Női-férfi energiák I.

...nem, nem éreztem magam soha nőietlennek. Alapvetően, ha az embert ifjúkorában pozitív megerősítések érik a saját külsejét illetően (márpedig, ha semmi másra nem is, de erre jó volt diszkóba járós ifjúkorom ideje), akkor egészséges önbizalommal néz a jövőbe ezen a téren.
Nekem sose kellett petrezselymet árulni valami sarokban gubbasztva... egyébként pedig miután családanya lettem, és a gyermekeimről való gondoskodás töltötte ki az életemet, amúgy is százhuszad rangú lett a kérdés. Azt sem éltem meg tragikusan, mikor jócskán elhíztam. Talán, mert szerencsés alkat vagyok: a kilók is viszonylag egyenletesen szaladtak fel rám. Tehát egyenletesen és arányosan lettem vastagabb. (Ráadásul Nagy Fal mellett még úgy is eltörpültem...) Később a fogyás is nagyjából így következett be: lassan, megfontoltan, és eredeti testarányaimat nagyjából megtartva.
Miután Kis Kavics elhordta a betyárbútort, észrevettem, hogy a férfiak megnéznek itt-ott. Ezt korábban nem vettem észre - de könnyen lehet, hogy egyszerűen csak nem érdekelt. Nem ennek alapján mértem a saját értékeimet, és nem akarom a jövőben sem ezt tenni. (Csak zárójelben említeném meg, hogy az önbizalmamat ezen a téren azért nem kell tovább bontani... mert a múltkori bizarr, sírós jelenethez még hasonlót se éltem át idáig, ...de azt hiszem, nem is szeretnék. Nem pont ez a mód a legmegfelelőbb a nőboldogításra. Vagy másképp: sosem voltak komplexusaim magammal kapcsolatban, nem most szeretnék összeszedni egyet, vén fejjel.)
Mindig is sokkal fontosabbak voltak számomra a lelki dolgok, a férfi-nő kapcsolatot is első sorban lelki síkon élem/éltem meg. Talán pont ezért, visszatekintve az életemre, végig pofára esések és kudarcok sorozata, előnytelen kompromisszumok, és a férfiúi kényelemszeretetből adódóan a teremtő energiáim túlzott kihasználása (...) kísérték.
Pedig a magam részéről a vágyott kapcsolatok netovábbja az, amikor a társak jóban-rosszban együtt vannak, együtt küzdenek meg az élet megpróbáltatásaival, vállt vállhoz vetve.
Egy időben ezt reméltem Nagy Faltól, ezért az illúzióért bocsátottam meg neki sok mindent. Soha nem fogja megérteni, hogy ebben a - számomra nagyon lényeges - hitben csalatkoztam, de rettenetesen nagyot - mert neki az volt a természetes, hogy ő a túl méretes csecsemő, és nekem (az anyjának...) kell megoldanom minden feladatot.
Eljött a pont, hogy nem ment.
...alighanem az anyaszerepből való totális kiábrándulás, illetve az a felismerés, vezetett el a jelenlegi helyzetig, hogy néha nekem is szükségem lehet vezettetésre. Ehhez a szükségletemhez kerestem társat magam mellé, igen. Ez lehet bűnös, és elítélendő dolog, de ha valaki majd' két évtizedig a Világ Anyja, akkor utána joga van kipróbálni egy másik szerepet... még akkor is, ha röhejesnek tűnik néha, és nehezen tanulja a szöveget, mert eddig egészen mást kellett előadnia. (Mondjuk más kérdés, hogy nem lehet mit kezdeni azzal, ha a választott vezető nem akarja vezetni a menetet, legfeljebb a partvonalon túlról próbál irányítani... ez mindig furcsa szituációkat szül.)
Egyébként valóban irtózom a korombeli fickóktól, sőt, általában a férfiaktól (legfeljebb egy-egy egyed a kivétel, aki erősíti a szabályt). ...azt hiszem, engem már tényleg túl sokat bántottak a férfiak. Vagy túl érzékeny vagyok a tőlük eredő bántásra: mert alapvetően igenis, hiszek abban, hogy egy kapcsolatban a férfi dolga az, hogy gondoskodó, védelmező, és a párjával mégis gyengéd, szeretetteljes, és a másik személyiségét tiszteletben tartó  legyen. Sőt. Mivel én az vagyok, jogosan várhatom el a másik féltől is ugyanezt.
Sajnos ez kiveszett a Homo Sapiens hím egyedeiből... és nekem már semmi kedvem a kísérletezéshez, hogy akad-e még valami elzárt szegletben egy Grál lovag... mert túl sok kavicsot kell lapátolni, ...és a végére úgy elmocskolódnék, hogy ha csoda folytán meg is látnám a gyémántot, már nem lennék méltó arra, hogy vele ékesítsem magamat.
A sörsátorban pl. úgy éreztem, hogy ez a rengeteg férfiúi energia itt, összezárva egy ponyva alá - egyenesen rettenetes, elviselhetetlen, ellenséges. Ha Szomszédasszony nem jön, valószínűleg fél órán belül feladom a küzdelmet a sötét erőkkel és hazamenekülök.
...érdekes, hogy ezek az erők nem mindenki számára sötétek...

Pretty Woman