A sötét, meg a tehenek

Már néhány hetes ez a sztori, de ha az eszembe jut, csak vigyorgok befelé... mert rossz a májam, és különben is, legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység.

Nem akartam megírni, de muszááááj. 

Ekkora oltást rég adtam embernek, na. Rossz szokásom szerint el kell dicsekednem vele. Mert pletykafészek vagyok, tudjuk. De most... próbálom tompítani egy kicsit...

Remélem, hogy sikerül viszonylag diszkrét mesét sikerítenem belőle.

Rajta leszek az ügyön.

Egy ember még így is fel fogja ismerni. Lesz ott tűzokádás. :-D

...

Kedves, néha kedvetlen, ismeretlen ismerős, időről-időre előkerül, és próbálkozik. Mindig. Mindenkinél. Konkrétan, piszkosul nős. Tehát piszkosul nem célcsoport. Meg amúgy se... tudjátok, milyen.

Tudjátok hát.

Csak rá ne ismerjetek. Igyekszem kicsit átkölteni a történést... a lényeg változatlan hagyása mellett.

...

Mindenesetre azt hiszem, úgy kezdődött, hogy határtalan kékségem ismét felpiszkálta - túl élénk - fantáziáját. Időről-időre történnek ilyen megmagyarázhatatlan dolgok.

...

- Muszáj végre találkoznunk! 

- Jó, legyen, száz éve már, hogy nem ismerjük egymást. Tőlem akár találkozhatunk is. Úgyse lesz semmi. S E M M I. Felfogtad?

- Majd meglátjuk.

- Nem majd meglátjuk, nem lesz, és pont. Haver vagy. Semmi több. Vedd tudomásul.

- Jó, jó... akkor találkozunk?

- Tőlem... megihatjuk az ismerkedős kávét... haversrác...

...

- Mégse lesz jó! Akkor nem tudok elszabadulni! Otthon lesz az asszony!

- Hát, akkor így jártunk! - (Nagyon megrázott a dolog, gondolhatjátok... hét éjszaka volt könnyes a párnám ezt követően...)

- Mennyivel könnyebb lenne este!

(Nyilván arra értette, hogy akkor el tudna szabadulni. De ez így, leírva, még bizarrabb volt, mint az alapötlet, a kávézás. Pedig már az sem egyszerű. Egy ilyen alakkal...)

...

- Igazad is van. Sokkal könnyebb este. Sötétben minden tehén fekete.

Ááááááá.... kész voltam. Még én is.

Remélem, azóta felmosták.

Volt egy török, Mehemed,

sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed

milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed

lát egy csomó tehenet.

Csudálkozik Mehemed,

"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,

Mi vagyunk a tehenek.

Számlálgatja Mehemed,

Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed

háromféle tehenet:

fehéret, feketét, tarkát,

Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,

S felrúgták a tehenek!

(Móricz Zsigmond: A török és a tehenek)