Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2012. január 29., vasárnap
Davos és az egy kulcs
Ma reggel, hogy kinyitottam az Origót, kedvenc témámmal találtam szembe magam. Ebben a cikkben a tőkekoncentráció növekedéséről és annak ártalmas voltáról van szó. Végre van a világon pár felvilágosult gazdag ember, aki kezd rájönni, hogy saját maguk alatt vágják a fát. Két évtizede masszívan. (hogy miért pont két évtizede? - mert azóta nincs ellensúly. Megszűnt a szocilaista "tábor". Azelőtt el kellett hitetniük a széles tömegekkel, hogy a kapitalista berendezkedés a jobb, ezért kénytelenek voltak fékezni magukat. Pedig mindkét rendszer emberi agy szüleménye, tehát eleve tökéletlen. ...Azóta nincs ez a kényszer. Ilyen egyszerű. Sajnos. Mondhatni: bekaptuk a cumit.)
Mindenesetre 20 év favágás után immár ott tartunk, hogy lassan nem látszik zöld levél. De a földön minden, mindennel összefügg. És amint lent, úgy fent is.
Szar lesz nekik. Is. (Nekünk előbb és jobban. De a népből több van. Morbid, de igaz, nekik több a veszteni valójuk. Mi? ...legfeljebb a láncainkat.)
...egyébként is, ennyi az "egy kulcsos adóról". Mi rövidesen beadjuk. Az egy kulcsot. Szent Péternél.
http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20120129-davosi-vilaggazdasagi-forum-milliardosok-a-jovedelmi-egyenlotlensegek-ellen.html
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.