Vértolulás

...ez az írás úgy két hónapos lehet, de sajnos, aktuális még...

Már egy ideje érzem, hogy egyre betegebb ez a világ. Hogy konkrétabb legyek: vértolulása van. Ez pedig a szélütést megelőző kórállapot...

Miként a testben a vér juttatja el a szövetekbe a létfenntartáshoz szükséges oxigént, táp- és immun anyagokat, azonképp a világgazdaságban a pénz az, amely gondoskodik arról, hogy működjön a gépezet.

A pénzügyi közvetítő rendszert én a szívhez tudnám hasonlítani: az ő munkájuk által jut el a pénz oda, ahol szükség van rá.

Még emlékszem középiskolai tanulmányaimból – tudjátok, politikai gazdaságtannak hívták ezt az őrsgyűlést – hogy a kapitalizmusban a kis hal felfalja a nagyot, a tőke célja a gyarapodás.

Vagy másként: a pénz a pénzhez törekszik.

Ez a folyamat egy bizonyos határig elfogadható, ha pl. 2%-kal nő a gazdaság, kapitalista viszonyok között jogos, ha a tőkebefektető jövedelme is nő 2%-ot. Ez még nem bontja meg az egyensúlyt. De ha a gazdaság bővülési ütemét meghaladóan (vagy esetleg annak csökkenése ellenére) nő a tőkekoncentráció, akkor az csak a gazdasági élet más szereplőinek kárára történhet.

Ez esetben nő a kizsákmányolás foka, ez a gusztustalan marxi kategória, amit manapság tilos emlegetni.

Ilyenkor persze a kis ember számára keményednek az életfeltételek (itt most nem csak a melósra gondolok, a kisbefektető legalább akkora bajban van, hiszen a pénzét elszipkázza a pénzszivattyú), de nem ez a legfőbb baj. Ez legfeljebb annak baj, aki éhes maradt, de mint tudjuk, kutyaugatás nem hallatszik az égig.

Az igazi baj ott kezdődik, hogy ha a pénz koncentrációja elér egy bizonyos fokot, akkor olyan tünetek lépnek fel, mint az embernél, ha bizonyos szervei nem kapnak vért, más szervekben viszont túlzott vérbőség alakul ki.

Pl. ha a lábában romlik a keringés, akkor az a láb előbb-utóbb nemcsak hogy funkcióját veszti, hanem sajnos mérgezni kezdi a szervezetet. Ilyen esetekben csak az amputáció segít már, ami végül is még mindig túlélhető, legfeljebb a szervezet elveszített egy fontos eszközt, ami segítette őt a minőségi élet fenntartásában.

(Be lehet zárni gazdálkodó egységeket, lehet csökkenteni a termelést, el lehet küldeni a munkásokat, - de akkor eggyel kevesebb „lábon” áll majd a gazdaság. Bizonyos mértékű amputáció után pedig az életminőség már a minimumát sem éri el annak, amit emberhez méltó életnek lehet nevezni).

De mi történik a további szervekben?

A szív egy idő után észleli, hogy már nem tudja feladatát úgy ellátni, hogy az jó legyen. Egy ideig erőlködik, pumpál, dolgozik. Azután akadozni kezd a működése. Végül... igen. Megáll.

Kedvencem, a világgazdaság eljutott abba a stádiumba, ahol már az eddig elvégzett műtétek ellenére is akadozik a szív működése. Eljutottunk oda, hogy jóval kevesebb az átáramló vér mennyisége. Sőt. A bankközi hitelezés volumene az utóbbi időben 30%-kal csökkent, komoly veszélybe sodorva ezzel jó pár bankot.

Mind kicsiben, mind nagyobb volumenben igaz, hogy az emberek, érezve, hogy recseg-ropog az egész pénzügyi rendszer, és vele együtt az egész korábbi életünk keretei (mert ugye, a pénz az a világgazdaságnak, ami az embereknek a vér...), próbálják a tőkét koncentrálni. A kis ember nem fogyaszt, hanem megtakarít, ha teheti, vagy a hitelét törleszti, hogy zárja pozícióit a kiszámíthatatlan pénzügyi szektorral (figyelem, erre a betételhelyezés pont nem jó, az nem zárás, hanem „long”, hogy törpéül beszéljek!! Én szóltam!). A folyamat a bankok között hasonlóképpen megy végbe. Már az egymás közötti hitelezést is korlátozzák. Ennek folyományaként az egyes helyeken felhalmozódott tőke, mint holt teher hever (lássuk Svájc esetét az erős frankkal), máshol viszont súlyosan hiányzik (hogy országokat, bankokat ne emlegessek).

Mi történik a fejben?

A „fej”, lefordítva magyarra: az a néhány tőkéscsoport, amely végső soron a világgazdaság nagyobb részét ellenőrzi és irányítja, két ellentétes érdek csapdájába kerül. Egyrészt neki is, mint mindennek, ami emberi, célja a biztonságra törekvés. Azaz: a tőke koncentrálása (biztos ami biztos).

Második: a profit realizálás, amihez kockázatvállaló magatartás kell, azaz nem ráülni a tőkére, hanem keringetni a gazdaságban...

Mivel azonban ez utóbbinak megnövekedtek a kockázatai, és ezt kerülni szeretnék, egyre több tőke koncentrálódik egyre kisebb helyen.

És tudjátok, hogy mi következik be az embernél, ha túl sok vér kerül a fejébe?

… agyvérzést kap.

A világgazdaság súlyosan beteg. Mindent el kellene követni, hogy elkerüljük az agyhalált. Épp az agy érdekében...

Egyébként pedig, a hiteltörlesztést nyögő, megélni alig képes népeknek annyit hadd mondjak: bármilyen furcsa, de jobb helyzetben vannak, mint azok, akiknél a pénz van.

Mert, hogy kedvenc könyvünkre utaljak: a kamatszedők helye nem a Paradicsomban van. (És ha elértéktelenednek a fizetőeszközök, akkor a tartozás is jóval kisebb lesz...:)

Na most gondolja át mindenki, hogy a pénz hogyan jobb: shortban vagy longban?

De zárhatnám így is:

Mit mond az adós a hitelezőről? „Ó, hogy dögölnél meg! Akkor nem kellene visszafizetnem!”

És a hitelező az adósról? „Isten éltessen sokáig, hátha akkor egyszer visszafizeted a kölcsönt!”