...az általános szeretés alól én sem vagyok kivétel, bár ez bennem pont ellenkező irányú amplitúdó mellett mozog, mint az Irántad érzettek.
Itt arra gondolok, hogy a mi kapcsolatunk barátságnak indult, és szerelem lett belőle. RizsaBoy meg első pillanattól nagyon tetszett nekem, csak a levelezés során jöttem rá, hogy nem illünk egymáshoz. Szépen, lassan, fokozatosan jutottunk el erre a felismerésre. Előszörre pontozás, kedvencnek jelölés kölcsönösen. Aztán képküldözgetés naplón keresztül. Nyílt színi kiállás egymás mellett (RizsaBoy nagyon gerinces férfiú, már önmagában ezért is szimpátiát ébreszt minden nőben). Eleinte sűrű, azután ritkuló levelek. ...nem vagyok jó ebben a műfajban. A társkeresési hűdekomolyanveszleklevélváltás nem az én műfajom. Rendszeresen elszúrom. Éreztem többször, már levélírás közben is.
...de ha őszinte akarok lenni, a túloldalról sem jöttek olyan inputok, amelyek megmozgatták volna a fantáziámat, egyedül a képek. Viszont a képekkel több bökkenő is volt.
Az egyik az, hogy mivel én hiperokoska vagyok (ez nagy hibám, tudom), nehezen viselem, ha valaki olyasmit tud, amit én nem. Pláne, ha ezzel még felvág is. (Legalább lenne szerény, ha már bölcs... ...nem beszólni a naplóban a felrakott képre, hogy "de az enyém eredeti, nem netről leszedett..." :( Ezért álltam neki fényképezni, hogy "csakazérismegtudomtanulni nahát").
Az ebből az indíttatásból készített képeim önmagamhoz képest nagyon jók lettek, meg is voltam elégedve velük. Tulajdonképp egyfajta látásmódot tanultam meg, az apró részletekbe való elmélyülést, egy levél, egy bogyó finom ábrázolását. Nekem ez áll közel a lelkemhez, és ezek a képek tényleg örömmel töltöttek el. ...lám, mire jó a társkereső oldal. Az egyik fiú a hit és a szeretet titkaiba vezetett be, a másik a fényképészet alapjaiba.... Te pedig elvarázsoltál a lelked zenéivel. Nagyon sokat gazdagodtam, amióta az oldalon vendégeskedek.
De térjünk vissza szegény, szomorú RizsaBoyra.
A levélváltás során kiderült, hogy amit ő a képes naplójában előnyként állít be, (ezzel heccelve a csóró csajokat, többek között engem is), nevezetesen, hogy bejárta egész Európát, olyan helyeken fordult meg, ahová nem is álmodhatom, hogy eljutok valaha is - tehát mindez nem előny, hanem inkább egy nagy kereszt. Nagy kereszt, mert a munkája miatt van folyton külföldön, hol itt, hol ott. Nagy szüksége van az így megkereshető pénzre, hiszen gyerekek, volt nej, idős szülők eltartásáról kell gondoskodnia.
...Ráadásul a nej is pont emiatt a külföldi munkavállalás miatt lett múlt idő. Továbbá Szösziboszival induló kapcsolatuknak sem használt a távolság (sem), mint annyi minden más. Persze erre csak sokkal később jöttem rá. Sokkal, sokkal később.
Struccfiú vigyora gyakran kínvigyor, ez már a levelezés során világosan átjött. Nyegleséggel próbálja időnként palástolni a tehetetlenséget.
Ennek a levelezésnek a során felismertem, hogy a struccok pontosan azért lesznek struccok, mert valami olyan objektív akadály van az életükben, amely miatt úgy érzik, hogy ők már alkalmatlanok a párkapcsolatra.
(...Te, szerelmem, reménytelenül öregnek és megtörtnek érzed magad... ő pedig lehetetlennek látja az újrakezdést ekkora, múltból hozott ballaszttal...)
RizsaBoyjal abba is hagytuk a levelezést, a legnagyobb békességben és egyetértésben. Majd eltelt néhány hét, és Nempált megcsípte a mérges kígyó. Nekem esett nyílt színen. Sosem fogom megtudni, milyen pszichológiai kórkép vitte rá erre. Nempál amúgy is egy érthetetlen figura. ...érdekes, hogy mégsem tudok rá haragudni. Mert láttam néha, hogy tud másmilyen is lenni? ....igen, talán azért.
Mindenesetre RizsaBoy megvédett engem, legnagyobb meglepetésemre. Ezt akkor meg is köszöntem neki, és megírtam, hogy attól a naptól fogva a barátomként tekintek rá.
...nem egyszerű ügy az én barátomnak lenni, mert szívemen viselem a sorsukat...
Struccfiúét pedig valamiért túlságosan is. A fényképein túl talán az önkritika miatt: "Olyan vagyok, mint két költőnk: a szívem Arany, az agyam Tompa." - ezen, mikor először olvastam, hatalmasat kellett nevetnem. (Mert igaz.... de legalább tudja magáról, és ez nem csekélység... Sok embernek jól jönne, ha tisztában lenne a saját korlátaival...)
...ezzel együtt, valószínűleg nem kereszteztük volna többé egymás útjait, ha nem jön Szösziboszi. Szösziboszi nagyon tüskés tud lenni, pont úgy, mint egy bizonyos Tüskés Elefánt. Ezzel a habitussal az ember kiválóan érzi, hogy mikor, kit sebez meg (a leggyakrabban saját magát, és utána jókat bömböl).
Szösziboszi egy délután telesírta a naplót nekem, zokogott a vállaimon az exe után. Én pedig zavartan, de az ismeretlenek között általában szokásosnál jóval nagyobb empátiával válaszolgattam neki. Könnyű volt nekem: Anya már régen töviről-hegyire elmesélte nekem RizsaBoy és Szösziboszi történetét, még akkor, mikor rizsázni kezdtem Rizsával. :)
Mivel addigra már nem volt bennem semmi ellenérzés, sőt, a szimpla rokonszenv (ami, ugye, az oldalon meglévő érthetetlen érzések egyike) kísérte Struccfiúra irányuló megfigyeléseimet, ezért próbáltam istápolgatni Szösziboszi lelkét.
Telt-múlt az idő, sokasodtak a napló- majd facebook-bejegyzések, és egyszerre megéreztem, hogy ez a két ember, mese nincs, bizony összetartozik. Hasonló a gondolkodásmódjuk, a stílusuk, nem is tudom. Visszaemlékeztem néhány tőmondatra a RizsaBoy-féle levélváltásból, és felderengett, hogy ő sem szabadult még meg az előző kapcsolata emlékétől. Ott is érezhető némi érzelmi töltés...
Mikor megvallottam Szöszinek, hogy perifériásan érintett vagyok a történetben, némileg ledöbbent, de elég gyorsan napirendre tértünk mindketten a dolog felett. Azóta közösen küzdünk a Cél érdekében. (Sőt, még Téged is behülyítettünk, szegénykém, sokat dolgoztál Álgergővel, míg olyan szuper fickót összehoztál belőle, hogy kamu reglap létére elérte a szépségverseny 28. helyezését. Rád is kellett szólnom, hogy túl intelligens ez az Álgergő egy kőművesnek. A nők meg hülyék, ha azt hiszik, hogy ilyen válságos időkben jó party egy építőipari vállalkozó. De a csel bejött, jobban, mint Ákos, ezt most már biztosan tudom, a végkifejletek felé haladva. A gondos munka gyümölcse lassan, de biztosan érlelődik.
...Szöszibosziról nem is beszélek, aki napi szinten ma már többet sír a Te válladon, mint az enyémen - hja Téged is szeretnek a lányok, ha tetszik ez Neked, ha nem. Mindenesetre nem unalmas az életed mostanában, ez fix. Gondoskodunk a szórakoztatásodról, többféleképpen is.)
Amióta a vállainkon zokog, mi is átélhetjük, amit szegény Anya élt át velem napi szinten, amikor azt se tudtam, mi lesz kettőnkkel. Órákig tartó nyavalygás, lemezismétlés a végtelenségig. De inkább nekünk mondja, minthogy ezzel elrontson valamit. Már csak az kellene. Épp eleget vágta már a fát saját maga alatt szegényke, úgy, hogy észre se vette, mit csinál. ...ha az a fickó ennek ellenére is szereti (pedig szereti), akkor magára vessen. Nem lesz könnyű élete a jövőben sem, de a mellékelt ábra szerint, RizsaBoy szereti a kihívásokat:)
Szösziboszit finoman, de kitartóan egyfolytában osztottam. Nem azért, mert nem kedvelem (sőt), de pontosan látni kívülről, hogy melyek azok a pontok, ahol ezt a szépséges kapcsolatot tönkre tudja tenni. És sokat dolgozott már rajta... nagyon sokat. Ideje, hogy abbahagyja ezt, a szép jövő reményében. Remélem, hogy megérti, őszintén remélem. Mégpedig Struccfiú érdekében, aki - tudjátok - a barátom.
FONTOS FIGYELMEZTETÉS: A TÖRTÉNETNEK MÉG NINCS VÉGE EZÉRT MINDEN KEDVES OLVASÓMTÓL MAXIMÁLIS DISZKRÉCIÓT VÁROK!!! SENKINEK EGY SZÓT SE! LEGKEVÉSBÉ A FŐHŐSNEK! ...neki kell eldöntenie egyedül, hogy hogyan tovább...
Fugees - Killing Me Softly [HQ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.