom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.