...mindenkinek megvan a saját útja, melyet be kell járnia. A saját mélységei és magaslatai, melyeket meg kell tapasztalnia, s bizonyára nem véletlenül nincs két egyforma sors - csakúgy, mint két egyforma ujjlenyomat, vagy DNS.
...tulajdonképpen én már elég öreg és bölcs lélek vagyok ahhoz, hogy ezeket a tényeket elfogadjam, s ha néha látom is, hogy hiábavalóság, amit a hozzám közel állók tesznek, mondanak, vagy gondolnak - tudomásul veszem, hogy hozzám hasonlóan, mindenkinek megvannak a maga korlátai - legfeljebb ezek nem ott húzódnak, ahol az enyémek.
Ami engem illet, ha elkeseredek, vagy úgy érzem, hogy nincs értelme az életnek - ha sötétbe borul körülöttem minden - olyankor mindig a Természet felé fordulok. (Nincs messze. Itt kezdődik az ajtón túl.)
Ez már a fényképezés előtt is így volt, a fényképek csupán halvány kísérletei annak, hogy megörökítsem a látványon keresztül az érzést, amit kivált belőlem a Teremtő műve.
...az emberek iránt egyre több fenntartással vagyok. Egyedül a Természet az, amelyben soha nem csalatkoztam még. Hogy ez pótcselekvés? ...lehet. De közel áll hozzám.
Mindenesetre segít, hogy az életemben előforduló mérhetetlenül sok hátrányból előnyt kovácsoljak. ...még bogyókra sincs szükségem, elég a Természet. És ez nagy dolog. A Természet nem nő, és nem férfi, nem akar kihasználni, meggyőzni, átalakítani - egyszerűen csak a része vagyok, és mint része, részes a Végtelenben...
Ezek a képek például nem készültek volna el, ha nem lettem volna kénytelen pénteken begyalogolni Törökbálintra, a nagy faluba.
Eleinte nagyon fájt a reggeli séta. De érdekes, mire felértem a tükörhegyi emelkedő tetejére, már minden mérgem elpárolgott. Csak az örömöt éreztem, a készítendő képek okozta örömöt.
Törökbálint végül is szép hely... még akkor is, ha mostohán is bánik velünk, buckalakókkal...
Ez előtt az emlékmű előtt hosszan elidőztem, eltűnődtem, mi minden alakulhatott volna másképp... ...fél Törökbálint sorsában az anyai ági rokonaim nagy számban osztoztak...
Törökbálint a válság előtti években épült-szépült. Már-már esélyt kapott a külterület is a felzárkózásra...
...ám ezek az esélyek immár végtelenül messzire kerültek, és mi, külterületiek ezt is, mint minden egyéb szomorú tényét a mai magyar valóságnak, zokszó nélkül tudomásul vettük... ez van.
A fát muszáj volt lefényképezni. Fürdött a fényben. Tudjátok: a lombokon átszűrődő napsütés...
Falusi utcarészlet... :))) (Tudom, város. ...frászt. Nagy falu.)
Buszvégállomás
...és a kedvencem: a kerekes kút, és a lámpa... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.