Mikor a Kerekerdőbe beköszöntött a tél, Csipkerózsikának el kellett hagynia a kastélyt. Pedig ezt nem szívesen tette, nagyon összkomfortos kastély volt, még a légkondicionáló berendezés is remekül működött benn, a hátmegtámasztós forgószékről nem is beszélve. De a szállásadó, akit király atyuskának is neveztek, hajthatatlan volt. „Értsd meg, Rózsa jányom, nyakunkon a vad tél. Nem, hogy oldtimer expóra nem mehetünk a burkusok földjére, de még ezt a kócerájt sem tudjuk kifűteni, fenntartani.”
Beszéd közben atyuska ráütött a kastély falára, amitől az megrepedezett majd egyből süllyedni kezdett, így szemléltetve az elhangzottakat. Csipkerózsa látva, hogy ennek fele se tréfa, fájó szívvel csomagolni kezdett. Csomagolás és búcsúzkodás közben azonban nem felejtett el maileket írni (úgy harmincat), mert érezte a közelítő telet, és ki szeret zord időben nagykabát nélkül a Kerekerdőben bolyongani?
Nem túl szerencsés dolog tél elején kuckót keresni, a legtöbb már rég elkelt, mire Rózsika körülnézett a lakáspiacon. Azért némi nézelődés után talált egy érdekesnek ígérkező hirdetést: „Szorgos törpéink mellé bányászlánykát felveszünk. Jelige: a pénznek nincs szaga, avagy ahol a büdös, ott a meleg”.
Csipkerózsika orrocskája ugyan kényes műszer, de ahogy körbe nézett a Kerekerdőben, látta, hogy a fák már el is vesztették lombkoronájukat. Így hát megértette, hogy sietnie kell, ha nem akar megfagyni. Így aztán beköltözött a bányába. Szállásadói nem verték át semmivel: szén is volt, büdös is volt, meleg is volt. Meg törpék is.
Csipkerózsika előző szállását királylányokkal meg királyfiakkal osztotta meg. Furcsa volt neki a sok szénporos törpe, mint európai turistának a busmanok. Nem értette sokszor még azt se, hogy mit beszélnek.
De nem csak ő volt így ezzel. A törpék körbevették, tátott szájjal bámulták. Ha mozdult egyet, félreugrottak. Aztán ijesztgetni kezdték, meg a ruháját-haját húzgálni. Ijedelmén jókat derültek egymás között, azon a furcsa, érthetetlen nyelven.
Legkivált Morgó volt harcias, ő nem érte be a hajhúzgálással, meg szalagtépkedéssel, mint a többiek. Ő elment a bányaigazgatóságra is panasszal, hogy minek rakták ide ezt a túlméretes nőszemélyt, aki még törpéül se tud.
A bányaigazgatóságot nem hatották meg Morgó morgásai, pedig még a szenes talicskát is földhöz csapta egyszer... Csipkerózsika pedig csak állt, csodálkozott, mert az ő világában legfeljebb a királylányok toporzékolnak…
...de szorgalmasan tanult törpéül, és még a képét is bekente szénporral….
És eljött a nap, hogy nem veszett össze egy törpével sem.
És eljött a következő nap, és a következő… és a napokból hetek lettek, a hetekből hónapok, azokból évek… Csipkerózsika megtanult törpéül, és megtanulta, hogyan kell a szenet lapátolni.
Két esztendő múlva tavaszodni kezdett. (A Kerekerdőben máshogy telik az idő, tudjátok). Csipkerózsika tudta, hogy a szénlapátolásnál sokkal kellemesebb elfoglaltságok is vannak, és a bányánál is akadnak jobb helyek. Ezért elindult szétnézni új szállás után.
Amikor visszaért a hírrel, hogy megvan az új szállás, Morgó nagyon elszomorodott. „Biztos, hogy el akarsz menni? Olyan jól megvoltunk.. Nem beszélnél inkább a bányaigazgatósággal? Hátha tudnak neked szebb lakhatást biztosítani. És ellapátolom helyetted a legnehezebb rögöket, ha akarod.”
Csipkerózsika napokig őrlődött Morgó javaslatán.
Azután bement a bányaigazgatóságra.
És köszöni, marad…:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.