Vonulgatásaink / gazdaságpolitikai gondolatok estére

(Ez lett a hobbink. Ez is egyféle látvány-csapatsport, ha nem is foci. Ki jobbra vonul, ki balra. Békesség. Legyen már.)

Túl személyi és intelligenciabeli kérdéseken, ma Magyarországon (mint általában a történelem folytán mindig) két homlokegyenesen ellenkező ideológia konfrontálódik. Nem akarok arra a vakvágányra tévedni, hogy bármelyik ideológiát is baloldalinak állítsam be jelen helyen, mert ebben az országban a kis emberek képviselete nem volt sosem rentábilis, ezért, (legalábbis fennállásom kezdete óta garantáltan) nem is művelték. Már a rendszerváltás előtt is csak a demagógia szintjén szerepelt a kis ember (bár, némi nosztalgiával, ma is meg kell állapítanom, hogy a szocialista idők intézményrendszerei több, mint megfelelőek voltak az átlagpolgár létbiztonság iránti igényének kielégítésére - főleg mai szemmel nézve...). Jelen időkben, amikor először a nép képviselete, azután a köztársaság, mint a demokratikus intézményrendszerek összességének jelképe maradt ki kis hazánk megnevezéséből (jelezve a köz számára nem túl kedvező trendet), szó sem esik már a létbiztonsághoz kapcsolódó alapvető emberi jogokról. (Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ne fagyjon meg éhen. Igen, a cigánynak is. ..és mindenkinek kötelessége megtenni a köz érdekében azt, ami tőle telik. ...igen, a cigánynak is. Ez ilyen egyszerű. Lenne.)
Tehát a vita a globalizáció kontra nacionalizmus eszmei síkján zajlik. Mindkét eszmekörben találhatunk pozitív gondolatokat, és ugyanígy negatívumokat is. Sőt. Tovább gondolva, mindkét eszmeiséghez kapcsolódóan lehet(ne) jól és rosszul is kormányozni. Ez pedig az első mondatomban említett intelligencia kérdése.
Na ezzel vannak itt a bajok. Nevezetesen, hogy Vezérünk azt gondolja, hogy, ha Don Quitojeként szélmalomharcba kezd a globális piacok uraival, akkor majd győzhet.
Nincs tisztában a lehetőségeink korlátaival, és ez az, ami számomra a legaggasztóbb. Ez világít rá gondolkodása beteges vonásaira.
Nem azt gondolom, hogy Magyarország miniszterelnökének mindenben, mindig azt kellene csinálnia, amit a fejlettnek nevezett Nyugat elvár tőle. Neki nem tehetetlen bábnak, de nem is egyszemélyes Úristennek kellene lennie. Magyarország miniszterelnökének mindig, minden helyzetben az ésszerű kompromisszumok keresésére és megkötésére kellene törekednie.
Persze, ehhez intelligencia kell és belátási képesség, és ezekből manapság nagy hiány mutatkozik, a szakmai hozzáértésről nem is beszélve.
Mindezek hiánya a legfőbb oka, hogy kis országunk ilyen lehetetlen helyzetbe került.
Miért is?
Tudomásul kell vennünk, hogy országunk mind a külkereskedelem, mind a tőke tekintetében egy nagy külföldi kitettséggel bíró ország. Erős szorongatottságunk az államadósság és a hiánycél számaiban csúcsosodik ki. Sokan tévhitek áldozatai mindezekkel kapcsolatban.
Lássuk ezeket.
1./ Tévhitek az államadósságról
Sokan azt hiszik, hogy manapság azért nő az államadósság, mert a jelenlegi kormány az elődeinél is többet privatizált el a költségvetési pénzekből.
Ez, meggyőződésem, hogy nem igaz. Itt mindig is loptak-csaltak, és ez nyilván most is így van, továbbá a jelenlegi vezetés stílusa miatt még arrogancia is társul ezekhez az ügyletekhez,...de immár kevesebb elsíbolható vagyon áll rendelkezésre, már csak ezért sem igaz ez az állítás. (Az arrogancia eredőjére Te világítottál rá: mivel kevés már a felosztható zsákmány, éles a konkurrenciaharc, nem szabad másokat a leveses fazékhoz engedni. Hol van már a "Leben und leben lassen...")
Az államadóssággal kapcsolatosan azonban Rátermett Viktor és kedvenc minisztere beleestek a 22-es csapdájába.
Ugyanis, aki járt már az AKK Zrt honlapján, az ismeri ezt a kis diagramot. (Benne az életünk...)

Ha jól megnézzük, láthatjuk, hogy Magyarország államadósságának fele deviza alapú. Ez az állam esetében is nagyfokú árfolyamkitettséget jelent. (Mint a magánszemélyeknél, avagy amint fent, úgy lent, hogy biblikus idézetet is szőjek a mondanivalómba).
Rátermett Viktor és "szakemberei" tehát elkezdték megváltoztatni a közgazdasági szabályozórendszert. Tették ezt egy nemzetközileg is nagyon nehéz periódusban, egy elszegényedett, kiszolgáltatott országban, átgondolatlanul. Tetteik motivációja kettős volt: részint szerették volna saját hatalmukat tovább erősíteni (és ezzel a demokratikus intézményrendszerek működését leépíteni), másrészt, csupán jó szándékból, és mint a HON megmentői, szerették volna a sokat átkozott államadósságot csökkenteni.
Ezért aztán csapatostól hozták a "nem orthodox" intézkedéseket, melyeket a PIAC, a kapitalizmus istene, egyre növekvő ellenszenvvel és gyanakvással figyelt.
Az ellenszenv és a gyanakvás gazdasági kapcsolatok esetén számokban nyilvánul meg. Ilyen számok pl. az árfolyam és a kockázati felár.
Persze, mondhatjuk, hogy a rothadás jöjjön az IMF-re meg az egész nemzetközi közösségre, de ez csak olyan lenne nekik, mint mikor a légy zümmög. 
Azt is lecsapják, ha sokat szemtelenkedik.
Akik pedig ma összehasonlítják a FIDESZ-féle egypárti rendszert a korai szocializmussal, azoknak sok dologban igazuk van, a hatalomcentralizációtól a demagógiáig, egyet kivéve. ...és ebben a korai szocializmus a nyerő, hiába.
Akkor megtehették vezetőink, hogy szidták a züllött és erkölcstelen Nyugatot. Mégpedig azért, mert gazdaságilag nem függtek tőle!!!
Azonban most elég egy pillantást vetni a fenti grafikonra, és az ember rájön, hol is tartunk valójában. A függetlenségünket már rég eladtuk egy tál lencséért, ...ha valaha is volt.
Nem leszünk gyarmat???? Hát már tényleg nem. Már régen azok vagyunk.
Tehát, a 22-es csapdája: hiába tartozunk kevesebb devizával, az az árfolyamok alakulása miatt az  most sokkal több forintban kifejezve.
...és minél több "nem orthodox" intézkedést kell a piacnak beáraznia, mint rizikófaktort, annál drágább lesz az ország finanszírozása... és ezzel mindannyiunk megélhetése is. (Mint fent, úgy lent: 15000CHF-et vettem fel. Törlesztettem 3000 CHF-et és többel tartozok forintban, mint amennyit felvettem. Ilyen egyszerű ez.)
...ha pár napig nem történik semmi, egyből kezdenek az értékek normalizálódni. ...Kár, hogy mindig jön valami újabb vihar a biliben...

2./ Tévhitek a pazarló költségvetésről
Itt most nem szeretnék könnyeket hullajtani létminimumon vegzáló képviselőinkért és Audit biciglire cserélő minisztériumi tisztviselőinkért. Tőlük eltekintve az államháztartás egészére az a jellemző, hogy immáron az ellehetetlenüléssel küzd, mint kis hazánk átlag háztartásának lakói. Az államháztartás elnevezést természetesen annak alrendszereire is értem, különösen az egészségügyre és az oktatásra. Az ezekre szükséges pénz hiánya fáj mindannyiunknak, nem a tisztségviselők Audija. Másrészt az Audik nem képeznek komoly tételt a kiadás oldalon, főként, ha a kórházak finanszírozásával, a nyugdíjakkal vagy a gyermekek ellátásával vetjük egybe. Ezek csak a jéghegy csúcsai. Csúcsocskái.
A múltkor olvastam az FB-n egy statisztikát, mely szerint Szaúd-Arábiában központosítják a jövedelmek legalacsonyabb hányadát, s Magyarország előkelő helyen van a centralizációt tekintve. Ebből valaki azt a következtetést vonta le, hogy a magyar állam pazarlóbban gazdálkodik a többinél, hisz a jövedelmek nagyobb hányadát igényli a fenntartása. Igen ám, de az olajbevételektől eltekintve is van ezzel egy kis gond ezzel a "mekkora az állam" kérdéssel. :))
Nevezetesen, ha az egyik országban az átlagjövedelem 100 buznyák, a másikban 200 buznyák egy főre, és az állami kiadásokra 70 buznyákot kell fordítani, akkor az egyik országban az elvonás szükséges mértéke 70%, míg a másikban 35%.
...Magyarországon a bérekbe nem csak a lakhatás költségei nincsenek beépítve, de a tisztességes mértékű közteherviselés sem megoldható. És erről nem az állam tehet, hanem a munkaadók. A gyarmati létünk velejárója ez. Egy kőkemény harcvonal, melyről eddig senki nem beszélt (vagy csak nagyon kevesen, a legbátrabbak). Szidtuk a népet, hogy miért adósodott el (mert európai szintű munkájáért európai életszínvonalat szeretett volna, és hitt abban, hogy ha még dolgozik egy kicsit, akkor meg tudja teremteni azt, addig meg némi hitel segítségével előbbre hozza a legfontosabbak beszerzését), szidtuk a bankokat, hogy miért adtak devizahitelt (Ausztriában is adtak, de az ottani jövedelmek mellett ez nem téma, pedig ők is eléggé eladósodtak), szidtuk a mindenkori kormányt, hogy miért magasak az adómértékek (ez egyébként tényleg hülyeség, az okáról később), mindenkit szidtunk, csak az érdekvédelmet nem állítottuk fel, nem vívtuk ki magunknak a megfelelő bérszínvonalat.
Vannak olyan, komolynak tűnő érvek, hogy akkor megszűnnének munkahelyek, mert nem bírnák a vállalkozások kigazdálkodni a megemelt béreket.
Hát akkor most draszti leszek.
Ne is dolgoztasson az, aki nem tudja a munkát megfizetni! Csukja be a bótot, oszt röppenjen amerre lát! Ha nem megy valami, nem kell erőltetni.
A munka nélkül maradtak meg majd feltalálják magukat. Semmi nem fejleszti úgy a kreativitást, mint a szükséghelyzetek.
És, mivel a helyére kerül a bérszínvonal, még aránylag kevesebb munkával is, legrosszabb esetben is ugyanott lesznek, mint ahol most vannak.
De a megtermelt jövedelem belföldön marad.
Ennyi.
...ugye hogy én is nacionalista vagyok? Pedig nem is vagyok ellene a globalizációnak. Igazán nem. Ha tisztességes munkáért tisztességes bért kapok, tőlem bármilyen náció tagja lehet a főnököm. ...de ha nem becsülik meg a munkát, mégis, mit várnak? Mire számítanak? (Pszichológiai tanulmányokat ajánlanék az ilyenek figyelmébe a motivációról. ...Mostanában nagyon kiment a divatból ez a fogalom. Pedig mélyen igaz, hogy a jól motivált ember sokkal többet tud letenni az asztalra, mint a kényszer hatása alatt álló. Ja. A motiváció kiadásokkal jár együtt. Fájdalmas tény ez.)

...Amikor már kínaiaknak érdemes itt üzemeket nyitni, akkor már odáig süllyedt a bérszínvonalunk - igen, ahol ők vannak.
De ez itt Európa. Mi meg mindig arra vágytunk, hogy európainak látsszunk. Ezért mondtunk le annyi mindenről a történelemben, kezdve a szőrén megült lovon való nyargalással, a végvári hősiességen át (mellyel a civilizált Nyugat álmára vigyáztak őseink), egészen a tudósaink exportjáig.
Ennyi kitérő után térjünk vissza a költségvetéshez.
...összességében az államkasszára tekinthetünk úgy, mint az össznépi fejőstehénre, amely némi korrupciós pénz visszajuttatásával igénybe vehető, de a dolog lényege nem itt keresendő. A szétosztható pénz oly kevés, hogy az már nem ad lehetőséget a rendes működtetésre. Ezért kerül az ember több hónapos várólistákra az egészségügyi intézményekben (az egészségüggyel kapcsolatos élményeim külön megosztást érdemelnek, egyszer sort fogok keríteni rá), nincs sok vidéki iskolában tisztességes fűtés (ezt volt "szerencsénk" tapasztalni a dunaújvárosi elit gimnáziumban), akadozik a gyermekélelmezés, nem takarítják a járdákat, stb. (Még jó hogy az idei tél eddig még kegyes volt.)
Úgy tanították nekem anno, hogy kétféle költségvetési modell van. Az egyik, a skandináv típusú, magas jövedelemcentralizáció mellett nagyfokú újraelosztást valósít meg, ily módon teszi lehetővé, hogy a létbiztonságot jelentő alapszolgáltatások mindenki számára elérhetők legyenek.
A másik modell, a dél-európai, ahol alacsony a jövedelemcentralizáció, és ehhez mérten alacsony az állami szolgáltatások mértéke.
...Sajnos a tankönyvírók kifelejtették a harmadikat: a magyar modell szerint a jövedelemcentralizáció magas (lenne, ha hagynánk), de a visszaosztott szolgáltatások színvonala alulmúlja a dél-európait. Ez az igazi magyar út! Csak nekünk!  ...így hát az adóelkerülés össznépi sporttá, a túlélés eszközévé nőtte ki magát kis hazánkban, és minél magasabbak lesznek a terhek, ez annál inkább így lesz.
Hogy mégsem velejéig romlott ez a társadalom, csak a kényszer szülte ezeket a cselekményeket, arra a legjobb példa az EVA sikere volt. A bevezetésekor meglepetés volt, hogy mennyivel több bevétele folyt be a költségvetésnek belőle a tervezettnél. Normális adómértéknél ugyanis nő a befizetési hajlandóság, hiszen a költség-haszon elv mentén, megéri befizetni azt az adót, hogy utána nyugodt legyen a lelkiismeret.
Mondom, normális adómértékeknél.
Irracionálisan magas elvonás esetén a magyar ember híres kreativitása előkerül. (Végül is az őseink is portyáztak. Akkor mi miért féljünk egy kis számtantól???) Jövedelem típusú adók elkerülésében világbajnokok vagyunk, ezt bizton állíthatom. Forgalmi típusú adóink emelése meg azért nem fogja meghozni a várt eredményt, mert már így is alig fogyasztunk (nincs miből), legfeljebb még kevesebbet fogunk. Még kevesebb feldolgozott terméket veszünk, még többet dolgozunk majd otthon is az élelmiszerek előállításával. Sokan, akik megtehetik, határközelben laknak (kis ország vagyunk, nem nehéz országhatárra lelni) majd külföldön fognak bevásárolni stb.
Tehát ezzel csökkenni fog a belső kereslet, tovább csökkentve az ország gazdasági teljesítőképességét. Így stagnálni fognak az államkassza bevételei is.
Vagyoni típusú adókat pedig egy jobboldali kormányzat nem fog kivetni, főleg nem méltányos módon.
Tehát össznépi konszenzusra kellene törekedni, mind a bérszínvonal emelése, mind az elvonások mértékének csökkentése irányában.
Még valamit a gáncs nélküli lovagokról. (Csak egy lenne a közéletben!!! ...DE NINCS!!!!)
...sokan mondják politikai ellenfeleikre, hogy x vagy y mennyit lopott/csalt/hazudott el a köz vagyonából. Ez mifelénk 100%-ban bizonyos, hogy igaz. A dolgok ugyanis itt, mintegy közmegegyezés alapján, évtizedek óta így működnek. Lopnak, csalnak, hazudnak minden szinten. Avagy: fejétől bűzlik a hal.
Én már nem is várom el a bármikori vezetőinktől, hogy becsületes emberek legyenek. Csak annyit, hogy legalább értsenek ahhoz, amit csinálnak.


...A világválság miatt, az energiaköltségek csökkentése érdekében, átmenetileg kikapcsoltuk a fényt az alagút végén...

(de csak a szembe jövő vonat fényei..)