Nekem nagyon nagy szerencsém van az anyáimmal.
...mert nekem mostanában kétszer kettő van... Netanyukát is leltem... :) Sosem hittem volna...
Az én drága Netanyukám, jobban izgult talán, mint én... ha ez egyáltalán lehetséges...
Neki sok dologról a konvencióktól nagyon eltérő a véleménye, és azt hiszem, hogy nem csak, hogy megérti a szempontjaimat, hanem egyet is ért velük.
Mesélte, hogy megkeresett Téged, miattam. Tőle kértél tanácsot, hogyan viselkedj velem. Mintha Te is a gyereke lennél... pedig... ajjaj. (...És okosabb lettél a találkozástól? ...nem annyira. Légy nyugodt, én se.)
Csütörtökön este kimentem Hozzájuk Gödöllőre. Mit kimentem! Bejöttek értem a városba! Már itt sikerült teljesen zavarba jönnöm, hiszen az mind idő, pénz, energia. És az még nem elég, hogy bejöttek, de én képes voltam a Népstadion helyett a Népligethez menni (amilyen hülye vagyok, ilyet bármikor képes vagyok elkövetni...) és inkább átjöttek oda értem...
Megismertem a "nővérkémet", aki egy évvel idősebb nálam. Határozott üzletasszony, nem ám olyan kis nyuszifül, mint én vagyok...:)
Az életvitelük valóban olyan olaszos, erős érdekérvényesítő képességgel bíró emberek, de ez nem zavart, az én családom is ilyenekkel van tele, volt módom megszokni... még jól is esett, hiszen nálunk már rég túl nagy a csend...
De ez még csak a kezdet volt. Szegény Anya, úgy viselkedett velem, ahogy egy igazi anyától sem lehet elvárni. Egész éjjel sütött-főzött, hogy a kedvünkben járjon. Vicceltetek a süteményekkel, mi pedig ezt olvastuk. Így hát a csendes éjszakában készült almás, meg túrós, Nektek, hogy a többiről ne is beszéljek... közben tartotta bennem a lelkierőt, mert én már se élő, se holt nem voltam az izgalomtól. Hajnal felé egy heverőn kucorogva aludt, alig másfél órát (sokkal többet én se aludtam az izgalomtól), mert a fekvőhelyét átengedte nekem. Én valamivel tovább aludtam, de álmomban Veled sétáltam vízparton, fák alatt, és átöleltél..
Öt órakor kelt, cipekedett, közlekedett velem, egész nap fagyoskodott, olyan emberrel haverkodott, akinek az udvarlása számára nem kívánatos, ...mindezt csak a mi kedvünkért... lelkesen meséltem Neked, mi mindent vitt véghez értem (értünk), milyen rendes Anya...
(És kerítő - mondtad, tárgyilagosan, de kedvesen - persze Te mindent kedvesen mondasz, és én úgy szerettem volna elmagyarázni, hogy nem kergetett be meztelenül az ágyadba, csak segített, hogy létre jöhessen ez a találkozó - amitől persze, hogy nem lettem okosabb... Kitérhettem volna a kettőnk kapcsolatára is, de éreztem, hogy megint hárítás lenne, és nem akartam hallani, inkább fogni akartam a kezedet még, az autóban jó meleg volt, és Te is ott voltál - tehát lapítottam, mint egy igazi nyuszifül a bozótban..)
Pedig el kellett volna mondanom azt is, hogy Anya az, akinek sírhatok a vállán, ha nem hívsz fel, ha mással csajozol, ha nem tudom, hogy hogyan értelmezzek egy történést, ha legszívesebben világgá mennék ettől az egésztől, ő az, aki azt mondja, hogy érthető és elfogadható ez az egész, és aki először mondta, hogy KÖLCSÖNÖS... mindannak ellenére, amit mondasz, vagy teszel...
Ő az, aki mindent tud erről a lehetetlen történetről, aki nem nevet ki, aki ötvenedszer is meghallgatja ugyanazt, aki bátorságot önt belém.
...Gödöllőn a konyhában elemeztük, hogy is van ez. Elmondtam százezredszer is, hogy nekem eddig csupa velem egykorú férfi jutott, a nagy fiam apja egy évvel volt idősebb, Nagy Fal pedig egy évvel fiatalabb. De mostanában ez megdőlt, és nem is találom a hangot a korban hozzám illőkkel... még a fényképeik is fusztrálnak. Téma pedig nincs ami tartósan lekötne abból, ami ezeket érdekli... menekülni szeretnék tőlük...
Anya megértően hallgatott...
Azután kijött belőlem, hogy talán az az oka ennek, hogy több, mint másfél évtizedig voltam én a Nagy Fal támasza és eltartója, én voltam az, aki a családfő volt... egy velem egyidős ember helyett... úgy szeretném, ha valaki csak becézgetne, hagyna, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzak, amikhez kedvem van, és ne kelljen már férfimódra léteznem ebben a világban.
Tesó nem igazán értett egyet, de Anya... ő értette, miről is beszélek...
(Gyengédségre és okos döntésekre van szükségem, amiket többé nem én szeretnék meghozni. Nem úgy értem, hogy többé nem akarok semmit dolgozni, szó nincs erről. Ha ez lenne a dolog mozgatórugója, felültem volna a svéd légi járatra. Hiszen ott mindez adott lett volna. De nem erről van szó. ...inkább arra, hogy egy olyan társra lenne szükségem... igen, mint amilyen egy Vízöntő tud(na) lenni egy Mérlegnek.
Mert...
"Nyugalomra vágyó hurrikán keresi azt a biztos kikötőt, ahol elcsendesedhet. Stabil épületek és gátak megléte alapkövetelmény..."
Te már keringővé szelídítettél... senki más nem tudta ezt elérni nálam az elmúlt években, mióta hurrikán lettem... Olyanok azok a gátak, hogy nincs az a vad vihar, ami kikezdheti őket... Gondolkodás nélkül, bármikor Rád bíznám nem csak a saját életemet, de a gyerekeimét is... és nem érdekel semmi más, csak ez a fontos számomra.)
Anya az egyetlen, aki ezt megérti. Ő mondta azt is, még napokkal ezelőtt, hogy teljesen mindegy, hogyan nézel ki, én úgysem azt fogom már látni, aki fizikai valóságodban vagy, hanem azt, akit én szeretek.
...Anya tudta... igaza lett... Anya mindent tud... Nem tudok eléggé hálás lenni Neki. Szeretném, ha az álmai valósággá válnának. Mert megérdemelné... ó, nagyon... ő nagyon tud szeretni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.