Magam is meglepődtem magamon, milyen könnyen mondtam ki, hogy igen. Mikor már kint volt, akkor sorakoztak a kérdések, mint a kis ördögök. (Nem lesz ez korai? Mit gondol rólam? Én megyek, egy pasi lakására? Második találkozásra?? Kell ez nekem?? - amilyen hülye vagyok, igen a válasz.)
De akkor már diktáltad a címedet, én meg írtam, jobb híján egy word dokumentumba, ott a skype előtt, rettentő nagy zavarban voltunk mindketten, én legalábbis feltétlenül.
Másnap a készülődéssel akaratlanul is húztam az időt, sőt, egész úton azon gondolkoztam, hogy nem lenne-e jobb valami más elfoglaltság után nézni. Például, bevehetném magam egy bevásárlóközpontba, vagy felmehetnék Anyukámhoz...
...hiszen előszörre meg se csókoltál, és most sem lehet tudni, hogy mi a fenének kell nekem Tb-ről átbumlizni Kispestre, lehet, hogy csak azért, hogy továbbképzésben részesüljek a szülő-gyermek kapcsolat kereteit illetően.
(Mindenesetre találkozni akar velem, ez már önmagában jó dolog, aztán lesz, ahogy lesz - gondoltam, meglehtősen határozatlanul.)
Az összes BKV járat megérezte a bizonytalankodást, mert mind elment előttem. (Istenem, arra kérlek, hogy csak akkor engedd meg nekünk ezt a kapcsolatot, ha ebből csak jó származik nekünk. ...vagy legalább nem lesz belőle rossz - jött a gondolat ismét, immár sokadszorra.)
Tudod, hogy szeretem a hangodat? Honnan tudnád, sose mondtam. Pedig így van. Mikor a nagy Ho-hóval horgásztatok, és felhívtalak Benneteket, két dologra voltam kíváncsi. Az egyik a hangod, hogy milyen érzést vált ki belőlem. (Meghallottam és átjárta a lelkemet. ...Sokat rontott az állapotomon az is...:)
Bezzeg, mikor Sasmadár először hívott, azt éreztem, hogy ez egy nagyképű alak, aki épp úthengert játszik...)
A másik, hogy megszerzed-e a számomat. (Ha csak egy kicsit is érdeklem ezt az embert, elkéri....) ...hát ezt a próbát is bebuktad... mint a következőket :))
Lejöttél elém a villamosmegállóba. Ismét konstatáltuk, hogy bizony, nem vagy magasabb nálam. Ez a tény önmagában zavarba hozott minket, a többiről nem is beszélve.
...fent a lakásban kicsit könnyebb volt, de a zavar nem múlt, ahhoz pálinka kellett, meg VBK, két üveg bort benyakaltunk kínunkban... beszélgettünk a közös ismerősökről, felnéztünk az oldalra...
Furcsa módon minden zavaron túl éreztem azt a vonzalmat, ami olyan mint egy erős mágnes. ...mehetünk mi teljes erőből az ellenkező irányba, amíg ez a mágnes működik, mi nem szabadulunk... és a vonzalmon túl még valamit, amit viszont előre megmondtam Neked: a harmóniát. És az nagyon, nagyon kellemes, minden Veled töltött percben, bármit is tegyünk, vagy ne tegyünk.
Már a kellő dózis hatása alatt voltam, mikor felszólítottalak arra, hogy adj egy puszit. ...annak indult, legalábbis... finom volt, puha, gyengéd, érzéki.
- Ez nem puszi volt! - közölted, mintha nem vettem volna észre én magam is. De nem bántad. Egyáltalán nem...
George Michael: Careless Whisper
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.