- Tényleg nem tudhatom meg, hogy hol laksz? - kérdezte, és én végül, jobb meggyőződésem ellenére, beleegyeztem, hogy hazavigyen.
- Te ettől az embertől ebben az életben nem fogsz megszabadulni! - mondta a Hang, mikor kiszálltam az autóból.
És ettől egyáltalán nem éreztem magam boldognak. Sőt.
...
Az elkövetkező hetek eseményei magukkal ragadtak, el kell ismernem. Apósom (szegény) épp Olaszországban nyaralt a barátnőjével, majd' egy hónapra mentek, és mi birtokba vettük a házat. Ráadásul egyik buli a máskat érte, a lőrinci vagányok életformája lenyűgözött, még sosem volt részem ekkora pezsgésben.
- Emlékszel a Sönye bulijára? - kérdezte Nagy Fal néhány hete telefonban, mikor épp azt ecseteltem, hogy a drága kislányunk vidékre ment a fiúkával, de nem kell aggódni, mert nem kettesben vannak, ott vannak a haverok is.
Hááát... emlékeztem. Még jó, hogy nem látta.
Mindenesetre azok a hetek annyira nem illettek bele az addigi életem szürkeségébe, hogy utána igyekeztem is eltemetni őket... szégyellni valónak ítéltettek, azt hiszem. Pedig - csak fiatalok voltunk, ha jobban belegondolok.
Már hosszas együtt élésünk idején sem beszéltünk róla soha. Azt hiszem, túl hirtelen és túl duván lett vége, talán ez lehetett az oka a hallgatásnak.
Olyan gondtalan soha többé nem volt az egész, azt tudom.
De ejtsünk pár szót a lőrinci házról.
Jártam már pár helyen életemben, de ha valami definíciót kellene adnom ahhoz, hogy milyen otthont szeretnék, akkor az biztos, hogy a lőrinci ház hangulatán alapulna. Nem, mintha olyan nagyon drága otthon lett volna, - de ahogyan meg volt csinálva, főleg a terasznak nevezett, lényegében nappali rendeltetésű helyiség, az örökre az etalon maradt számomra. Kőpadló, lambéria, körben ablakok... és a lambéria még a régi fajta, aprólékos munkát igénylő, nem a mai, szélesebb kivitelű. Körben kanapék, székek, a sarokban tv. A lambérián erdei tájat ábrázoló festmény... hihetetlenül hangulatos volt az egész. Mint amilyennek egy igazi otthont képzelek.
A kertben élére nyírt fű, különálló garázs, szaletli (míves famunka) a nyári esték vidám eltöltéséhez, virágok, gyümölcs- és fenyőfák..
Egyszerűen szerettem ott lenni. Nagy Fal gyakran dicsekedett vele, hogy ez a kettőjük munkája az apjával, és én szerettem volna hinni, hogy ha ez a fiú ilyen ügyes, akkor talán egyszer majd képes lesz nekünk önálló otthont is összehozni, valami hasonlóan szépet.
Ha már úgysem szabadulhatok tőle.
Persze, nem állítanám, hogy ez az egész teljesen tudatosan játszódott bennem, de hogy a ház egy nagy mentség volt a számára, az bizonyos.
De tulajdonképpen még mindig nem tudtam, hogy mit akarok.
A mérleg egyik serpenyőjében az a furcsa érzés volt, hogy ez az ember egyszerre képes taszítani, de rettentő módon, zsigeri szinten, szabályosan undort keltve bennem - és ugyanígy vonzani is, és nem értettem, hogy mi is ez. Időre lett volna szükségem, hogy helyre tegyem ezeket az ellentmondó érzéseket. De idő, az nem volt. Ömlöttek az események.
A másik oldalon sok minden volt, ami ellene beszélt. Nem az volt a legrosszabb, hogy ő a lőrinci vagányok értelmi színvonalát közelítette (alulról). Ennél sokkal nehezebben viseltem, (és ennek ellenére nem szakítottam vele) azt, ahogyan Zsolti fiamat kezelte.
Konkrétan a megismerkedésükkor történt egy szörnyűség.
Ott volt az idióta barátnőm IQ gazdag férje is... és azt találta mondani Zsoltinak, hogy "Üsd meg a bácsit!"
Zsolti fiam elvigyorodott, és megütötte Nagy Falat.
Na most el tudjátok képzelni, az a négy és fél éves gyerek mekkorát ütött arra a két méteres emberre...
Ez a paraszt visszaütött.
Földbe gyökerezett lábbal álltunk, én is, és Férjuram is. Ezt ő sem gondolta volna a haverjáról, azt hiszem.
Zsolti sírt... akkor, ott gyűlölte meg egy életre Nagy Falat.
...
És én szidtam, haragudtam, veszekedtem... és mégsem szakítottam vele.
Azt hiszem, Zsolti fiam lelki töréséhez ez a tény nem kis mértékben járult hozzá.
Még akkor is, ha viszonylag hamar megtanultak kitérni egymás útjából.
A kitérés nem csalűdi szeretet.
És én szégyellem magam amiatt, hogy a fiamat kitettem annak az érzésnek, hogy ő "megtűrt személy".
Rossz anya vagyok, megérdemlem a büntetésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.