Ma sikerült kiolvasnom a kölcsön kapott könyvet. Nekem "nagyon bejött." Pont úgy keveri a populáris cselekményszövést a magasabb ideológiákkal, hogy abból valami letehetetlen szülessen...
Ez a könyv egy érdekes utazásra vitt, saját legbelső világomba merültem az olvasása közben. Amellett, hogy élveztem a cselekményt, elgondolkodtam a felvetett pszichológiai, társadalmi és irodalmi kérdéseken, megvilágított bennem néhány homályos pontot.
Mindenesetre sokkal tudatosabban kell élnem az életemet és sokkal jobban kell figyelnem a saját érdekeimre, arra, hogy mi a jó nekem, és mi nem. Nem szabad megalkudnom azért, hogy én legyek a jó. Nem érdemes. Sajnos mindig megalkudtam, mert fontos számomra az elismerés, ...de ezt le kell építeni magamban. Erősíteni kell magamat az érdekeim védelmében.
És nem kell szégyellnem, ha valamiben nem olyan vagyok, mint mások. Meg kell békélnem magammal. Azzal, hogy nem teremtem, mint a fűszál... az URH negatív véremmel, a mentőautó-fehérségemmel meg a balogsutaságommal. Egyedi darab vagyok ebben az Univerzumban, és ilyen.
Anyám kiskoromban azt mondta, kényes vagyok, de nem bánta, sőt, büszke volt rám. Nem kényeskedő voltam, hanem kényes. Ez két különböző dolog.
A múltkor Te mondtad rám, hogy "Ej de válogatós vagy."
Igen, finnyás, és válogatós, és kényes vagyok bizonyos dolgokra, mint például az ételek, amiket megeszek. Meg egyéb dolgok. De csak ennek a könyvnek az olvasása közben jöttem rá, elég bonyolult és nem ide kívánkozó gondolattársítások útján, hogy ez nem baj. Sőt. Én ilyen vagyok, és ha valaki szeret, ilyennek szeret.
...érdemes volt elolvasni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.