Már régen szerettem volna betenni saját fotóimat a blogba, de mindig azt a hibaüzenetet kaptam, hogy túl nagyok. Most a hétvégén leteszteltem, már nem kapok hibaüzenetet, pedig semmivel nem lettek kisebbek... Mindenesetre így már megoszthatom Veletek őket, legelőször az ősszel, RizsaBoy inspirációjára készült "Bogyók és termések" című sorozatomat.
Tavasszal azzal kezdtem a társkereső oldalon vezetett naplómat, hogy én nagyon szerencsés ember vagyok. Szerencsés, mert bármilyen nehézség is érjen utol az életben, elmondhatom, hogy megadatott nekem, ami csak keveseknek adatik meg: én a Jóisten tenyerén lakok. Egy élő, eleven, örökké változó, megújuló gobleinképet mondhatok az otthonomnak.
...csak ballagtam, ballagtam a napi gyalogtúrámon ezen a gyönyörű helyen, ami oly távol és mégis oly közel van a civilizációnak nevezett össznépi őrülethez, és fényképezgettem. Eleinte csak azért, hogy letudjak egy házi feladatot, de később rájöttem, hogy élvezem, amit csinálok. ...remélem, Ti is látjátok, hogy örömmel készültek ezek a képek.
Ebből az időből való az a felismerésem is, hogy a Fény hasznosításának legközvetlenebb módja a fényképészet, ami a pillanat és a finom részletek művészete lett számomra. ...persze, ez a megállapítás a Sasmadárral folytatott furcsa belső boxmeccsben legalábbis egy nem védett horogütésnek számított. (Miért van az, hogy még a mai napig is fel-felbukkannak bennem a gondolatai, amelyek gyakran teljesen idegenek az én gondolkodási sémáimhoz, és mégis - vagy épp ezért - addig-addig kell forgatnom őket, amíg - átalakulva és saját képemre formálva - be nem épülnek valahová a személyiségembe? ...látókörtágítás. Azt hiszem, ez történik ilyenkor.
Persze ezeket a képeket csak a telefonom kamerájával készítettem, de így is nagyon tetszenek. Mint a környezet, amelyből származnak. Az én csodálatos gobleinem.
Ezekben a napokban a társkereső hölgyeket és urakat a klasszikus téma: a szerelem és a szex egymáshoz való viszonya tartotta izgalomban. Természetes, hogy az urak inkább a szex, míg a hölgyek inkább a szerelem irányába hajlottak. Méghozzá felnőtt emberekhez képest eléggé szélsőségesen. Mondhatni gyermekded módon.
Habitusomnak és horoszkópiámnak megfelelően próbáltam a parttalan vitában részt vevő feleket, az egyszerű felfogású urakat és rózsaaszín ködben bolyongó hölgyeket egyaránt kissé helyretenni. Nem túl nagy sikerrel. Az urak némelyike meg is sértődött rám (mint például Nempál, aki már minden szavamat magára vette abban az időben, mint a nagykabátot). A hölgyek talán csak azért nem, mert nem láttak a ködös homálytól. Ki tudja?
Mindenesetre két napig kutattam az agyam legmélyén, míg középiskolai tanulmányaimból rá nem bukkantam az ide vágó versre:
Heinrich HeineA társaság teázott...
A társaság teázott és beszélt isa szerelemről sokat ezalatt.Az urak minden érve az esztéziss a hölgyeké az érzelmi alap.
A vén tanácsos úgy látta a dolgotA plátói szerelem az a jó.A tanácsosné gúnyosan mosolygottés panaszosan sóhajtott fel: Ó!
A kanonok úr letette a csészét:A nyers szerelem túlfűtött kazán.A szenvedélyt megsínyli az egészség.A pösze lány susogta: Igazán?
A finom grófné elmélázva búgja:A szerelem gyönyörűséget ád!És gondosan a báró úrnak újrabetölt egy findzsa illatos teát.
Egy szék üres volt, és ez volt a lényeg:én kedvesem, te nem voltál velem.Te mondtad volna csak el a véleményed,megtudták volna, mi a szerelem!
...összességében azokban a napokban egyensúlyban voltam. És ez nem kis részben a társkereső oldalon szerzett - nem társkeresési célú és jellegű - élményeimnek volt köszönhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.