a hétvége vidáman és mozgalmasan telt. A mozgalmak egy részét Banduci kalandos hazatérése okozta (ennek hajmeresztő körülményeiről külön opuszt fogok írni bánatotokra), más részét - ki gondolná? az anyagi feltételrendszer biztosítása. Mindenesetre pénteken barátnős-elhajlós estet csaptunk Szomszédasszonnyal (elmentünk Nevadába, jó volt), szombaton kirándulni mentem: a 140B járattal átmentem a felüljárón, egyenesen a madaras Tescóba, mert ott akciós volt - nem, nem a csirkefarhát, hanem a fűnyíró. Mindenesetre jól felcuccoltam visszafelé, de szerencsémre egy helyes, készséges buszsorfőrt fogtam ki, még beszélgettünk is. Mondtam is itthon, hogy el kéne menni buszni egyet - az ifjúság persze nevetett, én meg persze nem mentem sehová, Andi haját melíroztam, ült a nagy tükör előtt, alufólia csíkok a hajában - jól vette az adást - Banduci meg ugratta, mint rendesen, az egész házban reménytelen rendetlenség uralkodik napok óta, mintha tornádó pusztított volna, pedig nem, csak Banduci letáborozott a nappaliban, és elkezdte rendbe hozni a szobáját. Én néha kiabálni szeretnék, de inkább beletörődtem, hogy megint utolért a háziasszonyi sors, és nekiálltam rendeltetésszerűen főzni. Szombaton még vettünk Juci néninek négy új papucsot, és beláttam, hogy immár nem halasztható tovább az autószerelőműhely felkeresése.
A tegnapi napon felavattam a fűnyírót, két óra küzdéssel sikerült tán 20 négyzetmétert (nagyjából) levágni, gyenge ez a szerencsétlen ide, de ha megveszek, se tellt volna nagyobbra, marad a sport, ami nem öl meg, az megerősít, és én nagyon erős leszek. Ja, és barna is.
Délben inkább bejöttem a napról - ami sok, az sok - és főztem, mint egy igazi házianyu, aztán ültem kicsit a net előtt, estére pedig beneveztem egy úszójegyre a Sportmaxba.
A tizedik hossznál már éreztem, hogy a fűnyíróhasználat nem múlt el nyomtalanul, de azért leúsztam a harmincat, mint alapterhelést, ha már eljöttem, és bementem három körre a szaunába is (meleg ide vagy oda, a harminc fok nem nyolcvan, annak megvan a maga élettani hatása), sőt pezsgőfürdőztem is.
A krapekok a szaunában a Camponánál lévő uszodát ajánlgatták, mint sokáig nyitva tartó lehetőséget a hétköznapokra (hétfőn, szerdán és pénteken oda járunk - szólt az instrukció, vajh miért?), de én nem vagyok biztos benne, hogy 25-ösben akarok úszni, mikor még a 33-as is eltörpül a szabad vízi végtelenség élményéhez képest. ...majd meglátom.
Kifelé jövet eszembe jutott Szerjozsenyka mondása: I'm shining like an Angel (after the sauna). Igen, ez a leírás jól közelíti meg a szaunázás utáni életérzést, mikor a méreganyagok eltávoznak az ember szervezetéből, olyan tiszta lesz, hogy szinte fénylik.
Mindenesetre fény ide, szauna oda, este fájt a fejem: a jobb szemem fölötti ponttól kezdődően, végig a meridiánon, a karomban is, az összes olyan pont fájt, ami az epeműködéssel összefügg. Jó lettem volna állatorvosi lónak ezekkel a fájó pontokkal, gyakorolhatták volna rajtam a ferdeszeműek a tűszurkálás tudományát. ...Nem biztos, hogy a fűnyíró volt az oka, végül is hónapok óta nem ettem disznóhúst, és tegnap, Banduci tiszteletére, az volt a menü.
Mindenesetre ma alig bírtam magam reggel összerakni, még ki sem festettem magamat, a hajlenövéseimről nem is beszélve... a lépcsőn persze ki jött velem szembe bent a melóhelyen? Persze, hogy Egysörös, (játssz a tudodmivel a tudodhol - villant belém a Morgóval megosztott mondat.)
Egész nap szurokltam Juci nénémnek: mostanra annyit tudunk, hogy a hármas hengerben nincs kompresszió - folytatás holnap.
(Valami öt hibát írt ki a gép, bár önmagában egyik sem nagy, de azt mondták, hogy még nem is láttak ilyet, hogy ennyivel még menjen egy autó.)
Holnap meg én is mehetek.
Fizetési előlegért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.