Tündérországi Híradó

A Galaktikus Birodalom Darth Vadere, akit Kusza Szemnek is hívnak egyes mocskos szájú bloggerterroristák, ismét nagyokat alkotott.
Közgazdaságilag egyet tudtam érteni a terhek forgalomarányos, és minél szélesebb tömegeket érintő porlasztásával. Tettem ezt azon az elven, hogy ha már fizetni kell, fizessen ki-ki saját fogyasztásának arányában - ez az ÁFA alapgondolata is, (nincs új a Nap alatt), csak már azt nincs hová tovább emelni: rekorderek lettünk a műfajban. Ezért kellett kitalálni a Matelcsi adót, meg a tranzakciós illetéket habocskának a tortácskára.
(Ne, ne fizessenek a gazdagok arányaiban többet... ez csak Amerikában népszerű gondolat... Vadkeleten a dolgok másképp működnek. Itt kímélni kell őket. Különösen, ha a nemzeti oldalhoz tartoznak.)
Nem is lenne ezzel gond, szívjuk kicsit a fogunkat, de kibírjuk. (Ami nem öl meg, az megerősít. ...edződünk rendesen.) Az egyenesen megnyugtatóan hat az átlagember lelkivilágára, hogy "hurrá, nem csak mi szívunk, hanem a koszhadt, rohadt imperialista  bankok is velünk szívnak", fizessék csak tovább a különadót, ha már itt nyerészkedtek az elmúlt két évtizedben.
A tételes kisadóval se lenne alapvetően probléma, sőt, egy majdnem jó törvénynek tartom, élhető kompromisszumnak - szinte már arányos teherviselést tesz lehetővé a kisvállalkozók számára. (Az egyetlen aggályom a munkaviszonytól való elhatárolásról szóló passzus - de mint tudjuk, a magyar ember találékonysága nem ismer határokat, ha adózásról van szó).
De sajna jött az újabb nagy ötlet. És csak állok, mint boci az új kapu előtt. Azannya, mik vannak!!!
Emelt tranzakciós illeték a hiteltörlesztésekre.
Átfutott az agyamon néhány nemrég olvasott statisztika, mely szerint a lakosság hitelállománya (az enyémhez hasonlóan) látványos csökkenésbe kezdett. Mindez stagnáló, sőt, csökkenő fogyasztás mellett történik. Magyarán: a népeknek, ha van öt forintjuk, inkább (hozzám hasonlóan) beszolgáltatják a bankoknak, mert (ez is kormányzati propaganda hatás!!!) meg akarnak szabadulni az "adósrabszolga" állapotból. (Azt hiszik szegény bolondok, hogy ez majd eredményre vezet... á, dehogy. Ki van ez találva... na mindegy.)
Hát akkor mit tesz minden idők legkreatívabb közgazdásza? Kusza szemei felcsillannak, és már szalad is Császárához a nagy ötlettel: "ezek a rohadékok az istennek se akarnak vásárolni, mindenáron hitelt akarnak törleszteni. Ám tegyék. Jól adóztassuk meg a törlesztésüket, majd meglátjuk, mire mennek vele! Innen kell befoltozni a lyukat, amit önérzetes nemfogyasztásukkal eléggé el nem ítélhető módon okoztak a költségvetésen!"
A Császár szeme is könnybe lábadt a zseniális ötlet hallatán, és már hozták is a sajtótermékek a korszakalkotó nagy ötletet, mint a Költségvetés Megmentőjét.
Na akkor viszont most tényleg álljunk meg egy szóra. Hogy is van ez???
Akinek volt pénze előtörleszteni a hitelét, annak rögzített (alacsony) árfolyamon megadtuk ennek lehetőségét. Magyarán, megmentettük, akinek nem volt szüksége megmentésre.
Ettől lyuk keletkezett a költségvetésen (mit lyuk, leomlott a fél építmény), ennek egyenes következményeként a többiek hitele (az árfolyamok alakulásában megjelenő többletkockázat miatt) azonnal megdrágult (tehát már itt elkezdték fizetni a többiek a jómódúaknak juttatott kedvezményt), de ez még nem elég: ha már voltak olyan botor lelkek, és azért vették fel azt a hitelt, mert tényleg nem volt pénzük, ...nosza! akkor fizessenek még egy kis tranzakciós illetéket is! Valahol csak be kell szedni, amit a többieknek osztogattunk!
...hát így működik a középosztály megmentése Kusza Szem módra. (Igen, a középosztályé. Mint tanult barátom a múltkor mondta: a szegények régen se voltak hitelképesek. ...avagy miért is az én nevemen van az összes családi hitel? ...ja, mert Nagy Fal már akkor se volt hitelképes, szorgalmának köszönhetően? ...Éljen a Mindent Bíró Középosztály!!! - Kusza Szem szerint kenyéren, vízen és hiteltörlesztésen. Tranzakciós illetékkel megspékelve.)
Én ettől az egésztől egyszerűen hányok, meg kell, hogy mondjam. ...lehet, hogy az a tranzakciós illeték nem a legnagyobb tétel lesz a terheim között, de az elve, meg az elmúlt időszak történései... A "devizahitelesmegmentőcsodaprogram"... forog a gyomrom az egésztől.
De nem csak ettől.
Csak zárójelben, és igen halkan kérdezem meg, ha a magánnyugdíjakat "megmentettük", az adókat "optimalizáltuk", és a költségvetést "kiigazítottuk", ráadásul nem beruházunk (mert nem beruházunk, ezt még Szemy is elismerte), akkor hová lesz a lóvé?
Mert hitelt se törlesztettünk egy büdös vasat se, ez látszik az ÁKK általam gyakran hivatkozott statisztikájából.

AKK Zrt: A központi költségvetés adósságának alakulása

Szerintem Templetonék nagyon boldogok. Magas hozamokat fizetünk az állampapírokra, tovább rontva ezzel a költségvetési egyensúlyt... és ők nem szólnak bele Birodalmunk irányításába, ó, nem, csak a kamatokat veszik fel... ez egy nagy, és kölcsönös szerelem, nekem úgy tűnik. (Khm. Nem mondtam semmit. Én? Rágalmazni? ...amúgy sem rágalom, ez a gáz benne...).
Na és meg is érkeztünk a következő hagymázos őrülethez.
Nem mondom, hogy nem lenne jogos az igény, hogy a rágalmazó és jó hírnév sértő kijelentéseket (különösen, ha valaki ezt még arrogánsan és kulturálatlanul is teszi) kigyomláljuk a közéletből. De ezzel a dologgal is csak az a probléma, ami a devizahitelesek megmentésével és az azt követő tranzakciós illetékkel. Tehát az egyik oldalnak mindent, a másiknak semmit...
Nevezetesen, ezt a stílust éppen, hogy a most regnáló uralkodó és sleppje hozta divatba, anno 2002. Azelőtt, ha voltak is politikai viták kis hazánkban, arra minden érintett fél igen ügyelt, hogy ne menjen túl egy bizonyos, a közízlés által általában elvárt határon. Nemcsak egymás felmenőinek emlegetése, de köztörvényes bűncselekményekkel történő gyanúsítgatás sem szerepelt korábban a politikai palettán. (Nem is lett volna célszerű. Mivel mindenki vitt mindent, amit ért, de még senki sem érezte magában az Erőt a többiek sárba tiprásához... inkább a kompromisszumkészség volt divatban.)
A Fidess által elvesztett választás kapcsán, mikor is jelenlegi Császárunkat látványos díszletek és saját maga ünneplése közepette érte a rossz hír: elvesztette a Háborút... nos, ott történt valami. Ez látszott is Császárunk arcán: megtántorodott, mint akit halálos lövés ért... majd hosszabb időre visszavonult, nyilván újjá kellett építenie önmagát... (Erre csak azt tudom mondani, hogy ha a jogosítvány megszerzését alkalmassági vizsgához kötik, igen indokolt lenne az ország vezetését is ahhoz kötni...)
Császárunk narcisztikus személyiségének az elszenvedett vereség iszonyatos lehetett, a vár falai az árokban landoltak, s az újjáépítés során immár a korábbi építménynek egy sokkal silányabb változatát sikerült csupán felhúzni. Az elszenvedett sérülések mélyen, bent, a császári pszichében lebontották az óvatosságból emelt falakat is. A szavazatokkal történő szőnyegbombázást követően a "baloldali" (bocsi, de ezt is csak idézőjelben tudom leírni...) politikusoknak nem volt egy perc megállása a bukott császár előtt. Bármit próbáltak tenni, vagy mondani, minden megbukott a Császár és környezete szoros emberfogásán. Ezzel a Császárék sokat ártottak a Hazának, hiszen négy évig gyakorlatilag kormányos nélkül sodródott a bárka a tengeren, ezt talán még nem felejtették el amnéziára hajlamos honfitársaim). A szoros emberfogás során minden, de minden megengedhető volt. Szegény Gordon, mikor átvette az addigra idegileg teljesen kikészült Fletó helyét (akit legyőzött az áradó sötétség, értelmes emberből Rángatózó Botsáskát csinált...), nem győzött arra hivatkozni, hogy ő csak túlélni próbál... egy irányíthatatlan hajóval, a viharos tengeren, melynek egyik fele egyre inkább sűrű, sötét ködbe burkolózott (emlékeztek a Lost-ban a rohangáló fekete füstre? ...na erre hasonlított a Császári Tábor abban az időben. ...azóta már nem rohangál. Ennyi a különbség.)
Nagyon nem is volt más választása, csak a életben maradáshoz legszükségesebb intézkedéseket tudta megtenni - minden mást blokkolt a fedélzeten terjengő rosszindulat és közöny. Csoda, hogy nem süllyedt el a hajó már akkor. (De nem süllyedt el... és ezt van, aki nem felejtette el.)
Na de térjünk vissza a jelenbe. A bloggerterroristáknak kilátásba helyezett letöltendő is csak arra jó, mint a választási törvény módosítása: a Császár hatalmának megszilárdítása minden, a demokratikus intézményrendszert korlátozó eszközzel. Ennyi, és semmi több.

Szerintem Császárunk is nagyon szereti a Csillagok Háborúja trilógiát. Tuti, hogy sokat tanult belőle. ...de ha látta párszor, akkor tudja a folytatást. ...azt hiszem, a választások annuálása után csaták következnek, fagyott hómezők felett. Lassan eljön a Han Solok és Luke Skywalkerok ideje.

Jaj nekünk.