2011.május 28.
Tárgy: mai első levélke
Mit szólsz hozzá?
http://www.youtube.com/watch?v=tdAc6t_9-_0
Válasz...levélke...???
Hát, életem, eddig is tudtam, hogy kemény pasi vagy. Most aztán felköthetem a gatyamadzagot. (Bocs. Ez volt a legelső értelmes (???) gondolatom, miután magamhoz tértem.)
Váratlanul ért, és sokkoló volt...de végül is ez teljesen beleillik a Rólad alkotott összképbe.
Visszatérve a filmben látottakra: vannak gyerekeim, imádom őket, de ha nincs más megoldás, én is ezt tettem volna.Ez volt a kötelessége szegénynek. Így volt megírva.
Ezzel együtt, azt hiszem, nálam mindkettő sikerült volna.
Ezt képzelem magamról.
Lehet, hogy rosszul... de amilyen nyuszómuszó vagyok az életben, olyan tigris tudok lenni, ha tényleg nagy a baj.
Ki van már próbálva, hidd el.
..nem írhattam meg Neked... de volt egy olyan eset, mikor megmentettem a fiam életét... és utólag én is csodálkoztam magamon, milyen gyorsan, határozottan, gondolkodás nélkül cselekedtem. Benyúltam érte az áramba és kiemeltem onnan. Rázott engem is nagyon de tudtam hogy vége a kisfiamnak, ha még egy pillanatot hezitálok. Már eszméletlen volt... Búvópatak az egyetlen gyerekem, aki sosem fog teljesen elhagyni. Ezért...
De aztán másnap tovább agyaltam a történeten. Sőt, kérdezősködtem is....
...Tegnap több embert megkérdeztem a hídmesteres problematikáról.
Mindenki a gyerekét választotta volna, kivétel nélkül. Olyat is kérdeztem, akinek van gyereke, és olyat is, akinek nincs. Férfiakat és nőket is. Több korosztályból.
Ezek után nem tudom, mit gondoljak magamról.
Neked mi a véleményed a döntésemről?
...
Hídmester témánál ennyi a mondanivalóm:
- Csak egy embernek felelsz a döntéseidért - magadnak.
- Egy "lénynek" mindig felelsz a döntéseidért - a Mindenhatónak.
- Minden okkal történik.
- Ismerőseid válasza pillanatnyi válasz volt, ha oda jutnának, lehet hogy másként cselekednének. De nem biztos.
- Csak döntések vannak, nincsenek jó, vagy rossz döntések.
- Ahogy az Osho mondja: "Bármit választasz, úgy is a poklot választod". Tehát ha ösztönösen benned van a válasz, akkor jó, mert az az igazi. Ha már morfondírozni kell felette, baj van.
- Ember vészhelyzetben ösztönösen cselekszik. Nem gondol olyan dolgokra, amit számba vesz, ha úgy gondolkodik a dolgokon, hogy nem érintik őt. Legalábbis közelről.
- A dolgok sosem azok, aminek látszanak. Lásd a filmecskét. Az egyik oldalon egy gyermek élete, bár saját. Másik oldalon sok-sok ember élete + két élet. Gondolok itt a drogozó lányra, aki ha nem látta volna a furcsa figurát a peronon /úgy gondolhatta be van lőve/ nem hagyta volna abba a narkózást. És persze az ő gyermeke, aki lehet nem maradt testvérek nélkül...
- Hol van arra garancia, hogy a hídmester gyereke nem lett volna tolvaj, betörő, vagy egy új Adolf?
- Hitem szerint az emberi entitás /lélek/ mielőtt leszületik látja, hogy milyen próbákon kell keresztül mennie. Felválalja a vizsgát, és utána efeledtetik vele, mielőtt a Földre kerül egy bőrzsákot kapván néhány évtizedre. /emberi test/ Hídmester gyermeke egy igen rövid Földi életet választott, amelyben nagyon nagy Tanító lett. Minimum az apját elengedésre, drogos lányt megy újrakezdésre tanította meg. Hát még többi, ami a filmecskébe nem került bele...
Gabóca, nem baj ha a környéked esetleg a nézeted miatt nem tart normálisnak. Mindig légy ÖNMAGAD.
És ha már más, furcsa és elvont vagy: üdvözöllek a klubban!!!
...
...Tényleg jól esett, hogy reagáltál a hídmesteres filmmel kapcsolatos kérdéseimre. Az első szótól az utolsóig igaz volt, amit írtál, talán ezek lettek volna az én érveim is...vagy hasonlók, ha eljuthattam volna odáig, hogy kifejthessem őket... de túl sok volt a vádló tekintet körülöttem...
Amúgy is, jó irányba indultál el, ha már a lelki görcseim feltárásába fogunk (akarjuk mi ezt? minek csináljuk? persze hogy... lehet hogy ez az egyik feladatunk...)
Tehát, előre bocsátom, hogy nem tartom magam elég jó anyának. Sajnos.
Pedig nem vagyok rossz ember, nem vagyok rossz könyvelő, nem vagyok tuskó, az sem igaz, hogy nem vagyok elég kitartó, sőt.
Az sem igaz, hogy nem szeretem őket. Nagyon is szeretem.
Hogy mégis mi a problémám ezzel az egésszel?
Megpróbáltam összeszedni, hogy mikre tanítottak (magyarán szólva, mit kellett volna jobban csinálnom).
Az alábbi válaszok jöttek:
1./
Csak azzal az emberrel szabad családot alapítani, aki valódi Társ. Akire számíthatsz, mindig, mindenkor. Aki alkalmas rá, hogy a gyermekeidet nevelje. Aki segít a biztonságos fészek megteremtésében és megtartásában.
Ez elsősorban nem a saját boldogságod miatt fontos (amiatt sem utolsó szempont), hanem inkább a gyermekeidre tekintettel.
Tudom, ez negyven évesen egyértelmű. Hidd el, hogy húsz évesen nem. (Ide nekem az oroszlánt is... ki ha én nem... ezt is megoldom...)
2./
Nincs az a földi jó, pénzen vehető öröm, ami pótolná a gyermekeidnek a Te szeretetteljes jelenlétedet az életükben.
Ez a mai világban még akkor is nehezen megvalósítható, ha mindketten teljes odaadással végzitek a feladatotokat. Pedig talán a legfontosabb. (Nekem sok pénzt kellett keresnem... két ember helyett sokszor... ötödmagamra...)
3./
Ha itt az ideje, tudni kell, hogyan húzódj háttérbe. Hogyan engedd őket felnőni. Hogyan engedd őket meghozni a saját döntéseiket, akkor is, ha tudod, hogy azok a döntések nem jók.. (tudom, nincs rossz döntés). Mondjuk inkább, hogy a gyermeked előtt van három ajtó. Te tudod, hogy ha a jobb szélsőt nyitja ki, akkor előbbre juthat. De ő mondjuk a középsőt választja. A mögött van újabb három ajtó... és megint rosszul választ. És tudod, hogy melyiket kellene kinyitnia, és megint nem azt teszi. És észre sem veszi, hogy mindig ugyanazokat a köröket járja... de nem fogadja el a tanácsodat, mert ő már felnőtt. Önálló, szuverén lény. Nem szólhatsz a dolgaiba. Nem is hagyja. Amíg kicsi volt, túl sokat felügyeltem. Eljött a lázadás ideje.
Évek óta ez van a nagy fiammal. Pedig nagyon okos fiú. 4,6 átlaggal érettségizett.
Talán most... most ősszel kinyitja azt az ajtót, amit mutatni akartam neki ezelőtt két évvel...
Magától fogja kinyitni.
Ez is valami. Két évünkbe került.
Tartok tőle, hogy a középsővel meg átestem a ló túlsó oldalára...
Véleményed szerint, mennyi idős kortól kell tiszteletben tartani a gyermeked döntését (akkor is, ha rossz), és mennyi idős koráig kell fellépned akár akarata ellenére is, ha úgy látod, hogy rosszat tesz önmagának? És milyen eszközökkel? (Tudom, nincs rossz... biztos? Akkor se, ha pl. drogozni akar? -szerencsére azt nem akar de sok egyéb hülyeséget igen- Az se rossz döntés?)
Látod, minden napra jut kérdés.
A válaszok lehet, hogy megvilágítanak egy-két újabb lépést az ösvényen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.