A jó pásztor szeretete

Visszacsábítottál... három órát dumáltál nekem tegnap este skype-on, és a végén visszacsaltál az oldalra... volt ott olyan hacacáré, hogy majd' kirúgtuk a ház oldalát... hogy Te ezt mennyire élvezed. Akkora gyerek vagy. De tényleg.
Hajnal fél kettő felé, mikor takarodót rendeltél el, álomra hajtottam a fejemet. Tele volt a szívem örömmel, várakozással. (Te tudod, miért...)
Ma reggel napsütésre és Sasmadaram telefonjára ébredtem.
...mert a jó pásztor, ha kell, az életét adja a juhokért. Mert nem azt nézi, hogy milyen az esendő ember, hanem azt, hogy az Isten kegyelme mivé formálhatja.
Ne felejtsem el, hogy az igazi szeretet mindig adni akar. Építeni. Nem keresi a maga hasznát, nem bánt meg...
Ahogy hallgattam a reggeli áldást, kicsit kényelmetlenül kezdtem magam érezni. (Sasmadaram tudja, hogy mikor, miért kell a báránykákért imádkozni. Reggel megnéztem azt a reglapot, aki Ő bár hangsúlyozza, hogy nem Ő, négykor lépett be utoljára ...persze hogy Ő de ha azt mondja hogy nem, rendes bárány vakon elhiszi...)
Azt is mondta, hogy többet imádkozzak, adjak hálát azért, mert az Isten adott nekem szépséget (meg stb, de ezzel kezdte). (Kedves, kora reggeli udvarlás? Mire vetemedik egy pásztor?)
A felemás igára, a tévelygésre és a lükkeségeimre is kitért, mindezt nagyon kedvesen, építő jelleggel tette, mint egy igazi pásztor.
...hát igen, eltelt a két hét. Ez a periodicitása ennek a dolognak, és ő nagyon szeretne engem beterelni a nyájba. De én negyon kóborka bárányka vagyok. Sok a baja velem szegényemnek.
*unk írta egyszer magánlevelében:
"Sasmadárnak mindig van nálad egy mentsége".
Igen. Ez így van.
Az az egy mentség pedig a szeretet. Az az áldozat, hogy J. nyűgjét-baját a nyakába vette, hogy megmentette az öngyilkosságtól, engem a zaklatásoktól, és rendet teremtett a zűrzavarban.
Pedig én szavakkal sosem kértem erre.
És tudom, hogy nehezére esett megtenni. Amikor itt járt, a fejemben, "megbeszéltük" mindezt.
Akkor május volt.
Augusztusban pedig felvette ezt a keresztet is, a többi mellé.
Én nem mondom, hogy Sasmadár egyszerű eset. De velem eddig mindig rendes volt. Csak hálával tartozom Neki.
...most pedig? Hogy miért is volt az a kényelmetlen érzés? Tudom én, hogy miért...

Meg kell vizsgálnom a szívemet, és a Te szívedet is, hogy mennyi ebben az egészben az önzetlen, tiszta, jó szándékú szeretet. Hogy tudnánk-e egymás életére áldást hozni. Mert ugyan a világ véleménye nem érdekes, de a lelkiismeret tisztasága mindenképpen.
Érdekes, hogy pont ma reggel kaptam ezeket a gondolatokat...

Sasmadár, kedves, Te vagy a Föld legkülönlegesebb teremtménye. És mindig lesz egy mentség nálam számodra. Ha nem lenne hol laknod, befogadnálak, ha nem lenne mit enned, megosztanám Veled a kenyeremet.
Mert Te igazi Sasmadár vagy.