Petrocelli

...a tegnapi napon pozitív férfiúi energiákat kellett kapnom, valamiért odafent így rendelték.

Talán okulásul, hogy azok néha lehetnek jók is.

…

Annak az embernek a fia egész normális fickó lett (érdemes volt apádnak annyit BTK-ba ütközni, jól sikerültél – gondoltam, szigorúan csak magamban és zárójelben).

A beidézett tanúk egyike sem mondott semmi olyasmit, ami Felperes követeléseit a leghalványabb mértékben is megalapozta volna. Sőt, annak az embernek a fia még azt a bizonyos, az édesapjára nem épp jó fényt vető készpénz tranzakciót is elismerte, amit korábban már taglaltam, - és amelynek dacára Nagy Falnak volt bőr a képén azt hazudni, hogy az ő családi örökségéből került felépítésre az én házam.

Némileg elnosztalgiáztunk a korabeli házibulikon, mikor is emberünk Szomorú Szamurájként tobzódott a bérelt lakás nappalijában (melyet később az apja fogdmegjei feldúltak- de ezt a témát gondosan kerültük a Világbéke és a gyerekeim érdekei szem előtt tartásával).

A másik tanú, Kicsi Rigó végképp nem tudott semmilyen használható információval szolgálni. Ellenben sikerült megnevettetnie a bírónőt, amennyiben a nálunk zajló munkálatokat és azok (rész)eredményét úgy írta le, hogy:

-          Az? Most nem tudom, milyen, de akkoriban olyan volt, mint a Petrocelli háza.

-          Hogy érti ezt?

-          Örökké bütykölték, de sose lett kész.

Petrocelli - főcím