Rémségek kicsiny boltja

"Föld alatt a zombi is csicsikál, nem fogja meg a lábadat..."

(altatódal kislányomnak, négy-öt évvel ezelőttről, Laár pour Laár nyomán)

Megerősödött bennem az az életérzés, hogy rettentően rémisztő nő lehetek. Nézegettem magamat a tükörben, de bevallom, nem láttam agyarakat, vagy karmokat, semmi ilyesmit. Egyszerűen csak használom az eszemet, sokaknak már ez is rettenetes. Egy nő, akinek esze van.... félelmetes állatfajta. Chatpartnereim nem bírják az ilyet. (Avagy: minél magasabbra jutsz a hegyen, annál ritkább a levegő. Bizony ám...)

Megköszöntöttem a névnaposokat, és Balatonkék írt is válaszul egy kedves köszönömöt. Ennek kapcsán elbeszélgettünk az exek gyűjteményének szaporodásáról (sorszámot osztok, Béláim, sorszámot osztok...), kiderült, hogy hiába úsztam volna át Tihanyba, már ő is Ausztriában dolgozik. Meg se lepődtem, bár rosszul érintett a dolog. Kiürül még a Balaton is? Szépen vagyunk. Ez ám a jólét...

Épp kezdtem aggódni, hogy hová tűnt el az én drágaságom, tán csak nem elkapta a szakítás utáni mélydepressziós nagybetegség, mikor egyszer csak felbukkant egy FB-bejegyzés, mely szerint vígan van Siófokon, családi körben névnapozik. Még fénykép is keveredett fel róla.
Ne aggódjatok: ezeken a képeken nincs semmi kényszeredett vigyor... Köszöni, jól van. Szerettei körében, zavaró tényezőktől mentesen, jól van.
És én örülök ennek. Sőt, szurkolok.
(Hogy a rózsaszál miért került elő, azt fel nem foghatom, de osztom a nézetet, hogy tényleg jobb sorsra érdemes. Hasonlóan a fotográfushoz, aki megörökítette.)

Na de hadd térjek vissza a saját  életemre, és a mostanában aktuális lekiállapotomra, épp időszerű.
Úgy vagyok ezzel a "pasizás" dologgal, hogy totál sikerül hülyeségnek néznem az életet az utóbbi időben. Ilyen nyitott, egyszerű és hátsó gondolatoktól mentes talán még sosem voltam, mióta Virtuáliába keveredtem. Olyan vagyok, mint egy doboz szeg. Ha érdekel valami, megkérdezem, ha véleményem van, elmondom. De ez sem jó, már több ilyen élményem is volt, hogy ez sem jó, van, aki zavarba jön (pedig nem az volt a szándékom, hogy zavarba hozzam), mások könyörögnek, hogy ne bántsam őket, pedig csak viccelődtem (idegek, kisfiam, idegek... azok kellenek ehhez a sporthoz), olyan is volt, aki szerint elutasító és barátságtalan vagyok, pedig csak kérdeztem (bár igaz, hogy megcélozva a rést a pajzson) - a férfiak reménytelenül mimózalalkűek. Vagy én lettem agresszor.

...nem, azt hiszem, hogy most meg túl sok energia van bennem, ez lehet a riasztó.
Sőt, ha visszatérünk egy mondat erejéig a szinglikérdéshez, akkor azt kell mondjam, hogy minden szingliben ez lehet az ijesztő. Mert a nők nagyon erősek... csak nem tudnak róla. A szinglik már rájöttek... rájöttek, tehát veszélyesek.

Meg is értem, ha a férfiak nem tudnak mit kezdeni ezzel a rengeteg nyers és kontrollálatlan energiával. Egyelőre még én sem tudok.
De nagyon élvezem.

...olvastam ma egy olyan mondatot Facén, mely szerint: "Az ember akkor szokott panaszkodni, hogy őt nem szeretik, ha valójában ő nem tud szeretni."

Ez a mondat analóg a tükör törvényekkel, és nagyon elgondolkodtatott.
Piszkosul messzire vezet a végiggondolása. Eszerint a mondat szerint ebben az utolsó párkapcsolati kísérletben én nem szerettem eléggé a másikat, viszont például Nagy Fal esetében én voltam a szerető fél... hát, hadd ne mondjam, egyiket sem így élltem meg, hanem épp ellenkezőleg.
Illetve... gondoljuk csak kissé tovább. Nagy Falat én nem szerettem - viszont tudtam szeretni mellette önmagamat, hiszen rajongott értem, eleinte mint nőért, később mint háziasszonyért és családanyáért. Én nem szerettem - de szerettem, ahogy szeret.
Drágaságom meg? Bármit csináltam, sosem voltam eléggé jó neki. Lemehettem hídba, nem jött felavatni. Nem tudtam magamat szeretni mellette, hiszen ő nem szeretett engem...
(Vágytam volna az elismerésre, mint nő, mint anya... és ő csak azt tudta mondani, hogy jó könyvelő vagyok.
Nem is vagyok jó könyvelő. Sőt. Könyvelő se vagyok. Nem szeretek könyvelni. Kényszerből könyvelek.
És ő csak ezt tudta bennem megdicsérni, semmi mást. Minden más pozíció már foglalt volt...
Féltem, hogy belepusztulok. Igen, az utóbbi időben már attól féltem, hogy belepusztulok ebbe az egészbe.)
Lehet, hogy erre gondolt, aki ezt a mondatot kinyögte? Végül is, végső soron, tényleg jobban szerettem magamat nála, mert csak sikerült eltávolodnom tőle...

Morgó, mikor mindezeket kivonatosan előadtam neki, azt kérdezte: miért kell neked minden f@szságot elolvasni? Még agyalsz is rajta? Felejtsd már el! - de hát ez Morgó, és ő férfi módra, tehát egyszerűen és világosan ítél,

...és tényleg hülyeség azon agyalni, hogy miért nem tudtam megszerettetni magam, nem sikerült, és kész.

Csak a lelkem mélyén félek, hogy ez máskor is így lehet. Vagy fordítva.

És nem akarok bántani senkit.
A Világbéke a legfontosabb dolog a világon.

Azt hiszem, tényleg jobb egyedül.

Jeean-Michel Jarre: Oxygene part 4