(Részlet tarka szoknyás barátnőm leveléből...)
Fűzfapoétánk, kedvenc Vaskakasunk, minden nap többször is sóhajtozik azon, hogy miért lett a strucc népszerűbb jószág a kakasnál.
...igaz, ami igaz. Az oldalon megfigyelhető struccok körül számtalan nőivarú egyed fordul elő, és nem fukarkodnak a csalik bevetésével sem.
A furcsa csak az a dologban, hogy a struccok ettől nem lesznek boldogabbak. Sőt. (A másik se, de Róla majd külön írok. Megérdemli.)
(- De hát mi a fenét követtem én el, hogy így rámizgult ez a sok nő - kérdezted, a lehetőségekhez képest egészen őszintén. :) - Én csak elkezdtem leírni, hogy hogyan élek, mit csinálok, merre jövök-megyek, íram a szeretteimről, néha vicceltem, zenét tettem fel - semmi különös. És egy rakás nő megbolondult tőle.
...ez igaz... ...még én is... ..pedig..)
Vaskakasunk mindent elkövetett a cél érdekében. Verseket írt. Lelkesedett. Nyomozott. Virágot vitt postaládáknak. Minden hiába. Néha kapott halvány elismerést, szigorúan nyilvánosan, de semmi egyebet. És egyre bánatosabb szegényem. Bár, maga is tehet a dologról. Nemcsak az alany megválasztásánál vannak gondok nála, hanem az udvarlási módszerekkel is. Nem lehet mindig csak lelkesedni. Néha heccelni is kell a siker érdekében.
(...na ezt Neked nem kell tanítani... ...jobb lenne ha inkább felejtenél ebből...)
...én nem voltam tolakodó a konkurrenciával szemben. Tudomásul vettem, hogy Csinike több fizikális paraméterben sokkal jobban illik Hozzád, mint én (fontos dolgokról beszélgetünk, kilókról, centikről és évszámokról!!!), amúgy sem volt az egész dolognak nagyobb realitása, mint hogy az elefánt repüljön, így hetekre magatokra hagytalak Titeket, hátha lesz kibontakozás.
..de nem lett, pedig Csinike majd' kiesett a napló sorai közül az utánad ácsingózásával... Te meg telesírtad a naplót, hogy merre bujkálok... akkor megadtam magam a dolognak. És megint elmerültünk a báli forgatagban. Olyan gyorsan pörögtünk, hogy már a hurrikán is szédült... kaptam hideget-meleget, csak győzzem kiválogatni... Csinike pedig majd felrobbant, szegény...
Amikor már én is éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, inkább úgy döntöttem, hogy feladom a nyítszíni küzdelmeket. Nemcsak a rengeteg konkurrencia miatt, akik árgus szemmel lesték minden mozdulatomat, - fair playról itt már nem lehetett beszélni - , nem is a heccelés miatt, amit Tőled kaptam (amit azóta se tudok hová tenni, mert ugye, ha valaki tetszik, azt nem bántom meg fölöslegesen, ha valaki nem tetszik, de becsülöm, mint embert, azt igyekszem elkerülni, hogy az érzelmei le tudjanak csillapodni, ha meg valaki ellenszenves, azt nem hiányolom, ha nincs velem, szóval magas ez nekem, mint poloskának az eperfa) hanem mert értelmét vesztette az oldalon tartózkodásom.
Hogy miért is?
Ezt DC. esete világította meg számomra.
...ő nálam mindig a potenciális jelöltek között volt, az első pillanattól, ahogy betettem a lábam az oldalra. Leginkább az esze miatt. Mert az van neki is. Ajánlólevelem is volt hozzá, Anya mondta, hogy szerinte ő lenne a nekem való... én ezt akkor sem értettem.
DC. remek fiú, de nem az én világom. Biztos jó képű is. És magas. És kor-romombeli. Meg még intelligens is. Nem kicsit.
...de nem az én világom, Anya!!! Nem tudom megmagyarázni Neked, de nem!!!
Ma már tudom, hogy DC. szerelmes volt (még most is az) és ez a távolság oka kettőnk között, nem a földrajzi elhelyezkedés. (...szegény DC... ő is elnyerte a lapátot...)
Minden első perctől érezhető távolság ellenére, sokáig örültem volna, ha megkeres. De közben telt az idő, és mélyült a verem... Amikor jelentkezett, már nem tudtam örülni neki. Néhány félgőzzel megírt levél, és a konklúzió: Szerelmesek vagyunk egymásba, drágám! Én is egy másba, meg Te is egy másba... különben semmi gond... jó a levéltermés az idén...
Itt azután, meg az ovibulinál, amit a "tiszteletemre" és Csinike örömére rendeztél, nagyon gondolkodóba estem.
Mert ugye. A hülye nő beleesett az okos fickóba. Mert az okos fickó addig heccelte, hogy más választása nem volt szegénynek. Az okos fickó meg jól kiröhögte nyílt színen (Lükke lány and Lükke lány - monda Sasmadár és igaza volt).
Jött a másik okos, helyes fickó, haverkodni akart, és semmi örömöt nem tudott kiváltani az érdeklődése (pedig előkelő helyen jegyzett versenyző, mint láthattuk.)
Sőt.
Már a jövő-menő zombik sem örömet okoznak, inkább stresszelnek, mert megbontják a képet, amit mindig látni szeretnék.
...akkor meg minek kínozzam itt magam tovább??? Vagy Te, vagy senki. Rekreáció. Ph-érték.
...Kíváncsi voltam. Kíváncsi voltam, fogok-e hiányozni. Fogsz-e keresni. Akarsz-e látni.
Mindhárom kérdésre igen a válasz.:))
Én most elégedett vagyok. Bár néha bezöldül a szemem... mikor másokkal kokettálsz... de jön még kutyára úthenger!!! :)
...engem nem érdekelnek évszámok, kilók, centik. Én rokonlelket kerestem. Úgy érzem, megtaláltam. ...ha tényleg így van, Neked is érezned kell.
http://www.youtube.com/watch?v=Ms0S0dC7D-0
(Mert akit szeretnek a lányok, annak jó...:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.