2011. október 14., péntek

Hogyan kerültem ide?

Gyermekkoromban rendszeresen vezettem naplót. Ez a szokásom a kamaszkor végéig kitartott. Egy ideje társ nélkül maradtam (vagy inkább mindig anélkül voltam?) és rátaláltam az egyik társkereső oldalra.
Reméltem, hogy rövidesen társra találok, hiszen láttam saját szememmel is, hogy ilyesmi megtörténhet.
...a társ elmaradt, de egyre többet írtam a közösen vezethető naplóba. Rájöttem, hogy ez örömöt okoz nekem. Azt hiszem, hogy a második gyerekkoromat élem... 
A társkereső oldal nem az a hely, ahol az ember nyugodtan tudja irkálni a naplóját. Mások véleményezik, néha tetszésüket, máskor ennek pont ellenkezőjét fejezik ki... ismeretlenek iránt érzett, megmagyarázhatatlan rokonszenvek és ellenszenvek kerítik hatalmukba az embert... teljesen értelmetlenül!!
Elemi erővel tört rám az internetes társkereső világa, olyan magasságokat és mélységeket éltem meg az elmúlt időszakban a számítógép mellett, hogy az már félelmetes. A napokban rájöttem, hogy ezt így nem folytathatom, ha szeretném megőrizni a maradék józan eszemet.
...és kerestem magamnak egy békésebb zugot, mert a második gyerekkorhoz, ha más nem is, de a naplóírás mindenképp hozzá kell, hogy tartozzon... ...szeretnék ide elbújni a világ elől, ha itt még van erre lehetőség...
Szeretném feljegyezni mindazt, ami foglalkoztat. Feltenném a régebbi írásaimat is, azokat is, melyeket a társkereső publikumnak szántam, és azokat is, amiket csak magamnak.
...már beletörődtem, hogy magányosan kell járnom az utamat... ...nem ez fáj... ...inkább csak a rosszindulat, a közöny, és az értetlenség...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.