Annál inkább bizonyos illegális internetes műveletekhez, melyek oka ismeretlen, és mivel ismeretlen, kimeríthetetlen alapot adnak a fantázia szárnyalásához. (...Te ezt úgyis nagyon szereted. "Már megint a sorok között olvasol." "De nincsenek is sorok." "Neked akkor is sikerül.")
Tehát, kezdjük a tényekkel.
Tény, hogy csak szerdán vettem észre, hogy eltűntek a társkereső oldalon lévő mail boxomból a levelek. A bejövők és kimenők egyaránt.
...eltűnhettek már hetekkel ezelőtt, nem keresgéltem őket mostanában, egészen mással voltam elfoglalva, mint tudjuk. De szerdán szerettem volna levelet írni Nempálnak, hogy feltétlenül jöjjön el a tervezett összejövetelre, mert megismerhet valakit, akivel régen jókat hülyéskedtek a naplóban.
...mikor megláttam a leveleim hűlt helyét, nemcsak a levélírástól, de még az élettől is elment a kedvem. Eszembe jutott, hogy már többször játszottál a reglapommal, és hogy pedzetted már korábban ezt a levéltörlés témát. Arra is emlékeztem, hogy megmondtam Neked, hogy ez válóok. Elolvashatsz bármit, bármikor, amit írtam, vagy nekem írtak, semmi titkos nincs bennük. De a levelek törlése két okból is nagy vétek. Egyrészt, mert ahogy a DJ J-ről szóló szösszenetembe beleszőttem a levelezésünkből egy-két részletet, ugyanígy lettek volna még ott téma-alapanyagok, melyek most bánatomra elvesztek, másrészt, akinek nem töröltem a leveleit, azokkal én nem kívántam ellenséges viszonyba kerülni. Sőt. Többen közülük számomra rokonszenvesek, bár abszolút nem abban az értelemben, ahogyan egy féltékeny fickó ezt gondolja. Hogy csak néhány példát mondjak, sosem gondolnék Vaskakasra vagy Nempálra mint szóba jöhető egyedekre. De a többi levelezőpartneremmel is hasonló a helyzet, különböző okokból "jelölt"-ből "haver" státuszba kerültek. Ha nem így lenne, velük gyűrném össze a lepedőt, nem Veled... Attól viszont még lehetnek érdekes gondolataik. Ők is emberek, bármilyen hihetetlen.
(...az oldalon tett pályafutásom legforróbb hangvételű levelét Te kaptad tőlem. Tudod, hogy melyikre gondolok. Arra, amit állítólag csak egyszer olvastál el. És amelyikre mindig hivatkozol, mikor a könnyű véremet hozod szóba. Senki másnak nem írtam még hasonlót se. ...hogy Neked mi a fenének kellett ilyesmit írnom? Hát ez megint csak nagy rejtély. Mint minden ebben a társkeresősdiben.)
Tehát a csütörtöki napom azzal telt, hogy a rengeteg munka közepette folyamatosan tuningoltam magam a törölt levelek miatt. Napközben persze nem hívtalak fel, még a szokásos bejelentkezéseket sem tettem meg. Te persze nem kerestél (Te dolgozol, majd hívsz, ha ráérsz...), én pedig magamban fortyogtam, mint egy kitörni készülő tűzhányó.
Estére a láva elérte a kürtőt, már zsibbadt a bal karom és a nyelvem is. (Mindjárt beadom a kulcsot. Na nem, addig nem, amíg ezt le nem tisztáztuk, kisapám.)
- Otthon vagy? Akkor jó, most indulok. Beszélnünk kell.
...
- MÉGIS, MIT GONDOLSZ TE ERRŐL A KAPCSOLATRÓL????
- Még nem tudom. Azt mondtuk, arra való ez a fél év, hogy ezt eldöntsük.
- Akkor úgy kérdezem, hogy rólam mit gondolsz. Tiszteletben tartod te a személyemet???
- Persze, de miért?
- TE TÖRÖLTED A LEVELEIMET???
...
Támadásomra az első reakció a meglepetés volt. (...olyan voltál, mint egy fúria...) Aztán, mikor ecseteltem, hogy milyen rossz napom volt, mi minden negatívum sűrűsödött ebbe a csütörtökbe, láttam, hogy roppantul tetszik Neked a dolog. Azt az önelégült vigyort, amit szenvedésem története keltett Benned, nem bírtam elviselni. Így tovább vádaskodtam, egészen addig, amíg végre komolyan nem vetted a dolgot. ...akkor viszont úgy döntöttél, hogy jobb lesz besértődni. Miután megesküdtél a családod életére, felhúzott orral jöttél-mentél a lakásban, és a sértett felség szerepkörét még a lefekvés idején sem voltál hajlandó levetni.
...rövidesen hízelgésbe kezdtem. (El ne veszítselek, főleg, ha nem is Te voltál. Jajj.)
Hízelgési hullámaimnak azonban ellenálltak azok a bizonyos gátak és mellvédek, amik meglétének úgy örültem Veled kapcsolatban. Így egy idő után feladtam a küzdelmet. Persze ettől semmi se lett jobb, sőt, még feszültebb lettem, mint eleinte, és teljesen esélytelen volt, hogy sikerüljön elaludni. Ami csak a másnap rám váró kemény munkanap és a náthám miatt volt szörnyű.
Némi forgolódás után felkeltem, főztem magamnak egy teát. Kiültem a nappaliba, elmélázva néztem a szomszéd panelházak lépcsőház-világítását az éjszakában, és lassacskán utolért az elalvás előtti békesség-érzés.
Ekkor éreztem úgy, hogy semmi szükségem arra, hogy megint melléd feküdjek és tovább borzoljuk egymás idegeit. Meg amúgy sem árt Neked néha egy kis hiányérzet. Tehát végignyútam a kanapén, betakartam magam egy pléddel és aludni készültem.
...Te persze minden idegszáladdal éberen figyeltél, és a zajokból kikövetkeztetted az eseményeket. Pár pillanat múlva megjelentél a takaróval. Megkérdezted, hogy tényleg itt akarok-e aludni. Igen válaszomra rám dobtad a takarót. (Meg ne fázz, te ostoba jószág...) és elviharzottál.
...elalvás előtt nagy-nagy elégtételt éreztem, befelé vigyorogva szenderedtem el. Reggel pihenten ébredtem. Nem úgy, mint Te. :D
...
Miután hinnem kellett Neked, hogy nem Te voltál az elkövető, felmerült a kérdés, hogy akkor ki lehetett az?
Rövidesen kiderült, hogy Szösziboszi reglapját is feltörték, valaki átírta a nevét az enyémre. Pont az enyémre. Furcsa.
Anya szerint DC volt, aki hobbiból hekkelget, mert miért ne.
Elég hihetően hangzott, DC szerepelt már, mint Hantás Nóra, RizsaBoy és Szösziboszi békésnek nem mondható románcába újabb bizonytalansági faktorokat hozva. Ráadásul DC ismeri mindkettőnk mail címét, és ennek birtokában a reglap viszonylag könnyen feltörhető. Persze, ha az Agatha Christie-regények alapvetését, az indítékot vizsgáljuk, akkor nem ilyen egyértelmű a dolog - hát az ugyanis nincs az ő esetében.
Szösziboszi viszont állította, hogy Te voltál, hiába volt az eskü. (De ne vedd komolyan, nem féltékenységből csinálta, csak unatkozott. A karácsony előtti stresszben ki akart kapcsolódni, hiányolt téged a naplóból, azért írta át a nevemet a tiédre - szólt Szösziboszi elmélete. Amiben a "nem féltékenységből csinálta" félmondat nem logikus semmiképpen, amennyiben Te voltál a levéltörölgető.)
Erről egy dolog jutott az eszembe: hogy mennyire gyorsan megesküdtél a szeretteid életére. Ez nekem már akkor furcsa volt. Ugyanis hiába lakok én Törökbálint-Borzasztópusztán, és hiába lóg ki a fenekem a gatyából, én akkor is budai lány vagyok. (Ezzel a budai lányságommal már Sasmadarat is kikészítettem egyszer.) Mifelénk az ilyen típusú esküről azt tartják, hogy a barna bőrű kisebbségnek való, az igazságtartalmától függetlenül. Persze aztán ezt az első benyomást felülírta bennem, hogy biztos más szokások uralkodnak egy olyan vegyes környéken, mint Kispest, a paneldzsungel. Meg az is, hogy valószínűleg nagyon bántott a feltételezés, ezért volt a gyors és kéretlen eskü.
...
Tegnap mindenesetre beírtam a naplóba a történteket, a többiek tájékoztatására. Meg azért is, hogy Téged bosszantsalak vele. Legalább egy kicsit.
...
A leveleimet már sosem fogom visszakapni, és ez mindenképpen rossz érzés. Meg az is, hogy ha ez megtörténhet velem, akkor bármi lehetséges a virtuális világban.
AKI ILYESMIRE KÉPES, AZ NEM TISZTELI A MÁSIK EMBER SZUVERENITÁSÁT.
Pedig, anélkül nincs megbecsülés, szeretet, partneri viszony ember és ember között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.