Egyszer volt, hol nem volt egy ember. Ez az ember egy forró, száraz augusztusi éjszakán gondolt egy merészet. Megtetszett neki a csillagok fénye? Vagy a tűzijáték? Fázott a száraz forró nyárban? Régi tábortüzekre emlékezett? ...Nem tudhatni, mi oka volt rá, de fogott egy kanna benzint, és kisétált a határba.
A mezőn illatos, frissen rakott szénaboglyák álldogálltak a sötétben. A csillagokkal beszélgetve várták a reggelt. Emberünk körbejárt néhányat, azután kiválasztott egyet.
Ha már kiválasztotta, beleszagolt a finom szénaillatba. Szemét becsukta, mélyet sóhajtott.
Ezután a kanna benzint az utolsó cseppig ráöntötte a szénára. Mikor ezzel megvolt, zsebéből gyufát kotort elő, meggyújtotta, és beledobta a benzines szénába.
...a széna lángra kapott, és magasra csaptak a lángok... a höség egyre forróbb lett. A tűz emésztette önmagát.
..emberünk megriadt, és elkezdett tűzoltók után kiabálni. De hiába... a szénakazal elhamvadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.