Van képed hozzá?

...múlt heti iromány, idő hiányában csak most tudom közzé tenni...

A Titok 12 pontja közül most a 8. pontról szeretnék Nektek röviden értekezni.
Ez a pont azt mondja:
„Amiről van egy képed, arra képes vagy.”

De ezzel azt is mondja: „Amiről nincs képed, arra nem vagy képes.”

Ezt a – ki nem mondott – negatív oldalát ennek a tételnek sokszor hagyjuk figyelmen kívül. Pedig legalább olyan fontos, mint a pozitív oldala.

Hogy hogyan jön ez a párkapcsolatokhoz?

Ha magamból indulok ki, akkor azt kell, hogy mondjam: egyszerűen. Komoly társkeresési buktatókat rejt magában ez utóbbi megállapítás.
Például, a szép (és páros) jövőt illetően én két variációt tudok elképzelni: vagy azt, hogy a párom hozzám költözik, vagy azt, hogy mindketten felszámoljuk az eddigieket, és kezdünk valahol harmadik helyen, közösen, tiszta lappal. (Ez utóbbit tartom a legkorrektebb megoldásnak, mindkét fél szemszögéből.)
Nekem egyszerűen nem fér bele, hogy én költözzek oda valakihez. Nem vagyok én afféle albérlő fajta. Akit, ha valami nem klappol, egyszerűen kiraknak. Vagy tovább vándorol egy bérleménnyel. Ez egyszerűen nem fér bele a biztonságról alkotott elképzeléseimbe.
Tehát, súlyos hibát követek el, ha ezt nem veszem figyelembe, azt hiszem.
Továbbá, nem fér bele az elképzeléseimbe az sem, hogy a párom heverészik, én meg kiszolgálom. Ez belefért, másfél évtizedig – de azóta rájöttem, hogy vannak jobb dolgok is a cselédsorsnál. Tehát ez olyasmi, amihez ugyan van képem, de jobban szeretném, ha nem lenne.
Nem fér bele a világképembe az sem, hogy jelentős anyagi hátrányban legyek a jelölttel szemben – jó, ebben Morgónak igaza van, ebben az országban sokkal több a csóró, mint a tehetős, ez talán nem szűkíti jelentősen a keresési lehetőségeimet. Elképzelni sem tudom a Nyuszika salátaleveleiről szóló szösszenetben leírt rémképet, a természetben történő fizetést és hasonlókat. Ha volna hozzá képem, nagy karriert futhattam volna be egy másik K betűs szakmában, főleg fénykoromban. Nem véletlen, hogy nem ez történt velem.
De ha már ehhez azt is hozzávesszük, hogy lehetőség szerint az illető mégse legyen egy buta tök – nos, a kettő együtt már sokkal árnyaltabbá teszi a képet.
Nem tudnám elképzelni magamat egy tutyimutyi alak mellett – ezeket egyébként ösztönösen elkerültem világéletemben. Nem lennék képes lelassulni hozzá… nincs képem róla? Igen.
 Vagány vagyok? – ezen még nem is gondolkodtam. Én nem érzem magamat igazán vagánynak, inkább szelíd és jóindulatú vagyok, azt hiszem, de ha kell, valóban tudok vagány is lenni. És ez mindenképpen hasznos.
Mondjuk úgy: van képem hozzá… :)
De nézzük meg a férfiakat!
Az én drágámnak például nem volt képe ahhoz, hogy mit is kellene kezdenie a családommal/helyzetemmel, egyáltalán velem. ...számára rólam egyáltalán nem is volt kép, eltakarta egy másik.
Azt hiszem, a legnagyobb hibát akkor követjük el, ha nem tartjuk tiszteletben, hogy ami a másik részére képtelenség, az a számára valóban képtelenség, vagyis nincs képe hozzá, nem képes rá.
Hogy egy másik példával éljek: Akire Nem Haragszunknak (Istenem, hány neve van! Ő blogom Legtöbb Nevű Visszatérő Szereplője. Már lassan elmondható, hogy annyi nevet aggattam rá, mint ahány színe van a szivárványnak..) sincs képe róla, hogy hogyan lehet a jelenlegi élethelyzetében párkapcsolata... és ha nincs képe, hát nincs képe, amíg nem lesz képe róla, addig tényleg képtelen rá, azt hiszem.
Így, ha eljutok valakivel egy olyan pontra a kommunikáció során, amikor rájövök, hogy egyszerűen nincs képe arról, hogy mit tudnánk mi egymással kezdeni, akkor én szépen, szelíden elengedem az illetőt, még akkor is, ha nekem esetleg mégiscsak lett volna képem.
Ugyanez történik akkor, amikor én jövök rá, hogy képtelenség magamat beleilleszteni az adott szituációba.
Soha többé nem fogok erőt vélelmezni ott, ahol gyengeség van, és nem fogom rávetíteni a saját képemet a másik képtelenségére. Sőt, nem fogadom el a másik képét sem, az én hiányzó képem helyett.
Erre nagyon fogok vigyázni. Ígérem.

Mert: Attól, hogy valamiben erősen hiszünk, attól az még nem lesz valóság.
:)