Előre bocsátom, hogy biztosan azt fogod mondani erről a bejegyzésemről, hogy túl sokat kombinálok. És még az is lehet, hogy igazad van ebben...
Tehát kezdetben vala a társkereső oldal. Bejelentkezés után korai stádiumban ki látott, majd kedvencek jelenlétének ellnőrzése, később a kettő felcserélése, legmélyebb gödör esetén a ki látott? - lista teljes figyelmen kívül hagyása (esetleg helyreállítás kérése, ha Te figyelsz az ablakomban, mégis magasabb a komfortérzetem alapon).
Ehhez jöttek mail elérhetőségek - írhatsz regényt, elolvasom, ígérem, legfeljebb nem válaszolom meg, lesz, ami lesz alapon. Sőt, az automatikus visszaigazolást is letiltom, nehogy megtudd, hogy én ezt elolvastam - úgyis tudni fogod, de nem baj. :)
Később bekövetkezék vala a Facebook, és a zöldpöttyök korszaka. (A zöldpöttyös hallgatás egy olyan formája a csöndnek, amikor írnál ezerrel, de a kezedet még időben a székhez szíjaztad. Nem éri el a klaviatúrát. A Zistennek se.)
A skype a legutolsó fázis, nálam duplán, mert Mr. Svédország rám települt skype-on még mikor ismerkedtem a technikával. Azóta is félve nyitom ki, mikor ugrik rám. Szerencsére már leszokóban van. :)
Tehát ezek az elektronikus csajnyomkövető rendszer legnépszerűbb elemei.
Hogy hogyan használja őket a minden hájjal megkent informatikai szakember? ...bizony, eltelt kis idő, amíg kiismertem. De utána annál jobbakat lehetett nevetni a szisztéma működésén.
Tehát. Napközben (a ráérős számítógépguru is ember, és tudja, hogy a csajnak meló van) kicsit felmegy ide-oda, dumál a ráérőkkel, sírdogál, hogy mennyire unalmas az élet, ha nem vagy vele :), dolgozgat, stb. Ám eljő a bűvös négy-öt óra, és eszébe jut a hülye nő meg a hadászati fegyverarzenál.
...nos, küldjünk neki körmailt. Akkor tudja, hogy gondoltunk rá. Ha meg megnyitja, én is tudom majd, hogy hazaért. Kész haszon ez a sok tudás. :)
Mail-FB-Társkereső. Ha feltűnik valahol, mailen, vagy facebook-on, rohanás be az oldalra. Végre heccelhetem tovább, anélkül, hogy direkt kommunikáció hibájába esnék. Óvatos duhaj vagyok, sokkal jobb a "közös tudat"-ba küldeni a Neki szántakat, vész esetén bármikor letagadható, hogy ő lett volna a címzett. "A Reményhez című verset csak úgy mindenkinek tettem fel, okulásul" - közölted, mikor számon kértem, hogy mit is akart ez a két másodpercig sem élő bejegyzés jelenteni. ...nehezen volt hihető, mi tagadás... :)
Sokáig simán lépre mentem ennek a dolognak. Aztán egyszer csak valahogy rám szakadt ez a rengeteg ismeret, és ezzel egyidejűleg a gondolat, hogy mi történik, ha ezen a sorrenden kicsit változtatok?
Az okos informatikus az órát is remekül ismeri, és pontosan tudja, ha bizonyos checkpointokon a bejelentkezés késik, akkor baj lehet. Például baleset. Vagy még inkább randi. ...mindenképp rendellenes a dolog, és ez elviselhetetlen.
Párszor kipróbáltam, és azt tapasztaltam, hogy tényleg nem lógsz fent az oldalon, ha én nem vagyok gépközelben. Viszont hanyatt-homlok igyekszel oda, ha én feltűnök. Ez tetszett. ...bár totális kontroll, de nagyon intelligens megoldás...
A csúcsok csúcsa az a minősített gonoszságom volt, mikor azért se néztem meg a körmaileket, nem jelentkeztem be FB-re sem, viszont álreglappal két órán át figyeltem a naplóbeli eseményeket. Amikor feltetted, hogy "Tíz óra múlt", én már gurultam a nevetéstől... :)
A következő hadszíntér az fb volt, teljesen érthető okokból. Valamivel mégis közvetlenebb kommunikációt biztosít. De ennek is megvannak a maga buktatói. Nyomulni pl. szigorúan tilos. Mert az a vesztes a lelki harcban, aki elsőnek telefonál, ez már Görbe Nóra is megénekelte, és ez azóta se változott, legfeljebb kibővült az internetes kommunikációs csatornákkal.
Így tehát zöldpöttyös hallgatásba burkolództunk, láttam, hogy látod, hogy látlak... néha megtört ez a hallgatás, de nagyon módjával kellett adagolni, mert a hiányérzetnél jobb tanácsadó nincs, mint az azóta már be is igazolódott. :)
Ami a telefont illeti, majdnem leestem a székről, amikor egyszercsak felhívtál.
...igen, kíváncsi voltam, hogy elkéred-e a számomat a nagy Ho-ho-horgásztól, de az már majd' egy hete volt, és aznap este, mikor Szamóca azt az ízléstelen szösszenetet betette a naplóba, akkor épp nem is gondoltam rá.
Én előzőleg jól leszúrtalak - fontos esetekben a mail megfelelő kommunikációs csatorna, azt azért nagyjából mindenki elolvassa és átgondolja (legfeljebb nem válaszol rá, ezt tudjuk :)), mégpedig azért, hogy ne legyél ilyen gyávuska, nem kell minden harapós nőszemély elől megfutamodni, - én amúgy se vagyok az a visítva elrohanok fajta és nem is szeretem az olyanokat - bár DC pont arra okított, hogy kár minden esetben felvenni a kesztyűt. De ilyen vagyok, ezzel nincs mit tenni, és azt hiszem, hogy a páromtól is hasonló tulajdonságokat várok el.
Szóval beolvastam Neked, és megcsördült a telefon.
Némi zavart magyarázkodás következett, de ahhoz a tényhez képest, hogy felhívtál, már tényleg eltörpült az eredeti probléma, megadtad a telefonszámaidat, és hallhattam a hangodat, aznapra ez bőven több volt, mint amit vártam a sorstól.
..így hát akarata ellenére Szamóca nagyon sokat hozzájárult ahhoz, hogy a történések újabb irányt vegyenek (ez már nem az első ilyen indirekt beleszólása volt a kettőnk sztorijába, mindig éket akart közénk verni, de mindig fordítva sült el a dolog. Van ilyen is a Nap alatt.)
...
Mindenesetre a világhálóba gabalyodásunk érdekes eleme volt az is, hogy amikor én szerettem volna otthagyni az oldalt, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal visszamentél rá. Eltelt pár nap, magamban bizonytalankodással, hogy akkor most mit is látok tulajdonképpen: egy fickót, aki csak egy kalandot keresett, megtalálta, és most tovább kutakodik, vagy egy unatkozó nyugdíjast, aki csak az idejét szeretné eltölteni egy közösségi oldalon (a szóba jöhető nők háromnegyedét már úgyis rég magára haragította, a maradék negyed meg miattam nem fog vele szóba állni. Kivéve persze Csinikét, de ő Görbe Nóra szerint már régen elvesztette a harcot, legfeljebb még nem vette észre.)
Tehát úgy döntöttem, hogy a második verzió lesz az igaz, és én is elkezdtem berendezkedni a maradásra. Az első dolgom az volt, hogy átszerkesztettem a reglapomat, közölve a tényt, hogy én már nem vagyok független, sőt, boldog is vagyok emiatt, és csak a barátok miatt járok vissza az oldalra. (Azt azért megfigyeltem, hogy a másik fél egy betűt sem változtatott a reglapján. Pedig számomra ebben az esetben ez lett volna a normális...)
Igazán akkor ijedtem meg, amikor egy szép napon be akartam jelentkezni a rendszerbe, és kaptam egy üzenetet, hogy hibernációból feltámasztottak. Én nem is hibernáltam! ...egyből Téged kerestelek, mi lehet ez. Tény, hogy rögtön be is vallottad, hogy Te voltál. Mégpedig azért, mert már fúj a "változás szele", kifelé az oldalról. Engedélyezted, hogy néha még beléphetek, de nem saját néven, és csak olvasgatni a többiek írását. Én, a grafomán, csak olvassak. :(
Illetve esténként, ha épp nem vagyunk együtt, akkor bemehetünk egy "virtuális randira"... engedély. Már a szó is idegen. Idegen mindattól, amit én elképzelek egy párkapcsolatról. :(
...
Sok kérdés van bennem ezt az egészet illetően, és az a baj, hogy még egyelőre fel sem vagyok képes tenni őket. Mert én olyan hülye vagyok, hogy csak azt tudom szavakba önteni, ami kiforrott, egyértelmű - legalább a számomra az.
...
Mindenesetre az elektronika kétélű fegyver...
Szájbergyerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.