2012. január 13., péntek

Hogyan harcoljuk le önmagunkat pár nap alatt?

Nem, most nem kis hazánk politikai tragikomédiájáról szeretnék írni. Van nekem saját termésem ebben a műfajban... Egy dolog viszont biztos. Az utóbbi időben elvesztettem a valódi, mély érdeklődésemet a társkereső oldal iránt. Ha be is kukkantok, csak rövid időre, tájékozódási céllal teszem. ...már nem alkotja az életem tengelyét. Áthelyeződtek a súlypontok. Csak remélni tudom, hogy ez így is marad most már... és kölcsönös is lesz... (Majd az idő megmondja... igaz?...)



Ezen a héten is sikerült hozzájárulnom a Magyarországra mostanában oly jellemző általános, össznépi depresszióhoz a magam nyűgjeivel. Pedig határozottan jól indult a hét: a hétfői nap nagy örömöt hozott, hazajött végre Juci néni, az autóm. Szegény, áprilisban lett volna egy éve, hogy ott várakozott a szerelőnél a csodára.
Igen, a csodára, mert miután kitalálta Drága Gyulánk (a Drága itt szó szerint értendő), hogy ő bizony nem 250 hanem 450 ezer forintért csinálta meg, tudtam, hogy itt már csak a csoda segíthet. 
Csoda helyett maradtak a reggeli-esti gyalogtúrák, autóstoppal színesítve. Közben a meditáció és a fényképezés azért sok kusza gondolat helyretételében segített, a fizikai mozgás a kondíciómra is jó hatással volt. Mindenesetre a gerincem nagyon nehezen viselte az élelmiszer, ivóvíz és más, létfenntartáshoz nélkülözhetetlen dolgok hazacipelését, és különben is, a nyomorúság tudata pontosan az ilyen hiányérzetekből áll össze. ...van egypár ilyen...
Nagyon köszönöm, hogy segítettél zöld ágra vergődni ezzel a drága emberrel, így most már legalább esélyem nyílt arra, hogy egyszer majd újra forgalomban is közlekedhessek az autómmal. (Bár ez a jelenlegi benzinárak mellett eléggé meggondolandó sport. Mint minden ebben az országban. Őrület.)
...
...olyan aranyos voltál, mikor végre abbahagytad a mellébeszélést, és csak annyit mondtál: tudod, az öreg fát már nehéz átültetni... Legszívesebben beléd bújtam volna ott, abban a pillanatban, hogy soha többé ne legyünk egyedül, sem Te, sem én...
...
Még a keddi napom is jól indult, feladtam a levelet a Banknak a csodás egyezség tervéről. Azonban alig telt el a nap, jöttek az erre a hétre előírt csapások. Az első csapás a Bíróságról érkezett vastag boríték volt, miután kinyitottam, és átolvastam, órákig járkáltam föl és alá a lakásban, mint a mérgezett egér. Nagy Fal nem volt szívbajos, már ami a bejelentett igényeit illeti.
...és én még majdnem megsajnáltam a múltkor. Érdemes volt...
Azóta fogadtam ügyvédet, és már lényegesen nyugodtabb vagyok, bár a jelenlegi bírói gyakorlat szerint évekig tartó meccsre készülhetünk, még úgy is, hogy 1997-ben aláírta közjegyző előtt, hogy semmilyen követelése nincs és a jövőben sem lesz felém.
Szavatartó ember, hiába. Egy igazi Skorpió. (...az "állatöv legnagyobb szemétládája", de ezt rég tudjuk róla...)
...
De ezzel nem volt vége a stressznek. A következő napi öröm forrása Te voltál. Pedig úgy mentem Hozzád, mint a nyugalom, béke, szerelem szigetére. (Pedig csak egy-két szó nem volt egészen a helyén, de én a bántó szavakon napokig képes vagyok őrlődni, és a "tákolmány" szó, meg az ezzel kapcsolatos téveszméid erre kiválóan alkalmasak, abban a szövegkörnyezetben, hidd el... az már ott sok volt nekem a többi megpróbáltatás mellett. Megint rángatózva alszom el azóta is.) ...ez van. 
...
A szerdai történések biztos ráerősítettek arra, hogy csütörtökön a kollégámmal jót veszekedjek (nem alaptalanul, és tudom, hogy jogos volt a felháborodásom, de azt is tudom, hogy simább idegekkel ebből nem lett volna "ügy". ...persze lehet, hogy nem baj, hogy megvédtem az álláspontomat, az örökös kitérés, elütés helyett. Mindenesetre a kolléga azóta laposan kúszik és sunyin pislog, és ezt nem szeretem. Nagyon nem.)
A csütörtök hozott még egy "örömteli" meglepetést: eddig tartott a november elején vásárolt, 200 e Ft árú gázmennyiség. Pontosan 3 héttel rövidebb ideig, mint reméltem. Mostantól a palackcseréké a terep, illetve a sűrű fohászé, hogy valami pénzhez sikerüljön hozzájutni, mire az utolsó palack is kifogy. ...persze, hogy most jön a hideg. Mikor máskor érkezne? Ugyan már, abban semmi poén nem lenne, ha akkor jönne, amikor van pénz. (Akkor évek óta nyár lenne kis hazánkban...) Tele pénztárcával könnyű védekezni a hideg ellen. Az igazi túlélőtábor élménye az csak üres zseb mellett érezhető.
(Ja így dőzsöl az úri középosztály mifelénk. Pedig járhatnék rőzsét gyűjteni az erdőre is. - Na csak ne kiabáljuk el. Hiszen Nagy Feró már rég megénekelte. Még a múlt században.)
...
A mai napon már nem sok hasznomat lehetett venni. 
...Vajh miért is???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.