A mai napomat némi villamosmérnöki ráhatásra lényegében excel tábla barkácsolással töltöttem. Nem volt tájidegen a dolog tőlem, pontosan ezt csináltam én is minden évben, egészen a két évvel ezelőtti fordulat idejéig, mikor is jövedelmem a felére csökkent, majd ez a másik fele is veszni látszott, és végül felborítottam a családi békét is.
Igen, két éve játszok struccot, nem óhajtván szembesülni a hitelválság rám eső részével. Meglepően régóta húzódik a személyes világvégémnek ez a fejezete, tulajdonképpen számomra is érthetetlen módon, még mindig itt vagyok. Mert ugye, furcsán van berendezve ez a világ: éhen halni legalább olyan nehéz, mint tisztességesen megélni.
Az is biztos, hogy ezzel együtt sem vagyok rosszabb, mint a magyar nemzetgazdaság, már ami az eladósodottságot, a jövedelemtermelő képességet, az eszközellátottságot, és a hasonló mutatókat illeti. Helyzetem olyan kritikus, hogy részemről szívesen fogadnám az államcsődöt, már amennyiben én egy állam lennék (az állam az már eléggé felkopott). Sajnos nincsenek eladható szigeteim, a házam szigetelése viszont több, mint kétszázezerbe került, hogy a tartályos gáz beszerzési akciómat ne is emlegessem. Szigetek helyett viszont hitelezőim elvihetik a magyar viszonylatok között nem kevés ingatlanvagyonomat, ami csak azért lenne fájdalmas, mert jelenleg a szárnyaló gazdaság eredményeképpen ezeket a korábbiakhoz képest legalább féláron lehetne értékesíteni. :(
Ez ellen a jövő esztendőben meg kell tennem a szükséges lépéseket, ezt világosan látom. Van nekem családom...
Egyébként pedig az adósok börtönében is 1350 Ft a napi ellátmány? Mert ha igen, akkor az maga a Kánaán. Fűtenek, mosnak, főznek... van könyvtár... mi kell még? Szanatórium, gyógyüdülő lenne a mai világban... Amióta elprivatizálták a SZOT üdülőket, úgyse nagyon volt módja az átlagmagyarnak nyaralni. Abból a nyugatinak nem mondható jövedelemből, ami évek óta úgy emelkedik. Mint a szárnyaló gazdaság.
...igen, ezt intézményesíteni kellene. Mivel az egész ország el van adósodva, nyilvánítsuk Magyarországot az adósok börtönévé, mindenkinek adjunk napi 1350 Ft kosztpénzt, gondoskodjunk a fűtéséről, hideg- és meleg víz szükségletéről, áramellátásáról, és máris sokkal jobb lesz az emberek közérzete :) Na jó, ne lehessen elhagyni a börtönt... úgyis túl kevés időm van arra, hogy itthon legyek. Pedig itthon lenni jó.
...a világ boldogabb emlékezetű részein az én pozíciómban nemhogy élelmiszerellátási, tankönyv- és ruhabeszerzési problémák nincsenek, de kimondottan jólétben élnek az emberek. De ez itt Magyarország, és én ezt a nem túl felemelő tényt még tovább rontottam azzal, hogy ide mertem szülni három gyereket.
Iszonyú sokat dolgoztam össze régebben. Két állás, három gyerek gondozása... rájöttem, hogy hiába dolgozok és keresek mindig legalább 2* de inkább 3* annyit, mint egy átlagmagyar, mégse elég sohase, semmire a pénz. Eleinte szenvedtem emiatt, de miután felborult körülöttem minden, azóta nem is érdekel már se a pénz, se a karrier, se a munka. ...A hangya hegedülni tanul, írtam, és valahogy így is voltam ezzel. (Te meg azt várod tőlem, hogy ne legyek ilyen link. Pedig még csak két éve vagyok ilyen, előtte sose voltam ennyire laza, bár bevállaltam rengeteg feladatot, de a javát el is végeztem mindig a vállalásaimnak... tényleg dolgoztam, mint egy rendes gép. ...ha valaki 2*annyit vállal be mint más, és annak 80%-át teljesíti, akkor 160%-ra hozza a normát. Valahogy így üzemeltem több, mint két évtizedig. De rájöttem, hogy ez nem jó. ...sajnos későn. Mostanában már be sem hülyíthetnek újabb munkákkal, nem hagyom magamat. És a régiek elvégzése is fájdalmat okoz. ...akkor most hogyan tovább?)
Ma végre jól vagyok és pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.