Egyterű

...ez is egy korábbi írásom, azóta már eldőlt a benne foglalt kérdés. Nem a lakáscsere lett a megoldás...:(

Kedves kollégám, akit mosolygós, életvidám embernek ismertem meg, ma a munkahelyi konyhában teljesen magába fordulva falatozott. Látszott a testtartásán, hogy valami bántja. Szokatlan lévén ez a kép, leültem vele szemben, és falatozás közben lopva figyelni kezdtem.

<!            - Azt hiszem, hogy vége – szólalt meg kis idő után.

<!            - Vége? Minek?

<!            - A kapcsolatunknak a párommal. Én ezt nem csinálom tovább.

Ezen nagyon elcsodálkoztam, úgy tudtam, hosszabb ideje vannak együtt és jól megvannak az élettársával. Amikor pár hónapja az asszonyt meg kellett műteni, ő aggódva rohangált a kórházba. Az anyagi helyzetük is javulni látszott valamelyest az utóbbi időben, drágább albérletbe költöztek, a régi meghitt kuckóból egy új építésű lakásba.

<!             - Hogy lehet az? Hiszen olyan jól megvoltatok!

<!             - Igen. De nagyon különböző a habitusunk, az érdeklődési körünk, az életritmusunk.

(Ezt végképp nem értettem. Régen együtt vannak, az ilyesmi pedig hamar kiderül.)

<!             - Mióta vagytok együtt?

<!             - Öt éve.

<!             - És erre csak most jöttél rá?

<!             - Igen. Tudod, a régi lakásban mindenkinek megvolt a maga kuckója, ahová behúzódhatott.

<!             - És itt? Ez egy szép új lakás, nem?

<!             - De. Pont ez az. Ez a lakás…hogy is mondjam? Olyan… egyterű. Én mondtam, hogy nem lesz ez jó nekünk, de nem hallgatott rám. De itt nagyon érződnek a különbségek.

<!            - Például?

<-            - Például én esténként tévéznék, ő meg nem tud tőle aludni. Itt nincs külön háló. És szerinte nekem kellene kikapcsolnom a tévét. A másik, amivel megőrjít, a takarítás. Mindig pedáns volt, de itt a konyha is egy légtérben van. Eljutottunk odáig, hogy egy mosatlan tányérét megszid.

<!            - Pedig Te ügyes szakács vagy! (Tényleg az, sokszor hoz saját készítésű műremekeket.)

<!            - Igen. Ő meg higomániás. Amióta ide költöztünk, főleg. Én már nem bírom tovább. Azt hiszem, elköltözök.

Közben bejöttek mások, és abbahagytuk a beszélgetést. Azóta is azon tűnődöm, szegényemnek mit is kellene inkább cserélnie: nőt, vagy lakást? Szerintetek???

Kern András: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz