Utólagos gondolatok nőnaphoz

A Föld legszebb virága a NŐ!
De csak ha fejünkre nem nő!
Szépségével gyógyítja szemünk,
Testével kényezteti testünk!
Megbocsájt ha hülyék vagyunk,
Mert tudja, hogy nem változunk!
Sok PUSZIT küldök NŐNAPRA,
Legyen minden Nőnek SZÉP NAPJA!!!


...ezt a köszöntést egy kedves ismeretlen ismerős lapján olvastam tegnap, és mélységesen eltűnődtem rajta. Tűnődésem táptalaja (az életemben tapasztalt sorozatos kudarcokon túl) a Nemzetközi Nőnapon és a versben nyíltan kibontakozó férfi felsőbbrendűségi tévképzeteken (brr) túl egy Földes Anna - antológia, mely tegnap, a könyvtárban akadt a kezembe. Címe: Asszonyok tüköre.

A nők küzdelmeiről szól, a nő megítélésének társadalmi változásairól - és arról, hogy hiába telnek az évszázadok, az alapprobléma (a nő, mint eszköz, tárgy a férfiúi gondolkodásban) változatlan marad, legfeljebb a megjelenési formái módosulnak.
Ez a kis válogatás igen aktuális számomra jelen állapotomban. Idéznék innen-onnan, a teljesség igénye nélkül:
...
"Kissé túlságos, de IGEN KÖZÖNSÉGES követelése sok férjnek, hogy míg ő maga kemény tőkévé lett, neje mindig virág maradjon." (Báró Eötvös József)
...
"A mai asszony lelke - írja Ellen Key - örökös remegésben álló, végtelenül finom és ideges mérlegrúd! egyik serpenyőjében a régi asszony minden fészekrakó és centripetális ösztönével, a ház és gyermekek gondjával - a másikban az aktivitás és emberi érvényesülés égő és nyughatatlan vágyával és a saját énje szabad kifejlesztésének szinte mániákusan szenvedélyes akarásával.
Eközben pedig nagyon sokszor kenyeret keres, majd mindig nehéz, lélekölő és OLCSÓ munkával; - lelkén szűri meg és hajtja át (mert ősanyái könnyes öröksége ez) a mai férfi ezer és fokozott nyomorúságát; - és legvégül és legerősebben tán: szenved a férfitól - férfiától - szívével bíbelődvén; mert sorsának kis tömlöce ez; mosogatja könnyvízzel, díszíti szerelemrózsák kárpitjával; szegényke. És eközben - szüli az embert, nemcsak leányait új, könnyes szerelemre - de fiait is - némelyek szerint új harcokra, munkára és gondolatra." (Kaffka Margit: Az asszony ügye - részlet)
...
http://www.nlcafe.hu/ezvan/20130923/nok-ferfiak-fizetes-kulonbseg/
...
Miért van az, hogy ha egy nő megházasodik, a gyerekneveléstől a főzésen át a gatyamosásig minden az ő nyakába szakad? Mindezt persze munka mellett, mert a Teremtés Koronája képtelen gondoskodni kis családjáról. (Ha mégis, akkor meg tárgyként kezeli őket - ott az a baj, egyébként azt, azt hiszem, az én személyiségemmel öt percig nem toleráltam volna soha.) 16 éven keresztül nem láttam tévét. Nem volt rá időm. Most meg már nem is érdekel. Leszoktam róla.
Bezzeg Nagy Fal...
...
Tegnap, a villamosra vártamban, láttam egy luxusautót, mely a pirosnál várakozott. A benne ülő, kopaszodó ötvenes úr erősen gesztikulált beszéd közben. Valószínűleg felsőbbrendűsége teljes tudatában kiabálhatott. Az anyósülésen korban hozzá illő, hamvasszőke nő mosolygott. Mosolyában benne volt: Beszélj, bolond... Hátul, valószínűleg a lányuk, követve az anyai mintát, platinaszőkén virított, nem foglalkozott különösebben Apuci hőbörgésével.
Igen, vannak minták, melyek nehezen változtathatóak.
...
Nekem nem ez a minta jutott.
...
Miért van az, hogy ha egy nő meg egy férfi megismerkedik, a nőnek ötvenhétezerszer végig kell hallgatnia a férfi nyavalygását korábbi kapcsolatairól, áldatlan szerelmeiről, csalódásairól, bánatairól, munkahelyi konfliktusairól, de ha saját magáról mesélne, néhány mondat után érdektelenséggel találkozik?
...
Miért van az, hogy ha egy férfinak problémája van, természetes, hogy a nő szalad és segít neki, de ha a nőnek vannak gondjai, annak megoldásában segítséget nem kaphat? Az őszintébbek meg is mondják: "Sírj otthon, egyedül, én csak mosolyogni akarlak látni." A kevésbé őszinték mellébeszélnek és magyarázkodnak, esetleg utólag bocsánatot kérnek - de az sem jobb. Sőt.
...
A bejegyzés elején idézett versből a hímsovinizmusnak az a foka, hogy nekik még hülyének is szabad lenni (bezzeg nekünk!) egyenesen vérlázító.
...
Azt hiszem, nincs szükségem többé férfiakra. Legutóbbi kapcsolatom, ha másra nem is, de arra mindenképp jó volt, hogy felismerjem saját erőmet és értékeimet, azt, hogy egyedül is megállok a lábamon.
Párkapcsolatot egy nő is azért keres, mert társat remél tőle, olyat, akire támaszkodhat a saját élete gondjai megoldása közben. Mivel azonban erre alkalmatos férfiú a negyvennél idősebb korosztályban nem létezik, vagy legalábbis annyira ritka madár, hogy tán fehér hollóból is több repdes kis hazánkban - ezért jobb, ha az ember lánya nem várja tovább a sült galambot, hanem elfogadja a tényeket, és megpróbál magának berendezni egy férfi mentes, élhető világot.
Ebben azt hiszem, az öregedés sokat tud segíteni. Fiatalabb korban csak nagyobb a késztetés bennünk, nőkben is, jobban érdekel a szex, - negyvenen túl ezek a dolgok szépen, maguktól lecsengenek, és végre a valódi emberi értékek kerülnek előtérbe. És ez egyáltalán nem baj. Sőt. Segít a tisztán látásban.
...
Tehát a cél, ha már így esett, egy kellemes, élhető élet kialakítása, férfiakhoz alkalmazkodás, rohangálás, elvárások, csalódások és miegyebek nélkül.

Zámbó Jimmy: Gyere, sírj a vállamon
(kösz, nem kell ezt erőltetni, úgyse megy)