...Nagyon örültem a jelentkezésének, jól esett, hogy gondol rám. Persze a jó pásztor gondol a báránykáira, és ő jó pásztor, tudom.
Elmondtam neki, hogy nem azért nem keresem, mert már nem szeretem, elmondtam azt is, hogy szinte mindennap eszembe jut, ha más nem, akkor a tanításai. Elmondtam neki, hogy Veled járok (bár a járni ige nem igazán fedi le azt, amit mi együtt csinálunk, attól tartok...)
Elmondtam azt is, hogy nekem döntenem kellett, és ezt a döntés az oka annak, hogy mostanában nem keresem őt. De ez nem jelenti azt, hogy elfelejtettem.
(...nem közöltem vele, hogy minden tanítása közül melyik az, amelyik - sajnos - a leggyakrabban az eszembe jut...)
Miután letettem a telefont, ismét éreztem a szeretethullámot, ami kettőnk között működik. Nem olyan jellegű szeretet ez, mint ami Veled köt össze. (Azt nem is szeretetként, inkább szerelemként azonosítottam, tudjuk.)
Ez az, amit a naplóban "fehér fény"-ként aposztrofáltam. Sasmadár közelében a dolgok más megvilágításba kerülnek. És ez a nagy világosság biztonságot ad. ..valahogy így működik ez a dolog.
Mindenesetre miután elköszöntünk, velem maradt a szeretet kellemes érzése, és ez tovább fokozta a jó közérzetemet.
Felhívtam Anyát is, leveleztem kicsit Szösziboszival, írtam Ritkának is... jó, hogy ennyi barátom van. Nekem ez fontos. (Pont azért, mert 16 évig éltem traktorbelsőben. Nincs kedvem oda visszaköltözni...)
...reggel óta jó kedvem volt. Azóta, amióta sikerült Benned feloldani a karácsonyi stresszt. Remek napot töltöttem Veled, és ezt köszönöm. Nagyon jó volt kicsit együtt vásárolni, jó volt, ahogy a lányommal évődtetek, ahogy segítettél megvenni a halat, a karácsonyfát... több ilyen napot szeretnék. Sokkal, sokkal többet.
Áldott Karácsonyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.