Vágyakozás

Most már tele vagyok nyugtalan, reménykedő, kétkedő, izgatott várakozással. Mikor megtudtam, hogy mégis láthatlak, elrohantam vásárolni. Magamnak. Ruhákat. Az utolsó pénzemből. Én, aki csak akkor vesz magának bármit amikor az előző már lerohadt róla.
...semmi szépség nem lehet elég szép, semmi jóság nem lehet elég jó Neked. Szeretném magamból is a legszebbet, legjobbat adni. És nem kérek viszonzást. Ó, nem. Még azt se kérem, hogy ne bánts. ...bánts, ha akarsz. Bánts ezért a lehetetlen szerelemért, piszkálj csak, mert ez is annak a jele, hogy Téged sem hagy érintetlenül. Tudom, hogy hiányzom. Tudom, hogy hozzám sem mersz/akarsz szólni. Tudom, hogy sokat gondolsz rám. Tudom, hogy reggel elfog a józanság hűvössége, és szeretnéd megtagadni ezt az egészet... haragszol rám... aztán eljön az este magánya, és eszedbe jut bolondos barátnőd... és hiányzik a kis, röpdöső lelke, a zenéi, a bolondozása... hiányzom Neked, ugye?
Látod, most is Claydermant hallgatok. Minden este azzal alszom el. De nem hívlak... ha belepusztulok, akkor sem... nem merlek... nem akarlak... azt akarom, hogy magadtól gyere... és békélj meg a sorsunkkal. Mert ez nem csak az én álmom. És ha három perc jut nekünk, akkor azért a három percért leszek hálás a Teremtőnek.

...talán még soha nem voltam ennyire szerelmes... pedig még sose láttalak... ez félelmetes. ...netszerelem...
http://www.youtube.com/watch?v=44ryoWj-_Oo&feature=BFa&list=PL43FF3C3818B86218&lf=mh_lolz