- Különben is, kékszemű!
Ez olyasmi nálam, mintha azt mondanám: bóvli.
Az elmúlt napokban megpróbáltam három kis történetben megemlékezni arról a három kék szemű emberről, akik kiemelt szerephez jutottak sorsom alakulásában. (A negyedik az édesapám, de róla később szeretnék írni - és egészen más összefüggésben, minthogy vele kapcsolatosan számomra más volt a lényeg, nem a kék szeme).
Írás közben jöttem rá - még, hogy haszontalan dolog a naplóvezetés! - hogy averzióim gyökere és eredete az a hatalmas csalódás, amelyet nevelőapám (ez talán túlzás - bár ki más lenne az, ha ő se?) okozott nekünk, nekem és anyámnak.
Ott találkoztam először azzal az érzéssel, hogy milyen is, mikor valakit az ember megszeret, bizalmába fogad, és az illető átveri. S ráadásul kettős volt, felerősödve tört rám, hiszen én magam is csalatkoztam, de még erősebben éreztem anyám csalódását.
És mégse tudtam haragudni.
Csak csalódtam.
De nagyon.
Egyébként a kék szem számomra mindig is valami csodálni való esztétikai jelenség volt. Mivel zömmel barna szemű emberekkel voltam körülvéve, azt gondoltam - éreztem, hogy ez valami különleges és ritka dolog. A világos szemszínek a tulajdonosuk hangulatának változására gyakran színárnyalatot váltanak, ez is olyasmi, amitől még különlegesebb lesz számomra a dolog. Különleges - és távoli.
Egészében úgy vagyok a kék szemmel, mint a tudós a tarka lepkével: szívesen tanulmányozom. Messziről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.