Fácán! Bagoly! Szelíd galamb!
A KAKAS LÉLEKTANA
A kakas a baromfiudvar királya. Ebbéli minőségében rendkívül magasan fejlett önérzettel bír. Büszke színes farktollaira, fejének ékességére. Elvárja, hogy érces hangú kukorékolásától a baromfiudvar lakói elérzékenyüljenek, és ha kiszemel magának egy tyúkot, az engedelmesen alávesse magát a természete által megkövetelt eljárásoknak. Gyakran, és szívesen cicerél. Ha ebben valamilyen oknál fogva akadályoztatva van, akkor bedühösödik, taraja vörös lesz és támadóan lép fel.
Természetesen a fajon belül a fajták viselkedése árnyalatnyi különbségeket mutat. A gall harci kakas például a legkisebb őt ért inzultus esetén támadásba lendül, olyan vehemenciával, hogy még azt is elfelejti, hogy ki is ő és milyen képet is szeretne a tyúkokban kialakítani fenséges személyéről. Ily módon gyakran vagdalkozik, és ha ellenfele hasonló kvalitásokkal bír, akkor nem csak az adott, de a kapott sebek száma is jelentős lesz. Kakasunk az eseményeket követően, vérző fejjel gondolkodik az élet igazságtalanságain. Ebben a stádiumban, megszabadulva a fölös vérmennyiségtől, átmenetileg egy napkeleti bölcs nyugalmával szemléli a baromfiudvar lakóit. Ez az állapot azonban a sebek gyógyulásának ütemében hamar el szokott múlni.
Vele ellentétben a szélkakas, aki pozíciójánál fogva némiképp felülről tekinti az eseményeket, nem süllyed le odáig, hogy vagdalkozós harci játékokban mérje össze erejét ellenlábasaival. Ő az, aki elsőnek tájékozódik a széljárás változásáról. Legjobb teljesítményét váltakozó szélben nyújtja, forgásai során hanghatásokkal szórakoztatva a baromfiudvart. Amennyiben akadályoztatásban van része, harc helyett kelletlenül nyikorogva fordul az új uralkodó szélirányba.
A kakas tartása végső soron nem igényel különösebb szakértelmet, ha bőven jut neki eleség, kezdő baromfinevelők is sikerrel próbálkozhatnak vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.