2011. november 3., csütörtök

"Hol éltél Te eddig? Traktorbelsőben???"

Nagy Fal az én exem.. gyermekeim apja. A következő versben nemcsak őt, de lényegében a se füle, se farka történet többi szereplőjét is megismerheti, akit érdekel ez a teljesen értelmetlen és logikátlan történet.
...tulajdonképpen a főszerepek nagyon gyorsan kiosztásra kerültek... ...mégsem lett belőle színmű... miért? -hát ez az amit nem tudok.
...
Volt egyszer egy kislány nem érte a nap sem
Nem is lakott máshol, csak traktorbelsőben
Dolgozhatott sokat, amennyit csak akart
Ezzel ő igazán ott senkit se zavart
Várták őt a számok, meg sok mosott ruha
Túl nagy volt a teste hát hevert sokat ura
(Ott a bocskorméret több volt mint ötvenes
Ott a csülök Pékné több volt mint méretes)
Nem mozdult a szellő nem érte a nap se...
Így a kisleánynak elege lett egyszer
Kipottyant a lányka vad, szeles vidékre
Vad, szeles vidékre tűző napsütésre.
Ó, de tágas itt kint! De más ez a vidék!
Merre induljak el? Ki lesz, ki itt megvéd?
Jött is egy királyfi, vagyis olyasféle
Vodkás üveg lapult mind a két zsebébe
- Nem iszom én szeszt, nem iszom, csak ritkán!
..Hogyha majd nem kellek, nem jössz el, királylány!
Kicsi kis leánykát bántották e szavak
Néha visszasírta a kínai Nagy Falat
De a falhoz dőlés monoton egy dolog,
Azt mondta a kislyány: "Tovább kutakodok!"
Ment hát a pusztában egyedül szegényke
A nagy gyaloglásban elkopott a térde
Egyszer előtalált egy keresztes vitézt
- Hókuszpóknak hívnak! Kislyány, te merre mész?
- Megyek erre-arra, keresem az utat -
szemével oázist, friss vizet kutat.
- Nincs messze a forrás,Szép galambom, mátkám
Mesélek én neked, aludj el, királylány!
A sok-sok mesével tele lett a feje
Tele fejjel járkált fájt is a veleje
Hókuszpók meséje mégse nem bírt vele,
Hiába próbálta, hiába szerette.
Mivel mása nem lett tele a mesével
Tovább bandukolt hát nádi hegedűvel.
Talált az út szélén egy árva poétát
Ki nyakát tekerve lesett felhőkön át.
- Hiába lesel te, fűzfapoétácska
Hiába lesel te úrnő ablakába!
Ne kergesd, ne zaklasd, ez nem úri dolog
Majd lovagolni ő veled sohase fog...
De nem hallgatott ám fűzfapoétácska
Nem hallgatott reá a kicsi kislányra
Kicsike kisleány rázta csak a fejét:
(Abbahagyhatnám már e kerge költeményt).
Jött egy újabb vitéz, daliás és délceg...
Lenéz a dalia: - Hol a cumisüveg?
Kicsi kis leányka érzi idők szavát
A szaunába fordul és bezárja magát.
Nem szól mostan néki győzedelmi ének
Véget vetek most már e kerge zenének...

Szeretlek Benneteket!!!:))

2011.07.05. 19:40

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.