...egy általam ismeretlenül is nagyon kedvelt naplótársnő búcsúszavait hoztam ma Nektek. Nem fogunk többlet együtt lecsót főzni, se tökfőzeléket... Hiányozni fognak a gondolatai, a kedves, tiszta, egyenes jelleme. De - sajnos - meg tudom Őt érteni...
Alaposan leült a naplózás.
A napló eredeti célja, hogy minél jobban bemutassuk magunkat, környezetünket, vagy egyáltalán azt, amit szeretnénk megosztani - elsősorban - a másik nemmel, ily módon (is) elősegítve ismerkedési szándékukat.
Igaz, korábban is voltak "adok-kapok"-akciók, egymás elküldése melegebb éghajlatra, de azonnal jött a szankció.
(Egyébként is, ott van, jobb oldalt, harmadik bekezdésben, mit NEM szabad.)
Már megint elkanyarodtam a témától:)
Készülök..érzékeny búcsút venni az oldaltól. A napokban töröltem magam más oldalakról is, bár lehet, vagyok még valahol...majd megnézem.
Szóval, az öt év, az öt év. Nincs mit szépíteni.
Különösebbet nem írnék az eltelt időszakról, a véleményemet már kidoboltattam, néhányszor.
Zárszóként csak annyit, hogy köszönöm.
Köszönöm: azoknak, akik értetlenkedve fogadták, miért vagyok még egyedül (megjegyzem, én tudom).
Köszönöm: azoknak, akik meglátták bennem a Nőt, s ezt volt bátorságuk közölni is (kevesen vannak, talán közülük kellett volna, behatóbban "foglalkozni" valakivel...)
Köszönöm: hogy sokan találtak figyelemreméltónak. Ez bizony jóleső érzés volt.
Köszönöm, hogy olvasták a naplómat - éveken keresztül -, itt is és a másik oldalon, s ezt persze, közölték is, vállalva hozzá az arcukat. A legkülönbözőbb korosztályból.
Az elveimhez hű maradtam.
Na, igen: hűséges típus vagyok, bár a Nyilas-okra nem ezt mondják:)...Vizet ittam és azt is prédikáltam. Köszönöm, hogy sokan bátorítottak és együttgondolkodtak velem: hogy jó úton járok.
A helyzet az, hogy rossz időben, rossz helyen (nem szó szerint értem, a hely "rosszaságát") próbálkoztam a társkereséssel..amely, azért sikerülhetett volna...
Korkép és kórkép: csak nézd a társadalmat. Tökéletesen leképezi, ami ezeken az oldalakon folyik.
Mégis úgy gondolom, aki tényleg és komolyan társat keres, az talál: ha az a bizonyos "hármas" egyensúlyban van nála: önkritika, önbizalom, önismeret. Akkor tudnia kell, hogy kit, mit és hol kereshet. És biztos a siker. De csak akkor..s itt bejön az, hogy ha a másik fél is ugyanígy gondolkodik. Amire sajnos, kevés jó példa van...de azért, van..hiszen mi is ismerünk jól működő kapcsolatokat, amelyek itt születtek, előttünk.
Sokszor igazítjuk dátumokhoz a történéseket. Így vagyok ezzel, én is. Igazodom az öt évhez. Legyen már kerek:))...ezért, még kis ideig, előfordulok.
Néhány közösségi oldalon megtalálható vagyok, nem nagy dolog megtalálni, a miskolci Ágik között.
Mindenkinek sok szépet, jót, sikereket, szerencsét és főleg, egészséget kívánok, az Új Esztendőben. És munkát.
Sziasztok.
Republic: 67-es út
A napló eredeti célja, hogy minél jobban bemutassuk magunkat, környezetünket, vagy egyáltalán azt, amit szeretnénk megosztani - elsősorban - a másik nemmel, ily módon (is) elősegítve ismerkedési szándékukat.
Igaz, korábban is voltak "adok-kapok"-akciók, egymás elküldése melegebb éghajlatra, de azonnal jött a szankció.
(Egyébként is, ott van, jobb oldalt, harmadik bekezdésben, mit NEM szabad.)
Már megint elkanyarodtam a témától:)
Készülök..érzékeny búcsút venni az oldaltól. A napokban töröltem magam más oldalakról is, bár lehet, vagyok még valahol...majd megnézem.
Szóval, az öt év, az öt év. Nincs mit szépíteni.
Különösebbet nem írnék az eltelt időszakról, a véleményemet már kidoboltattam, néhányszor.
Zárszóként csak annyit, hogy köszönöm.
Köszönöm: azoknak, akik értetlenkedve fogadták, miért vagyok még egyedül (megjegyzem, én tudom).
Köszönöm: azoknak, akik meglátták bennem a Nőt, s ezt volt bátorságuk közölni is (kevesen vannak, talán közülük kellett volna, behatóbban "foglalkozni" valakivel...)
Köszönöm: hogy sokan találtak figyelemreméltónak. Ez bizony jóleső érzés volt.
Köszönöm, hogy olvasták a naplómat - éveken keresztül -, itt is és a másik oldalon, s ezt persze, közölték is, vállalva hozzá az arcukat. A legkülönbözőbb korosztályból.
Az elveimhez hű maradtam.
Na, igen: hűséges típus vagyok, bár a Nyilas-okra nem ezt mondják:)...Vizet ittam és azt is prédikáltam. Köszönöm, hogy sokan bátorítottak és együttgondolkodtak velem: hogy jó úton járok.
A helyzet az, hogy rossz időben, rossz helyen (nem szó szerint értem, a hely "rosszaságát") próbálkoztam a társkereséssel..amely, azért sikerülhetett volna...
Korkép és kórkép: csak nézd a társadalmat. Tökéletesen leképezi, ami ezeken az oldalakon folyik.
Mégis úgy gondolom, aki tényleg és komolyan társat keres, az talál: ha az a bizonyos "hármas" egyensúlyban van nála: önkritika, önbizalom, önismeret. Akkor tudnia kell, hogy kit, mit és hol kereshet. És biztos a siker. De csak akkor..s itt bejön az, hogy ha a másik fél is ugyanígy gondolkodik. Amire sajnos, kevés jó példa van...de azért, van..hiszen mi is ismerünk jól működő kapcsolatokat, amelyek itt születtek, előttünk.
Sokszor igazítjuk dátumokhoz a történéseket. Így vagyok ezzel, én is. Igazodom az öt évhez. Legyen már kerek:))...ezért, még kis ideig, előfordulok.
Néhány közösségi oldalon megtalálható vagyok, nem nagy dolog megtalálni, a miskolci Ágik között.
Mindenkinek sok szépet, jót, sikereket, szerencsét és főleg, egészséget kívánok, az Új Esztendőben. És munkát.
Sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.