Ma éjjel táncolnék...

Talán még emlékeznek a társkereső oldalon a törzsgárda tagok... Régebben volt egy álmom az oldal naplójáról: picike emberkék üldögéltek/álldogáltak a napló vonalai között, és mindegyik mondta a magáét, könyörögtek, hogy valaki emelje ki őket a falak közül, kiabáltak, hogy valaki végre hallja meg őket, szabadítsa ki a szűk kis helyről. Láttam az egyik barátnőmet tarka szoknyájában, költőnket a szemüvegével, Tündérkirálynőnket szép szőke hajával, Sasmadarunkat a sakktábla fölött, mindenki integetett, mindenki mondta a magáét, mindenki szerette volna, ha őt emeli ki valami óriási kéz a számára rendelkezésre álló vonalközből... de a vonalakból falak lettek, egyre magasabbra és magasabbra nőttek és az emberkéknek nem volt menekvés. Nem jött a láthatatlan kéz, és ők tovább mondták és mondták... a falaknak.

Mostanában máshogy látom a naplót. A tér kiszélesedett, eltűnt a sok fal, olyanná vált, mint egy óriási színpad, vagy bálterem. A padló, a falak homályba vesznek, feketék, mint a színpadi háttér díszlet nélkül. Hatalmas kristálycsillár ereszkedik a fejem fölé. Óvatosan, lopódzva közelítek, mint Hamupipőke élete első báljára. Ruhám csillogó fehér selyem, arcom fiatal, szemem csillog. Az eltelt éveknek, küzdelmeknek, csalódásoknak nyoma sincs... A zenekar nekem játszik, csodaszép dallamok zsonganak a fülemben. Körülöttem táncoló, nevető forgatag. Egy elegáns úriember hozzám lép, a zenekar keringőbe kezd, és mi pörgünk, forgunk egész este. Tekintetünk összekapcsolódik, eltűnik a tér, s az idő... Ez a lelkek tánca.

Mikor vége a bálnak, s leoltják a fényeket, szívemben a varázslat emlékével indulok haza. Mélységes hálával és szeretettel gondolok arra, akinek ezt a csodát köszönhetem.

Hazafelé néha észreveszem, hogy elvesztettem az üvegcipőmet. Olyankor, csak úgy mezítláb, visszaszaladok, körülnézek, hátha megtalálom. De hiába: az üvegcipő elveszett, nyoma sincsen immár. A bálterem üres, a fények kihunytak, a bálozók elszéledtek. Vége a varázslatnak.

Máskor is van így: mezítlábasan belopódzok, körülnézek, de ha nem vagy itt, üres a bálterem. Olyankor csendesen tovább is állok.

...úgy szeretném, ha megtalálnád végre az üvegcipőmet és visszahoznád nekem. Az se baj, ha nem üveg... és nem cipő...

 http://www.indavideo.hu/video/Kalmar_Magda_Ma__ejjel_tancolnek