...egész délelőtt a csend dobolását hallgattam a dobhártyámon. Ilyen, mikor az ember nem hallja azt az ismert, kedves hangot. Nem hallja, és hiányzik neki. Megszokta. Volt rá két és fél éve egy távkapcsolatban. És most nem hallja. Minden olyan nagyon csendes lesz. Bántóan csendes.
...
Aztán jöttek bizonyos FB bejegyzések, és, mert az ember gonosz lény, vígaszt nyújtott a tény, hogy a másik fél is kínlódik. Azért a sajnálatomat nem pazarolnám rá... ő se szokta rám...
...
Ami a célozgatott reparációt illeti, ahhoz szerelőmester szükségeltetik.
...unom, hogy mindig én szerelgetek. Nincs hozzá jogosítványom. És különben is: két és fél év minden tapasztalata alapján vannak dolgok, amik megváltoztathatatlanok. Egy telefonhanggal együtt élni? Bizarr dolog. És nem is eléggé kielégítő. Igazán nem.
...
Merugye, van az a nemakarás. A nyögéssel a végén. A lustaságról és kényelemszeretetről nem is beszélve, ami a másik nyakába rak minden kellemetlenséget, magának csak a jót kiválogatva. Ezt én nem nevezném szerelemnek. Nem érdemli meg azt a szót.
...
Akkor meg kár a Zidőért.
...
Az önsajnáltatás meg jó sport, én is szoktam gyakorolni.
De tény, hogy nem visz előbbre.
És különben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.