Szabolcsi fiúk / ó, doktor úr!

Swamp Sixty Rock Band

A tegnapi buli fergetegesen sikerült. A SWAMP együttes igazán jó zenét játszik, jó kis pörgős, hamisítatlan amcsi rokit. Mindazonáltal meglehetősen visszafogottan üldögéltünk Szomszédasszonnyal a koncert alatt, a sör-lángos-vodkanarancs hármas társaságában. Azt hiszem, az egésznek a legnagyobb hibája az volt, hogy túl hamar lett vége, még vagy két órát húzhatták volna a talp alá valót, addigra biztos belemelegedünk - de ezt csak most gondolom így, és talán nem is baj, hogy így alakult az este, ahogyan, hiszen így lett valóban kalandos.
...a kaland egy megmagyarázhatatlan, artikulálatlan ordítással kezdődött, a hátam mögül. Majd' eldobtam a telefont a kezemből, úgy megijedtem.
Hátranéztem, és két fura egyént láttam a szomszédos asztal mellett ácsorogni. Az egyiken szalmakalap, napszemüveg, (késő este volt), a hátán egy sombreró. A másik, a kisebb, az olyan melósfélének látszott, mikor hátranéztem, egyből odahajolt (majd'rám esett..), és sűrű elnézéseket kért a "doktor úr" nevében.
"Doktor úr" szintén odajött, volt bocsánatkérés, kézcsók és egyéb gesztusok, kiderült, hogy ő tartott hangpróbát az eljövendő eseményekre készülődvén. Beszélgetésbe elegyedtünk, mely rövidesen három nyelven (orosz, német, magyar) folytatódott, a lehető legvegyesebben.  Egy-egy angol szóval megspékelt totális zagyvaság volt, mindenesetre "Doktor úr" bár tajrészeg volt, de alig bírtam vele tartani a lépést. Komoly agytorna volt ez a rövid csörte, egészen felvillanyozott. Hiába, bírom az értelmes palikat, még részegen is. A másik fickó leült az asztalunkhoz, és elmondta a maga ízes tájszólásával, hogy ő Jaózsef, és Szabolcsból jöttek, ez az első napjuk itt, egy hétig nyaralnak, Doktor úr tényleg doktor (ezt erős kételkedéssel fogadtuk elsőre, de rövidesen kiderült, hogy nincs igazunk... most már azt is tudjuk, hogy sőt..), és itt vannak a többiek is, karaokezni mennek a partra és mi menjünk velük. Azt is megtudtuk, hogy a sombrerót Doktor úr egyenesen Mexikóból hozta tavaly, ne képzeljük, hogy az Ecserin szerezte. Csak mihez tartás végett.
Hogy őszinte legyek, még a táskám felé is aggódó pillantásokat vetettem Jaózsef közelsége miatt, bár az enyhítő körülményként jött szóba, hogy a társaság bőrszíne az "elfogadható" tartományban mozgott. Doktor úr meg kimondottan jófejnek tűnt, valamint hullarészegnek, a többiekhez hasonlóan.
Egy idő után a két invitálóból négy lett, és ekkor Védelmezőnk jobbnak látta, ha közbe avatkozik: a hölgyek vele vannak. Még azt is odasúgta Szomszédasszonynak, hogy ez nem pálya.
Akkor már nagyon röhögtem.
Aztán a zenekar elcuccolt, a szabolcsi fiúk elmentek karaokezni, mi meg az utolsó pohár sörön és vodkanarancson üldögélve vártuk, hogy elteljen a fél óra, és mehessünk a vonathoz.
Az állomásra érve azonban konstatálnunk kellett, hogy vonat sehol. Még kiírva se. Tíz perc tanakodás után arra jutottunk, hogy lekéshettük (bár nem értettük, hogyan), és eldöntöttük, hogy nem dekkolunk itt, hanem megcélozzuk az első vonatot, két óra tizenháromkor, addig irány a karaoke-bár, legalább gyűjtünk némi élményanyagot.
És lőn.
A partra alig találtunk le a bivalysötétben, de szerencsére egy fiatal pár, és a messzehangzó elementáris ordítás útba igazított.
Megérkezésünkkor már javában "állt a bál", Doktor úr énekelt - orgánuma valóban lenyűgöző - de a szemekben nem igazán csillant megismerés szikrája. Mi ezen jót nevettünk, leültünk kicsit iszogatni, majd énekelni kezdtünk, és a végén mi is beálltunk az énekelve/ordítva ugráló népek közé. Vagy egy óra ezzel telt, és a végére megértettem Majdnemvejemet (the No.1.) aki karaoke-val szokta levezetni a fáradt gőzt - az ember egyszerűen kiordítja és kiugrálja magából a felgyülemlett stresszt, és máris minden oké.
Ami a táncitáncit illeti, magam is meglepődtem, hogy milyen felszabadultan ugrabugráltam, már nagyon régen nem éreztem ilyesmit, utoljára talán fiatal koromban.
Minden rendben is lett volna, ha Jaózsef és az öreg haverja (ezek mindegyike mindegyikkel rokon volt, de ki nem lehetett deríteni, hogy milyen fokon és minőségben, mert össze-vissza beszéltek) ránk nem startoltak volna.
Az öreg (58-s születésű - lám, minden relatív, még az öregség is) kerek perec és többször is megkérdezte tőlem az este folyamán, hogy nem akarok-e vele szexelni. Én már az első alkalommal kerek perec közöltem vele, hogy nincs az az Isten, de Szabolcsban nem éppen a gyors reagálású agyvelőállomány van túlsúlyban.
Mindenesetre alapvetően kedveskedve kísérletezett, így én sem váltottam át alpáriba, bár néha már rohadtul untam.
Mindenesetre az első tüskét talán nem is annyira ez, mint inkább 79-es születésű Jaózsef barátunk szúrta a körmöm alá. Leült velünk szemben (addigra már mindent tudtunk mindhármukról - érdekes, a negyedik fiú csak a buli végén keveredett elő) és ártatlan kék szemmel megkérdezte:
- Ti milfek vagytok?
Az a szabolcsi jó táncos édesanyád, az a milf - villant át az agyamon gyorsan és igen határozottan. Szomszédasszony ehhez képest kedvesen megkérdezte:
- Ezt hogy érted?
- Hát, hogy ugyan nem vagytok már fiatalok, de olyan csinosak vagytok, szépen felöltözve - kezdte.
- Úgy érted, hogy küldetésünknek érezzük-e, hogy kisfiúkat boldogítsunk? - vágtam közbe (legszívesebben pofon vertem volna). - Hát nem.
Jaózsef csak vigyorgott, részegen és igen boldogan, hogy sikerült felheccelnie.
...
Örültem, hogy egy időre megszabadultunk tőlük, örömöm azonban nem sokáig tartott. Rövidesen szóváltás támadt Jaózsef és egy nagydarab, kopasz között, erre Szomszédasszony karon fogta a kis hülyét és elvezette biztonságos távolságba, én meg elkaptam az öreget, hogy szedje már össze a bandát, és vigye haza őket, mielőtt itt kitör valami ereszdelahajamat.
(Hogy is mondjam? Annyira vidéki taplók voltak, hogy erre már nem lehetett valóban haragudni. Ők nem játszották a hülyét, nekik ezt nem kellett improvizálni. Jött. Egyenesen Szabolcsból.)
Sajnos Doktor úr nem akart még hazamenni, épp egy újabb opuszba kezdett, tehát ott maradtak és boldogítottak minket egészen a buli végéig. Doktor urat egyébként istenítették, ő volt a Főnök, mint kiderült, a verekedés is majdnem azért tört ki, mert a fickó elvette Doktor úr egyik fejfedőjét (pedig abból jól el volt látva, istenuccse).
Szomszédasszony - jobb híján - szociológiai felmérésbe kezdett a vidéki hímsoviniszta tájparasztok szexuális szokásait illetően. (Hajnali egy órakor, túl Demjénen és a Nagy Utazás-on, mi mást tehet egy értelmes nő, vonatra várva, egy rakás részeg f@sz társaságában?)
A nyilvánvaló késztetést az adta, hogy mint kiderült, mindhárman családos emberek, sőt, a bonyolult és be nem azonosítható rokonsági kötelékekbe valami módon az asszonyok is beletartoznak, sőt, a nejek is itt vannak a gyerekekkel a szálláson - ők nem jöttek le a karaoke-bárba felszabadultan ordítozni és riszálni, mint a rossz életű és egyszer használatos "milfek".
Mikor megpendítettük nekik, hogy miért gondolják, hogy korrekt eljárás, ha ők itt részegen félredugnak, és hogy nem zavarja-e az öreget, ha a lányát az apja tudtával és beleegyezésével szarvazzák fel - erre jöttek a rossz ósdi hímdumával, mely szerint a férfiak mások, mint a nők, egy férfinél nem számít, ha egyszer-kétszer-nyolcszor-tízszer félredug.
Az én Feldmár András cikkein szocializálódott pszichém (a hűség elhatározás kérdése) ezen már túlságosan felháborodott, és megkérdeztem az öregtől, hogy miért képzeli, hogy egyszerre két nőt is hüyének nézhet (t.i. engem meg a feleségét). Erre az volt a válasz, hogy ő nem néz engem hülyének, hisz elmondta szépen, hogy milyenek a körülményei és mit szeretne. (Csak az én válaszomat nem akarta megérteni, az Istennek se. Lehet, hogy süket? Alkalmilag?)
Szomszédasszony ekkor, a szociológiai felmérés folytatásául, megkérdezte, hogy hányszor csalta meg a nejét - erre csak köntörfalazás jött válaszul. Aztán azt is megkérdezte, hogy mit tenne, ha a neje csalná meg őt?
A válasz az volt: lehet, hogy már nem élne.
Ezen a mondaton befulladtam. Az az igazi, gyűlölt hímsoviniszta életfelfogás nézett itt vissza ránk, a maga hamisítatlan tájparaszt módján, amit annyira utálunk...
Igen, gyűlölöm, hogy a sötét agyuk szerint a nő csak használati tárgy, legfeljebb az egyik tartós használatra, a másik alkalmilag, hogy a nő csak "dísz a pinán", "barika", hogy átlagosan 60.000.- Ft-tal kevesebb nettó bérért kell dolgoznia ugyanabban a munkakörben, hogy 2-essel kezdődik a személyi száma (ezt is férfi találta ki, biztos vagyok benne), hogy a házi munkában b@sznak segíteni, de a kész p.csa meleg málét elvárják, hogy szabad nekik félreb@szni de ha egy nő ezt meg meri tenni akkor meghurcolják érte, hogy ha negyven éves korod után elhagyod magadat akkor rusnya vén boszorkány leszel, ha adsz magadra, akkor meg milf (büdös vén ribanc?).
Eszembe jutott a szüfrazsettekről szóló olvasmányélményem - a saját, egyébként liberális felfogású férjeik sem segítették őket a harcban, hogy az emberek (köztük ostoba, maradi nők, meg önmagukat gavallérnak képzelő férfiak) megkínozták őket, és világháború kellett hozzá, (mikor a hülye hímek egymást kipusztították), hogy a női választójogot, az azóta is fájóan emlegetett "egyenjogúságot" elnyerhessük.
Még nagyon, nagyon sok tennivalója van a nőmozgalmaknak, és sajnos - a konzervativizmus virágkorát éljük - egyre több lesz. Ezeket a dolgokat helyre tenni a fejekben, mind a női, mind a férfi fejekben - több generáció munkája lesz még. Szomorú.
Eszembe jutott, hogy manapság is akad értelmesnek látszó nő, aki a zoknimosásban szeretne kiteljesedni - és az is, hogy manapság öregurak tinilányokkal kavarnak, fiatal fickók meg pótanyucikát keresnek. Beteg ez a világ, betegek benne a férfiak, és a nők is.
És ez nemhogy javulna, de mintha az idő múlásával egyre rosszabb lenne.

Nem hiszem, hogy különösebben van kedvem bármiféle emberi játszmázáshoz a belátható jövőben.

Pedig egy másik doktor úr meghívott az élete egyik fontos eseményére.
Azt hiszem, nem merek elmenni.
Elég volt a csalódásokból és a bunkókból.
És ez nem iskolai végzettség függő titulus.

UFO: Szerelemdoktor

...ma azt kérdezte tőlem valaki, hogy tulajdonképp mit akarok az életemtől?
Jó kérdés.
Nem is tudom pontosan.
Illetve, csak egy dolog bizonyos.
Amit a Hang mondott.
"Írj, írj, írj!"

(Közben néha karaokezhatunk is. :))