...a lent következőket vagy egy hónapja írtam, de a benne foglaltak kapcsolódnak az augusztusi rossz ízű naplóbejegyzésekhez, és Jóska Sasmadárhoz való furcsa kapcsolatához, aki megmentette őt az öngyilkosságtól, és ötvenezerért állítólag ki is békített volna vele.
Én persze nem békéltem, itt, a hálószobám ajtajában magyaráztam el Sasmadárnak, hogy én ugyan sajnálom ezt a szegény bolondot, de nem vagyok hajlandó többé kitenni magamat ennek az üldöztetésnek, még akkor sem, ha ő kér rá, a felelősségemet emlegetve... kudarcot vallott ezzel az elképzelésével. Ettől szomorúnak kellett volna lennie, hogy nem jut hozzá az ötvenezerhez, de nem, egyáltalán nem volt szomorú, sőt. A pöttyös szemeinek a mélyén őszinte örömöt láttam, valami megfoghatatlanul mély és őszinte örömöt, sőt, tiszta szeretetet. Abban a pillanatban tűzbe mentem volna érte... ritka pillanata volt ennek a furcsa barátságnak...
Lilla a nappaliban, a kék kendőmbe burkolózva simogatta Jóska fejét, aki az ölében zokogott. Akkor már túl voltunk azon a furcsa imán, ami alatt ösztönösen közelebb húzódtam Sasmadárhoz, bár az egész rituálé tájidegen volt nekem, a gyönyörű, régi, és apróra kipreparált Bibliával (Sasmadárnak olyan írása van, hogy sok nő megirigyelhetné, sok-sok sűrűn teleírt oldalt láttam ott, Jézust, mint az idő tengelyét, és a Biblia elején mindezek ellenére egy Dávid-csillagot), a nők fejére tett kendőkkel, hajadonfönt térdeplő férfiakkal, a táskája belsejébe felírt nevemmel. Sasmadárból azonban őszinte, mély áhítat és a HIT szilárd nyugalma áradt, és ez nagyon kellett, jól esett, mint a balzsam, szemben a Jóskából áradó sötét energiákkal, amelyek szinte tapinthatóak voltak a szobában.
...hasonlatos volt ez a középkori ördögűzésekhez, azzal a különbséggel, hogy nem láttam előbukkanó ördögöt. De Jóska lassan megnyugodott, legalábbis az öngyilkossági szándékról letett.
...nagy fáradtság vett rajtam erőt, ezt alighanem Sasmadár is észrevette. Tettek még pár kísérletet arra, hogy meggyőzzenek, hadd aludjon itt Jóska. De én ennek ellenálltam, és egy idő után elvitték magukkal. Én pedig rövidesen álomtalan, mély álomba merültem.
...ez valamikor szeptember elején történt, úgy emlékszem... majd eljött az október és vele a születésnapom. Annak előestéjén találkoztam utoljára Sasmadárral.
...
A múltkori szösszenetemben a féltékenységről írtam, azokról a pillanatokról, amikor zöld szemmel figyeltem a naplóban a történéseket. Most viszont nézzük a dolog másik oldalát. Mert az sem egyszerű...
Itt van például Sasmadár. Aki olyan, amilyen, viszont a barátommá fogadtam. És, hülye dolog, de hiányzik néha a hittérítő szövege. Rengeteg dolgot tanultam tőle, teljesen más életszemlélettel bír, mint bárki, akit eddig ismertem. Nem, sosem fogom tételesen alkalmazni a Bibliát, és pontosan tudom, hogy anyagiak tekintetében több, mint megbízhatatlan - tizedet sem fogok fizetni az Istennek, majd legfeljebb akkor, ha Sasmadár is megadja a császárnak, ami a császáré, addig ezzel jobb, ha békén hagy - de mégis jó volt vele beszélgetni néha-néha. Persze, mindig volt bennem egyfajta bizalmatlanság a valódi szándékai iránt, és ez nem esett jól neki, ezt pontosan tudom. Mégis, ha visszagondolok fél éves ismeretségünk egy-egy epizódjára, csak szeretettel tudok róla beszélni.
*-unk írta egyszer, hogy Te nem bírod őt, kizáró ok a Számodra, ha vele barátkozok. Alapvetően meg is tudom érteni, teljesen más értékrend szerint élitek az életet. Az én neveltetésem, élettapasztalatom sokkal közelebb van a Tiédhez, ezért van az, hogy fél szavakból is értelek sokszor, minden korkülönbség ellenére. És ezért van az is, hogy első perctől, fenntartás nélkül meg tudok Benned bízni (...jó, leszámítva azt a kis féltékenységet. De azt direkt tartod életben. Legyen egy kis mozgalom az életünkben, igaz??)
Sasmadarat viszont, főleg eleinte, képes voltam leesett állal hallgatni, akkora vetítést rendezett. ...a vetítés mélyén viszont mindig ott volt az a picike, de lényeges mag, ami csillogott, mint valami drágakő, világított az éjszakában.
Egy-egy találkozásunk után hetekig dolgoztak a processzoraim, mire kibontották, analizálták és helyre tették mindazt a mondanivalót, amit a sallangokon túl közölni akart velem. Hosszú időt vett igénybe a kódfejtés minden alkalommal. Ez számomra nagyon bonyolult jelzésrendszer, amit ő használ. ...őszintén megmondom, ha nem is értettem vele mindig egyet, csodálni mindig csodáltam.
Hja kérem, aki a Bibliából tanult tárgyalástechnikát, annak könnyű....
(Mikor legutóbb találkoztunk Sasmadárral a törzshelyén, rengeteget csörgött a telefon. Furcsa módon az övé többet, mint az enyém. J volt az. Sajnos. Elmondott minket mindennek, még azt is írta, hogy ezért megdöglünk. ...mert beültem Sasmadárral megenni egy fagyit és beszélgetni a Bibliáról. Őrület.
Sasmadár csak annyit mondott:
- Aki szereti a másikat, nem számoltatja el az idejével. Felnőtt nő vagy, azzal találkozol, és akkor, akivel és amikor akarsz. Aki szeret, az elsősorban azt nézi, hogy Neked mi a jó. ...ez az ember nagyon önző. Csak önmagát szereti. Képzeld, próbáltam segíteni neki, tudtam volna munkát szerezni a számára, és nemhogy hálás nem volt, de még arra sem volt képes, hogy tisztességesen beszéljen velem. Nagyon erős démoni befolyás alatt áll. ...Lükke lány, vigyázz magadra! Ha feltűnik a közeledben, rögtön hívd a rendőrséget!
- még most is a fülemben csengenek a mondatai.)
(Persze, mert Téged szeret! - nevettek rám az asztaltársaság tagjai, akik szapulták Sasmadarat. ...és igazuk volt.)
Ki szívét osztja szét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.