Behálózva

...Taktikai továbbképzés társkeresőknek azokból az időkből, amikor ki-be rohangáltunk a virtuális bálterem két kijáratán, és keresgéltem az üvegcipőmet:))

Előre bocsátom, hogy biztosan azt fogod mondani erről a bejegyzésemről, hogy túl sokat kombinálok. És még az is lehet, hogy igazad van ebben...
Tehát kezdetben vala a társkereső oldal. Bejelentkezés után korai stádiumban ki látott, majd kedvencek jelenlétének ellnőrzése, később a kettő felcserélése, legmélyebb gödör esetén a ki látott? - lista teljes figyelmen kívül hagyása (esetleg helyreállítás kérése, ha Te figyelsz az ablakomban, mégis magasabb a komfortérzetem alapon).
Ehhez jöttek mail elérhetőségek - írhatsz regényt, elolvasom, ígérem, legfeljebb nem válaszolom meg, lesz, ami lesz alapon. Sőt, az automatikus visszaigazolást is letiltom, nehogy megtudd, hogy én ezt elolvastam - úgyis tudni fogod, de nem baj. :)
Később bekövetkezék vala a Facebook, és a zöldpöttyök korszaka. (A zöldpöttyös hallgatás egy olyan formája a csöndnek, amikor írnál ezerrel, de a kezedet még időben a székhez szíjaztad. Nem éri el a klaviatúrát. A Zistennek se.)
A skype a legutolsó fázis, nálam duplán, mert Mr. Svédország rám települt skype-on még mikor ismerkedtem a technikával. Azóta is félve nyitom ki, mikor ugrik rám. Szerencsére már leszokóban van. :)
Tehát ezek az elektronikus csajnyomkövető rendszer legnépszerűbb elemei.
Hogy hogyan használja őket a minden hájjal megkent informatikai szakember? ...bizony, eltelt kis idő, amíg kiismertem. De utána annál jobbakat lehetett nevetni a szisztéma működésén.
Tehát. Napközben (a ráérős számítógépguru is ember, és tudja, hogy a csajnak meló van) kicsit felmegy ide-oda, dumál a ráérőkkel, sírdogál, hogy mennyire unalmas az élet, ha nem vagy vele :), dolgozgat, stb. Ám eljő a bűvös négy-öt óra, és eszébe jut a hülye nő meg a hadászati fegyverarzenál.
...nos, küldjünk neki körmailt. Akkor tudja, hogy gondoltunk rá. Ha meg megnyitja, én is tudom majd, hogy hazaért. Kész haszon ez a sok tudás. :)
Mail-FB-Társkereső. Ha feltűnik valahol, mailen, vagy facebook-on, rohanás be az oldalra. Végre heccelhetem tovább, anélkül, hogy direkt kommunikáció hibájába esnék. Óvatos duhaj vagyok, sokkal jobb a "közös tudat"-ba küldeni a Neki szántakat, vész esetén bármikor letagadható, hogy ő lett volna a címzett. "A Reményhez című verset csak úgy mindenkinek tettem fel, okulásul" - közölted, mikor számon kértem, hogy mit is akart ez a két másodpercig sem élő bejegyzés jelenteni. ...nehezen volt hihető, mi tagadás... :)
Sokáig simán lépre mentem ennek a dolognak. Aztán egyszer csak valahogy rám szakadt ez a rengeteg ismeret, és ezzel egyidejűleg a gondolat, hogy mi történik, ha ezen a sorrenden kicsit változtatok?
Az okos informatikus az órát is remekül ismeri, és pontosan tudja, ha bizonyos checkpointokon a bejelentkezés késik, akkor baj lehet. Például baleset. Vagy még inkább randi. ...mindenképp rendellenes a dolog, és ez elviselhetetlen.
Párszor kipróbáltam, és azt tapasztaltam, hogy tényleg nem lógsz fent az oldalon, ha én nem vagyok gépközelben. Viszont hanyatt-homlok igyekszel oda, ha én feltűnök. Ez tetszett. ...bár totális kontroll, de nagyon intelligens megoldás...
A csúcsok csúcsa az a minősített gonoszságom volt, mikor azért se néztem meg a körmaileket, nem jelentkeztem be FB-re sem, viszont álreglappal két órán át figyeltem a naplóbeli eseményeket. Amikor feltetted, hogy "Tíz óra múlt", én már gurultam a nevetéstől... :)
A következő hadszíntér az fb volt, teljesen érthető okokból. Valamivel mégis közvetlenebb kommunikációt biztosít. De ennek is megvannak a maga buktatói. Nyomulni pl. szigorúan tilos. Mert az a vesztes a lelki harcban, aki elsőnek telefonál, ez már Görbe Nóra is megénekelte, és ez azóta se változott, legfeljebb kibővült az internetes kommunikációs csatornákkal.
Így tehát zöldpöttyös hallgatásba burkolództunk, láttam, hogy látod, hogy látlak... néha megtört ez a hallgatás, de nagyon módjával kellett adagolni, mert a hiányérzetnél jobb tanácsadó nincs, mint az azóta már be is igazolódott. :)
Ami a telefont illeti, majdnem leestem a székről, amikor egyszercsak felhívtál.
...igen, kíváncsi voltam, hogy elkéred-e a számomat a nagy Ho-ho-horgásztól, de az már majd' egy hete volt, és aznap este, mikor Szamóca azt az ízléstelen szösszenetet betette a naplóba, akkor épp nem is gondoltam rá.
Én előzőleg jól leszúrtalak - fontos esetekben a mail megfelelő kommunikációs csatorna, azt azért nagyjából mindenki elolvassa és átgondolja (legfeljebb nem válaszol rá, ezt tudjuk :)), mégpedig azért, hogy ne legyél ilyen gyávuska, nem kell minden harapós nőszemély elől megfutamodni, - én amúgy se vagyok az a visítva elrohanok fajta és nem is szeretem az olyanokat - bár DC pont arra okított, hogy kár minden esetben felvenni a kesztyűt. De ilyen vagyok, ezzel nincs mit tenni, és azt hiszem, hogy a páromtól is hasonló tulajdonságokat várok el.
Szóval beolvastam Neked, és megcsördült a telefon.
Némi zavart magyarázkodás következett, de ahhoz a tényhez képest, hogy felhívtál, már tényleg eltörpült az eredeti probléma, megadtad a telefonszámaidat, és hallhattam a hangodat, aznapra ez bőven több volt, mint amit vártam a sorstól.
..így hát akarata ellenére Szamóca nagyon sokat hozzájárult ahhoz, hogy a történések újabb irányt vegyenek (ez már nem az első ilyen indirekt beleszólása volt a kettőnk sztorijába, mindig éket akart közénk verni, de mindig fordítva sült el a dolog. Van ilyen is a Nap alatt.)
...
Mindenesetre a világhálóba gabalyodásunk érdekes eleme volt az is, hogy amikor én szerettem volna otthagyni az oldalt, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal visszamentél rá. Eltelt pár nap, magamban bizonytalankodással, hogy akkor most mit is látok tulajdonképpen: egy fickót, aki csak egy kalandot keresett, megtalálta, és most tovább kutakodik, vagy egy unatkozó nyugdíjast, aki csak az idejét szeretné eltölteni egy közösségi oldalon (a szóba jöhető nők háromnegyedét már úgyis rég magára haragította, a maradék negyed meg miattam nem fog vele szóba állni. Kivéve persze Csinikét, de ő Görbe Nóra szerint már régen elvesztette a harcot, legfeljebb még nem vette észre.)
Tehát úgy döntöttem, hogy a második verzió lesz az igaz, és én is elkezdtem berendezkedni a maradásra. Az első dolgom az volt, hogy átszerkesztettem a reglapomat, közölve a tényt, hogy én már nem vagyok független, sőt, boldog is vagyok emiatt, és csak a barátok miatt járok vissza az oldalra. (Azt azért megfigyeltem, hogy a másik fél egy betűt sem változtatott a reglapján. Pedig számomra ebben az esetben ez lett volna a normális...)
Igazán akkor ijedtem meg, amikor egy szép napon be akartam jelentkezni a rendszerbe, és kaptam egy üzenetet, hogy hibernációból feltámasztottak. Én nem is hibernáltam! ...egyből Téged kerestelek, mi lehet ez. Tény, hogy rögtön be is vallottad, hogy Te voltál. Mégpedig azért, mert már fúj a "változás szele", kifelé az oldalról. Engedélyezted, hogy néha még beléphetek, de nem saját néven, és csak olvasgatni a többiek írását. Én, a grafomán, csak olvassak. :(
Illetve esténként, ha épp nem vagyunk együtt, akkor bemehetünk egy "virtuális randira"... engedély. Már a szó is idegen. Idegen mindattól, amit én elképzelek egy párkapcsolatról. :(
...
Sok kérdés van bennem ezt az egészet illetően, és az a baj, hogy még egyelőre fel sem vagyok képes tenni őket. Mert én olyan hülye vagyok, hogy csak azt tudom szavakba önteni, ami kiforrott, egyértelmű - legalább a számomra az.
...
Mindenesetre az elektronika kétélű fegyver...
Szájbergyerek

Csipkerózsika és a nyugdíjas

...egy naplótársnő Csipkerózsikáról, mert a történetünk nem hagyja őket nyugodni. A Zistennek se. Hát még, ha tudnák, hogy mennyire jó Hozzád bújni... :)

MESE...

Ehhhh...
Elegem van a tündérmesékből !
Itt van ez a szerencsétlen, Grimm fivérek által "gyártott" Csipkerózsika.
Elalszik - ami nekem olyan nehezen megy, no és kevés az időm is rá - várja a szép, daliás herceget, aki majd a csókjával felébreszti.
Ráadásul, ennek a hercegnek át kell vágnia magát a bozóton, hogy az alvó hercegnő közelébe férkőzzön.
Hm...
Az élet az tényleg nem ilyen !
- Mi van, ha a hercegnek nem tetszik a "csaj", és esze ágában nincs megcsókolni, sőt !
A bozótvágó késével fejvesztve menekül.
- Mi van, ha a herceg egyáltalán nem daliás és fiatal ?
Mert ugye mi a fenét keresne az a bozótban ?
Oda csak egy kutyát sétáltató nyugdíjas téved, aki egyáltalán nem biztos, hogy a csaholó ebe után akar csörtetni a vad és buja növényzeten keresztül.
Igaz is !
Buja...
- Ha a Csipkerózsika 15-30 év között van, akkor a nyugdíjas szívesen lehajol megcsókolni, félretéve a derékfájdalmait.
De...
- Ha Csipkerózsikát nem precízen hibernálták, és egy ráncosodó "múmia" lett, akkor még a nyugdíjas is rögvest hívja a helyszínelőket, minthogy újraélesztéssel próbálkozzon.

Hát ez van !
Nagyon nehéz a helyzete a 21. században még a mesehősöknek is.
Nem a hús-vér nőknek !

Neoton: Csipkerózsika

RizsaBoy

Struccfiút, vagy másképp RizsaBoyt is szeretik a lányok, ezt írtam már Róla. Képesek minden követ megmozgatni érte.
...az általános szeretés alól én sem vagyok kivétel, bár ez bennem pont ellenkező irányú amplitúdó mellett mozog, mint az Irántad érzettek.

Itt arra gondolok, hogy a mi kapcsolatunk barátságnak indult, és szerelem lett belőle. RizsaBoy meg első pillanattól nagyon tetszett nekem, csak a levelezés során jöttem rá, hogy nem illünk egymáshoz. Szépen, lassan, fokozatosan jutottunk el erre a felismerésre. Előszörre pontozás, kedvencnek jelölés kölcsönösen. Aztán képküldözgetés naplón keresztül. Nyílt színi kiállás egymás mellett (RizsaBoy nagyon gerinces férfiú, már önmagában ezért is szimpátiát ébreszt minden nőben). Eleinte sűrű, azután ritkuló levelek. ...nem vagyok jó ebben a műfajban. A társkeresési hűdekomolyanveszleklevélváltás nem az én műfajom. Rendszeresen elszúrom. Éreztem többször, már levélírás közben is.
...de ha őszinte akarok lenni, a túloldalról sem jöttek olyan inputok, amelyek megmozgatták volna a fantáziámat, egyedül a képek. Viszont a képekkel több bökkenő is volt.
Az egyik az, hogy mivel én hiperokoska vagyok (ez nagy hibám, tudom), nehezen viselem, ha valaki olyasmit tud, amit én nem. Pláne, ha ezzel még felvág is. (Legalább lenne szerény, ha már bölcs... ...nem beszólni a naplóban a felrakott képre, hogy "de az enyém eredeti, nem netről leszedett..." :( Ezért álltam neki fényképezni, hogy "csakazérismegtudomtanulni nahát").
Az ebből az indíttatásból készített képeim önmagamhoz képest nagyon jók lettek, meg is voltam elégedve velük. Tulajdonképp egyfajta látásmódot tanultam meg, az apró részletekbe való elmélyülést, egy levél, egy bogyó finom ábrázolását. Nekem ez áll közel a lelkemhez, és ezek a képek tényleg örömmel töltöttek el. ...lám, mire jó a társkereső oldal. Az egyik fiú a hit és a szeretet titkaiba vezetett be, a másik a fényképészet alapjaiba.... Te pedig elvarázsoltál a lelked zenéivel. Nagyon sokat gazdagodtam, amióta az oldalon vendégeskedek.
De térjünk vissza szegény, szomorú RizsaBoyra.
A levélváltás során kiderült, hogy amit ő a képes naplójában előnyként állít be, (ezzel heccelve a csóró csajokat, többek között engem is), nevezetesen, hogy bejárta egész Európát, olyan helyeken fordult meg, ahová nem is álmodhatom, hogy eljutok valaha is - tehát mindez nem előny, hanem inkább egy nagy kereszt. Nagy kereszt, mert a munkája miatt van folyton külföldön, hol itt, hol ott. Nagy szüksége van az így megkereshető pénzre, hiszen gyerekek, volt nej, idős szülők eltartásáról kell gondoskodnia.
...Ráadásul a nej is pont emiatt a külföldi munkavállalás miatt lett múlt idő. Továbbá Szösziboszival induló kapcsolatuknak sem használt a távolság (sem), mint annyi minden más. Persze erre csak sokkal később jöttem rá. Sokkal, sokkal később.
Struccfiú vigyora gyakran kínvigyor, ez már a levelezés során világosan átjött. Nyegleséggel próbálja időnként palástolni a tehetetlenséget.
Ennek a levelezésnek a során felismertem, hogy a struccok pontosan azért lesznek struccok, mert valami olyan objektív akadály van az életükben, amely miatt úgy érzik, hogy ők már alkalmatlanok a párkapcsolatra.
(...Te, szerelmem, reménytelenül öregnek és megtörtnek érzed magad... ő pedig lehetetlennek látja az újrakezdést ekkora, múltból hozott ballaszttal...)
RizsaBoyjal abba is hagytuk a levelezést, a legnagyobb békességben és egyetértésben. Majd eltelt néhány hét, és Nempált megcsípte a mérges kígyó. Nekem esett nyílt színen. Sosem fogom megtudni, milyen pszichológiai kórkép vitte rá erre. Nempál amúgy is egy érthetetlen figura. ...érdekes, hogy mégsem tudok rá haragudni. Mert láttam néha, hogy tud másmilyen is lenni? ....igen, talán azért.
Mindenesetre RizsaBoy megvédett engem, legnagyobb meglepetésemre. Ezt akkor meg is köszöntem neki, és megírtam, hogy attól a naptól fogva a barátomként tekintek rá.
...nem egyszerű ügy az én barátomnak lenni, mert szívemen viselem a sorsukat...
Struccfiúét pedig valamiért túlságosan is. A fényképein túl talán az önkritika miatt: "Olyan vagyok, mint két költőnk: a szívem Arany, az agyam Tompa." - ezen, mikor először olvastam, hatalmasat kellett nevetnem. (Mert igaz.... de legalább tudja magáról, és ez nem csekélység... Sok embernek jól jönne, ha tisztában lenne a saját korlátaival...)

...ezzel együtt, valószínűleg nem kereszteztük volna többé egymás útjait, ha nem jön Szösziboszi. Szösziboszi nagyon tüskés tud lenni, pont úgy, mint egy bizonyos Tüskés Elefánt. Ezzel a habitussal az ember kiválóan érzi, hogy mikor, kit sebez meg (a leggyakrabban saját magát, és utána jókat bömböl).
Szösziboszi egy délután telesírta a naplót nekem, zokogott a vállaimon az exe után. Én pedig zavartan, de az ismeretlenek között általában szokásosnál jóval nagyobb empátiával válaszolgattam neki. Könnyű volt nekem: Anya már régen töviről-hegyire elmesélte nekem RizsaBoy és Szösziboszi történetét, még akkor, mikor rizsázni kezdtem Rizsával. :)
Mivel addigra már nem volt bennem semmi ellenérzés, sőt, a szimpla rokonszenv (ami, ugye, az oldalon meglévő érthetetlen érzések egyike) kísérte Struccfiúra irányuló megfigyeléseimet, ezért próbáltam istápolgatni Szösziboszi lelkét.
Telt-múlt az idő, sokasodtak a napló- majd facebook-bejegyzések, és egyszerre megéreztem, hogy ez a két ember, mese nincs, bizony összetartozik. Hasonló a gondolkodásmódjuk, a stílusuk, nem is tudom. Visszaemlékeztem néhány tőmondatra a RizsaBoy-féle levélváltásból, és felderengett, hogy ő sem szabadult még meg az előző kapcsolata emlékétől. Ott is érezhető némi érzelmi töltés...
Mikor megvallottam Szöszinek, hogy perifériásan érintett vagyok a történetben, némileg ledöbbent, de elég gyorsan napirendre tértünk mindketten a dolog felett. Azóta közösen küzdünk a Cél érdekében. (Sőt, még Téged is behülyítettünk, szegénykém, sokat dolgoztál Álgergővel, míg olyan szuper fickót összehoztál belőle, hogy kamu reglap létére elérte a szépségverseny 28. helyezését. Rád is kellett szólnom, hogy túl intelligens ez az Álgergő egy kőművesnek. A nők meg hülyék, ha azt hiszik, hogy ilyen válságos időkben jó party egy építőipari vállalkozó. De a csel bejött, jobban, mint Ákos, ezt most már biztosan tudom, a végkifejletek felé haladva. A gondos munka gyümölcse lassan, de biztosan érlelődik.
...Szöszibosziról nem is beszélek, aki napi szinten ma már többet sír a Te válladon, mint az enyémen - hja Téged is szeretnek a lányok, ha tetszik ez Neked, ha nem. Mindenesetre nem unalmas az életed mostanában, ez fix. Gondoskodunk a szórakoztatásodról, többféleképpen is.)
Amióta a vállainkon zokog, mi is átélhetjük, amit szegény Anya élt át velem napi szinten, amikor azt se tudtam, mi lesz kettőnkkel. Órákig tartó nyavalygás, lemezismétlés a végtelenségig. De inkább nekünk mondja, minthogy ezzel elrontson valamit. Már csak az kellene. Épp eleget vágta már a fát saját maga alatt szegényke, úgy, hogy észre se vette, mit csinál. ...ha az a fickó ennek ellenére is szereti (pedig szereti), akkor magára vessen. Nem lesz könnyű élete a jövőben sem, de a mellékelt ábra szerint, RizsaBoy szereti a kihívásokat:)
Szösziboszit finoman, de kitartóan egyfolytában osztottam. Nem azért, mert nem kedvelem (sőt), de pontosan látni kívülről, hogy melyek azok a pontok, ahol ezt a szépséges kapcsolatot tönkre tudja tenni. És sokat dolgozott már rajta... nagyon sokat. Ideje, hogy abbahagyja ezt, a szép jövő reményében. Remélem, hogy megérti, őszintén remélem. Mégpedig Struccfiú érdekében, aki - tudjátok - a barátom.

FONTOS FIGYELMEZTETÉS: A TÖRTÉNETNEK MÉG NINCS VÉGE EZÉRT MINDEN KEDVES OLVASÓMTÓL MAXIMÁLIS DISZKRÉCIÓT VÁROK!!! SENKINEK EGY SZÓT SE! LEGKEVÉSBÉ A FŐHŐSNEK! ...neki kell eldöntenie egyedül, hogy hogyan tovább...

Fugees - Killing Me Softly [HQ]

Hétre ma várom...

...Akkor jössz?
Magam is meglepődtem magamon, milyen könnyen mondtam ki, hogy igen. Mikor már kint volt, akkor sorakoztak a kérdések, mint a kis ördögök. (Nem lesz ez korai? Mit gondol rólam? Én megyek, egy pasi lakására? Második találkozásra?? Kell ez nekem?? - amilyen hülye vagyok, igen a válasz.)
De akkor már diktáltad a címedet, én meg írtam, jobb híján egy word dokumentumba, ott a skype előtt, rettentő nagy zavarban voltunk mindketten, én legalábbis feltétlenül.
Másnap a készülődéssel akaratlanul is húztam az időt, sőt, egész úton azon gondolkoztam, hogy nem lenne-e jobb valami más elfoglaltság után nézni. Például, bevehetném magam egy bevásárlóközpontba, vagy felmehetnék Anyukámhoz...
...hiszen előszörre meg se csókoltál, és most sem lehet tudni, hogy mi a fenének kell nekem Tb-ről átbumlizni Kispestre, lehet, hogy csak azért, hogy továbbképzésben részesüljek a szülő-gyermek kapcsolat kereteit illetően.
(Mindenesetre találkozni akar velem, ez már önmagában jó dolog, aztán lesz, ahogy lesz - gondoltam, meglehtősen határozatlanul.)
Az összes BKV járat megérezte a bizonytalankodást, mert mind elment előttem. (Istenem, arra kérlek, hogy csak akkor engedd meg nekünk ezt a kapcsolatot, ha ebből csak jó származik nekünk. ...vagy legalább nem lesz belőle rossz - jött a gondolat ismét, immár sokadszorra.)
Tudod, hogy szeretem a hangodat? Honnan tudnád, sose mondtam. Pedig így van. Mikor a nagy Ho-hóval horgásztatok, és felhívtalak Benneteket, két dologra voltam kíváncsi. Az egyik a hangod, hogy milyen érzést vált ki belőlem. (Meghallottam és átjárta a lelkemet. ...Sokat rontott az állapotomon az is...:)
Bezzeg, mikor Sasmadár először hívott, azt éreztem, hogy ez egy nagyképű alak, aki épp úthengert játszik...)
A másik, hogy megszerzed-e a számomat. (Ha csak egy kicsit is érdeklem ezt az embert, elkéri....) ...hát ezt a próbát is bebuktad... mint a következőket :))
Lejöttél elém a villamosmegállóba. Ismét konstatáltuk, hogy bizony, nem vagy magasabb nálam. Ez a tény önmagában zavarba hozott minket, a többiről nem is beszélve.
...fent a lakásban kicsit könnyebb volt, de a zavar nem múlt, ahhoz pálinka kellett, meg VBK, két üveg bort benyakaltunk kínunkban... beszélgettünk a közös ismerősökről, felnéztünk az oldalra...
Furcsa módon minden zavaron túl éreztem azt a vonzalmat, ami olyan mint egy erős mágnes. ...mehetünk mi teljes erőből az ellenkező irányba, amíg ez a mágnes működik, mi nem szabadulunk... és a vonzalmon túl még valamit, amit viszont előre megmondtam Neked: a harmóniát. És az nagyon, nagyon kellemes, minden Veled töltött percben, bármit is tegyünk, vagy ne tegyünk.
Már a kellő dózis hatása alatt voltam, mikor felszólítottalak arra, hogy adj egy puszit. ...annak indult, legalábbis... finom volt, puha, gyengéd, érzéki.
- Ez nem puszi volt! - közölted, mintha nem vettem volna észre én magam is. De nem bántad. Egyáltalán nem...
George Michael: Careless Whisper

Sakáltanya

...néha az ember úgy érzi, hogy ez a hely nem más, csak egy sakáltanya...

Mikor Csinike kinevetett azért, mert az életkorommal cikiztél (pont Te. pont előtte. pont.pont.pont...)
Mikor Ellennóra disszertációt írt idős urak párkeresési motivációiról, és ehhez MissCar szexuálpszichológiai szakvéleményt csatolt (mégsem lett az övé az OsCar)...
Mikor többen nyilvánosan élettani vonatkozásokat emlegettek ezzel kapcsolatban,
és nem épp hízelgően,
mikor DJJ sértett egója arra vezette őt, hogy mindenféle rettenetest tegyen a naplóba,
lehetőleg a zenés vigasság kellős közepébe,
(a mai termés.. és ezt pont akkor, mikor DC-vel mertem váltani pár mondatot az ál-reglapjáról, és Te előtte betetted azt a számot: Maradj még, ...de nem kapok azért se sikítófrászt, nem én, sehová sem megyek, nem úszol meg azért se, vedd tudomásul, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! DJJ kommentje meg főleg nem kell minden egyes szavam mellé. Behalok...)

A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít! Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki.
Neki, aki szeret ???
DE NEM SZERET ANNYIRA, HOGY IGAZÁN AZ ÉLETE RÉSZÉVÉ VÁLHASS.
........mivel nem szeretnék így járni,kínosan ügyelek arra,hogy Te se járj így!.......már ha érted

(Szegény hülye gyerekem, minek nézel engem? - minek nézel, ha nem is látsz?? - hát fogd már fel, hogy senki se hagy itt senkit se sz@rba, mi itt egymás életének előbb részei voltunk, mint hogy személyesen megismertük volna egymást, hogy beszélgetni szabad másokkal, attól még nem tör ki a harmadik háború, és hogy Te hiába próbálkozol, ezzel nem lehetsz ennek a társaságnak a része... bár nem is akarsz, magas ez Neked mint poloskának az eperfa... nem látsz mást, csak azt, hogy megbántottalak. Azt meg fel se fogod, hogy Te kezdted...)
De nem ez volt a mai estében a legrosszabb. Sőt.
...Ellennórának tulajdonképp ma örültem, úgy tűnt már reggel is, hogy kezd beletörődni a kapcsolatunkba, talán rá pozitív hatást tettek a képek, vagy a soproni hétvégéje :))
Nem így a többi kedves barátosnőm! Miss Vass és társulata megint hozták a formát. Avagy a vízesés után szabad repülésben. Méltóságukat fent hagyták a sziklákon... lent ami csobbant, hát... inkább hagyjuk.
Osztottak mindkettőnket, de én észrevettem egy árnyalatnyi hangsúlyeltolódást... Veled nem kíméletesek. Rettenetesen haragszanak Rád. Hogy miért? Nem tudom. Azért egyszer majd elő kellene vezetned ez ügyben az őszintét, hogy kinek ártottál, hogyan, és mikor, amiért ez megy ellened....
Jó érzésű ember nem írhat le olyanokat, mint Ál-Ágnes. Vagy csak nagyon komoly sérelem után. És itt nem a panelprolira és a hervadt egérkére gondolok, ez így együtt még tulajdonképpen kedvesnek mondható. (Mondhatni szép pár.) Sokkal rosszabb mindaz, amit e két kifejezés közé zömített a bejegyzés IQ gazdag megalkotója. (A gyász, mint olyan, az én számomra a legtiszteletreméltóbb emberi érzelem. Előbbre helyezném, mint a szerelmet... azzal gúnyolódni a legaljasabb és legprimitívebb dolog, amit el tudok képzelni...)
Ami engem illet, szinte pártfogó volt a hangnem velem szemben. Engem szeretnek a kritikusaim. Őrület.
...Bár a családom emlegetése nekem sem javított sokat a hangulatomon. Ez még ilyen szelídített formában sem tartozik erre a fórumra, ezzel együtt, azt hiszem, valahogy megbirkóztam a feladattal.
Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy kis kecske vagyok, (ez a Kos aszcendens, ilyenkor beindul, de nagyon - már megint ez a horoszkópia) - megvetem a lábamat a sziklákon, leszegem a szarvacskákat, és addig mekegek és döfködök, amíg nem nyerek. (Vagy fel nem falnak. De onnan sehová, egy tapodtat se.)

...Ilyen estéken kell, hogy levizsgázzon bennem a mindenek felett álló emberszeretet...

...most, hogy leírtam a szót: emberszeretet, megvilágosodott bennem a legfőbb különbség az én hitem és Sasmadár tanításai között... ő vallja, hogy minden ember eredendően bűnös, és kárhozatra érdemes. A bennünk lévő jó az Isten léptékével mérve nem számot tevő:
"Az Isten szemszögéből az emberekben lévő jó és rossz tulajdonságok elenyészőek, mint a Himalája magaslatai és a völgyek mélységei a világűrből"... "Pincédben láncos kutyák csaholnak, ne engedd fel őket" (Köszönöm ezeket a szavakat, Sasmadár. Gyönyörűek.)
...hozzám sokkal közelebb áll a yin és yang, a minden rosszban van valami jó, minden jóban van valami rossz. Az ember sárból és fényből van összegyúrva, és én tudatosan a fényt keresem minden lélekben.... hát ez egy komoly ellentét a kettőnk hite között, azt hiszem.
Mindenesetre tegnap komoly feladat volt kiérezni a támadásból a féltést, de sikerült. Furcsa, aggódnak a jó hírem miatt, engem féltenek attól, hogy pórul járok Veled. Fordítva sokkal logikusabbnak tűnne számomra a dolog...

Tehát vizsga, emberszeretetből. ...szelíd lettem, és magyarázó. Mert annyira szeretném, ha elfogadnák a tényeket. Ha felülemelkednének a saját irigységükön. Mert bizonyos vagyok abban, hogy irigylik ezt az érzést tőlünk. A tényt, hogy Te, és én, mi összetartozunk. Nem akartuk, hogy így legyen, de így történt, valami nálunk nagyobb erő rendelése szerint. Ők is itt voltak, láthatták, mennyit vívódtunk. Meg kellene, hogy értsék. Nem tudom elhinni, hogy ezekben az emberekben nincs jóság, hogy nem látták, nem értik, mi ment végbe közöttünk.

Ilyenkor elgondolkodom azon, érdemes-e az emberekre pazarolni a szeretetet, vagy inkább Sasmadárnak van igaza az eredendő bűnnel kapcsolatban...

Néha úgy érzem, hogy ez az egész nem más, csak egy...

Sakáltanya

45 jó tanács, mára, holnapra és minden napra :)))

...ezt DC-től kaptam, mikor fölöslegesen nagy harcokba bocsátkoztam Miattad Ellennórával... majd' lesérültem... köszönet érte Neki.


Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
A munkád nem ápol majd, ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
Haragudhatsz istenre, elviseli.
Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.
Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
Gyújtsd meg a gyertyákat, használj a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
Készül fej mindenre, majd sodródj az árral.
Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
A legfontosabb nemi szerv az agy.
Csak te felelsz a saját boldogságodért.
Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
Mindig az életet válaszd.
Mindenkinek mindent bocsáss meg.
Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
Higgy a csodákban.
Isten Isten miatt szeret, nem azért, aki vagy, avagy amit tettél.
Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
Végül csak az számít, hogy szerettél.
Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
A legjobb még csak most jön.
Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
Engedj.
Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

Antoine de Saint Exupéry: Fohász

Egy jó asszony mindent megbocsájt

Megfigyelésem, hogy a társkereső oldalon tartózkodás, az ott "elbeszélgetett" idő, a szélesedő kapcsolatrendszer minden kedvező mellékhatása mellett egy rendkívül kedvezőtlennel is bír. Illetve... lehet, hogy ez nem is annyira kedvezőtlen, hiszen az érzelmek kialakulása mellett mód van azok tartósságának tesztelésére, hogy szépen fogalmazzunk. Tehát ez nézőpont kérdése, mindenesetre jókat tud az ember szenvedni a féltékenységtől, akár, mint alanya, akár, mint kiváltója.
Alapvetően egyik sem hálás pozíció, hiszen megjelenése a bizalom (vagy inkább önbizalom?) hiányát jelzi mindkét érintett számára.

...furcsa dolog a féltékenység. A való életben is szomorú perceket tud okozni, sajnos, ezt volt már módom tapasztalni. A virtuális táncparketten, az emberdzsungelben pedig még koncentráltabban tud jelentkezni ez a furcsa, sőt, az adott helyszínen végképp értelmetlen érzés.

(Te ezt egy mondattal elintézted: amíg az ember ezen az oldalon tartózkodik, addig nem elkötelezett.)

...majd visszamásztál rá.

(Sőt. Engem is visszacsaltál. Csak, hogy ne unatkozz. ???)

Na de próbáljunk meg rendet tenni az érzések zűrzavarában. ...mindig az őszinteség a legnehezebb pontja az ilyen jellegű próbálkozásoknak.

...hát igen. Én egy olyan magányos ember vagyok, akinek nagyon fontos (lenne) a társaság. Sok barát, ismerős, programok, társasági élet. (Ezért tudott DJ J akkorákat rúgni rajtam, anélkül, hogy tisztában lett volna azzal, hogy mit is csinál.)

Az is tény, hogy a Mérleg szülöttek nem épp a kitartásukról híresek. Szépek, okosak, ha van rá keret, tudnak nagyon elegánsak lenni, kedvesek is... de nem elég kitartóak. (Ha ezt olvasná, Sasmadaram egyből előadást tartana, hogy okkult hatások áldozata vagyok ezzel a horoszkópiával... pedig ez annyira igaz, hogy én még megtérni se vagyok elég kitartó... pedig őszinte szeretettel szeretem őt.)
Okkult hatások ide, kitartás hiánya oda, bizony az embert a virtuális térben is kínozza a féltékenység. És ebből néha egészen hülye helyzetek adódnak.
Például, mikor Sportszelet bekéreckedett a "családba". Azt szerette volna, ha őt is örökbe fogadod... napok óta figyeltem, ahogy Te és Sportszelet beszélgettek, és a szemeim egyre zöldebbek lettek. Az örökbefogadási jelenetnél már valóságos házi sárkány voltam, hánytam a tüzet magam elé, még jó, hogy nem gyulladt ki a monitor.
...kisvártatva megérkezett Szösziboszi, akinek szintén csípte a szemét Sportszelet aknamunkája Struccfiúnál, így teljesen érthető volt, hogy véd- és dacszövetséget kötöttünk. Ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy többet semmilyen formában nem fogok Sport szeletet fogyasztani, még a boltban is messzire elkerülöm :))

Később többször is elmondtad a nem túl hízelgő hasonlatot Sportszelet és a katonacsizma vonatkozásában, amit sokáig hittem is, meg nem is. Aztán, tüzetesebben megnézve őt, el kellett fogadnom. Akkor, illetve látva, hogy sokkal visszafogottabb lettél vele, némileg megnyugodtam.

Csinike bezzeg nem nyugszik. Csinike a fejébe vette, hogy csak Te és senki más. Igazából róla az az általános vélemény, hogy megélhetési rajongó. Ami végképp teljesen értelmetlennek tűnik számomra, hiszen annyira nem magas a járandóságod. Persze Csinike életének kardinális problémái közül néhányat nyilván hathatósan tudna orvosolni ez a kapcsolat. De az már régen rossz, ha egy nő egy férfitól várja a megoldást.
...már a koncepció is helytelen az ő esetében. Mert ha olyan nagyon új életet akar kezdeni, akkor miért nem csomagolja be a bőröndjét, jön fel Budapestre (na nem Hozzád, hanem egy albérletbe), miért nem keres itt munkát (talán még találna is), és főleg: miért nem adja be a válókeresetet??? Jelenleg egy fedél alatt él férjemurammal... és társat keres. Ez tényleg több, mint furcsa.
...de hát Csinikével nem ez az egyetlen probléma. Pedagógus létére valóban nem túl erős oldala a szövegértés szegényemnek...
Mindenesetre megfigyeltem, hogy gyakran, és szívesen hecceled Csinikét, és ez számomra - sajnos - azt jelenti, hogy alapvetően tetszik ő neked. Csak a zűrjei, meg a butasága nem tetszenek (szerencsémre, hozzáteszem).
...tehát Csinikét nézve vegyesek az érzelmeim: hol zöldül a szemem, hol sajnálom őt. Aztán van olyan is, amikor mindkettőnket sajnálom, hogy miért pont Veled nyűglődünk... bonyolult dolog ez. Persze nem lehet csodálkozni, hogy ilyen gondolatok támadnak bennünk. Ha valaki nagypapa létére azt tanítja az unokáinak, hogy ha tetszik nekik egy lány, akkor húzzák meg jól a haját, attól mit lehet várni? ...az biztos, hogy nem unalmas Veled az élet. És ez alapvetően nem rossz dolog... micsoda ellentmondás ez... furcsák vagyunk, mi nők :))
...érdekes, azért alapvetően kezdek bízni abban, hogy inkább csak a társaságvágy, meg az unalom játszanak szerepet az oldalon való vendégszereplésedben, nem a partnerkeresési szándék...
Egy jó asszony mindent megbocsájt

Vízparti randevú

...azt álmodtam, hogy sétálunk a parton, és Te átölelsz...
...
Mikor kiszálltam a kocsiból, Te egy menekülő mozdulatot tettél. Mint aki legszívesebben elrohanna. (Nem elég, hogy ilyen fiatal, még szép is. És olyan magas, mint én. Mit keresek itt?...) 
 Puszit is csak egész légieset adtunk egymásnak (később Anya le is szúrt miatta: akit szeretsz, azt meg kell ölelni! - nekünk az a légies puszi is sok volt, majdnem összeestünk mindketten.)
Azért megkérdezted, ki akar Veled tovább autózni... hát persze hogy én...
Azt se tudtuk, hogyan viselkedjünk zavarunkban. Valami baráti beszélgetésféle azért kibontakozott nagy nehezen. Vaskakas hálás téma, ő folyton a nem létező nőügyeiről beszél, ez egy biztos pont, ha valahol zátonyra fut egy beszélgetés.
... azért a zavar ellenére családias volt. Egyáltalán nem éreztelek idegennek - igaz, miért éreztelek volna? Hiszen fél éve ismerjük egymást. Vagy mi.
Persze, a korod látszik rajtad, meg az elmúlt fájdalmak, de elég a szemedbe nézni, hogy ez mind ne számítson.
Ha valami, akkor az jobban zavar, hogy pontosan egyforma magasak vagyunk. A magas fiúkat kedvelem, gyári beállításaim szerint. De tudomásul vettem ezt a tényt is gyorsan. Rád nem a testmagasságod miatt nézek fel...
Egy darabig elemeztem magamban az Általad kiváltott érzéseket, megpróbáltam a fényt színeire bontani... érdekes volt, nagyon sok összetevője van bennem ennek a vonzalomnak. De maradtam annál a végkövetkeztetésnél, hogy ez szerelem. Annak kell lennie. Túl intenzív ahhoz, hogy bármi más lehessen. A társkereső oldalon időről időre emlegetik azt a bizonyos szikrát, ...hát ott a parton nem szikra pattant ki, hanem egész tűzijáték, annak ellenére, hogy mindketten pontosan tudtuk, hogy ez teljesen irracionális dolog, már ami a paramétertáblázatot illeti. Sőt, erre rá is fázhatunk, nem is kicsit.
...csak ácsorogtam ott megilletődve. Anya szóval tartott, ha látta, hogy menekülhetnékem van és tapintatosan hátrébb húzódott, ha annak jött el az ideje...
Alighanem Benned is hasonlók játszódtak le, kerülgettél, kerülgettél egy ideig, mi Anyával csak álltunk, dideregtünk, és egyszer csak odajöttél, és a Tőled telhető legkönnyebb mozdulattal megfogtad a kezemet...

A napunk fagyoskodással, beszélgetéssel, zavart csendekkel telt. Beültünk melegedni az autódba, fogtuk egymás kezét. Neked is jól esett, éreztem. Aztán megakadt a beszélgetés ott, hogy nem hívtál fel a születésnapomon. (Bezzeg Sasmadár!...)
Akkor hirtelen mehetnéked lett a kocsiból, mert a félelmen kívül más okod nem volt arra, hogy ne hívj fel és ezt Te nagyon jól tudod...
Figyeltem a reakcióidat. Köröztél körülöttem, ellipszis alakú pályán, hol távolabb, hol közel. Néha odajöttél, megöleltél, aztán arrébb menekültél. (Ez idő alatt folyton a tekintetemet kereste a tekinteted.... megtalálta.)
Közben lassan ránk sötétedett, Költőnk tüzet rakott, bort ittunk, beszélgettünk. Leültem a székedre. (Te lentről, a partról néztél, csak néztél, de úgy... olyan holdleszaggatósan..:)) Aztán egyszer nem bírtad tovább, minden ok nélkül odajöttél, és odaálltál a szék mellé.
...az enyém vagy... -gondoltam, de nem nyújtottam oda a kezemet. Nehogy nagyon elbízd magad.
A hazafelé vezető úton már nyűgös voltál picit, de elengedtem a fülem mellett, sőt, még kedvesebben válaszoltam, fuvolahangon, erre persze, hogy abbahagytad a nyafogást. Nincs annyira közel Tb. a horgászhelyhez, ez tény, de nem úsztad meg a hazafuvarozásomat. Igaz, nem is akartad. Csak az út volt hosszú, és mi voltunk addigra jéggé fagyva az egész napos alibihorgászat miatt. (Halat azt nem sikerült fogni, de azt hiszem, annyira nem is hiányzott. ...nagyobb zsákmányt sikerült szereznünk...)
(Útban volt a kezed a váltónál - mondtad.
- Akkor miért nem mondtad, hogy vegyem el onnan?
- Mert jól esett, ahogy a combomra tetted - válaszoltál.)
...este a kertkapu előtt a sötétben megöleltél, a szám sarkára puszit adtál, mindkét oldalról, finom, puha puszikat... Zavartan annyit mondtál: "gyermek" és elmentél. Pedig én majd' elolvadtam érted, és ezt érezned kellett Neked is.
( - Amikor hazavittelek, kiszálltunk a kocsiból, és megpusziltalak, ugye, azt vártad, hogy megcsókoljalak? -kérdezted pár randival később.
- Igen - válaszoltam.
- Éreztem... de még nem voltam készen rá - felelted.
- Nem baj - gondoltam. És tényleg: akkor már nem is volt baj.)
Richard Clayderman: Feelings

Ákos vagyok, de hódítani akarok

Mostanában Ákos vagyok.
...nem önérdekből lettem Ákos, és tulajdonképp eleinte idegen is volt a szerepkör számomra, de később belemelegedtem. Ákos sármos, kicsit léha, kicsit beképzelt, de ez jól áll neki, és Szösziboszit kiválóan tudja szédíteni. Pláne, ha Szösziboszi is szédülni akar. Látványosan, a karjaiba :D
Nem is olyan rossz dolog udvarolni egy csinos, szőke lánynak. Na azért meg nem csókolnám, de igazán jó játék. És mindezt csak azért, hogy egy struccfiú végre kihúzza a fejét a homokból.
Mi minden történt már annak a struccfiúnak a kedvéért! Ha tudná! Egész kamuosztagok állnak készenlétben, csak azért, hogy végre a megfelelő irányba haladjon az élete. Mert a struccokat szeretik a lányok. És akit szeretnek a lányok, annak jó... ...de ez is nagyon nehéz ügy, mint mindig, minden struccnál... mert a struccok attól lesznek struccok, hogy olyan problémával szembesülnek, ami meghaladja az energiájukat. Saját képességeikben nem bíznak, saját magukkal elégedetlenek, és emiatt nem képesek megfelelően szeretni a társukat sem. A nők pedig pontosan érzik a strucc kínjait, és annál jobban szeretik, és vele nyűglődnek. Struccot szeretni tehát nehéz dolog. ...de mégis mindig megpróbáljuk... csapatostól....:D
...osztódással szaporodnak körülöttünk a kamuregek, egy valódi embernek már két-három "álruhája" is van, mindenki mindenkit megfigyel, heccel, bizonytalanságban tart. Bonyolódnak a szálak. Csak legyen az a varrónő, aki a végén rendben elvarrja mindet.
Ákos például hol Szösziboszi, hol Sportszelet körül fordul elő, épp az aktuális célnak megfelelően. :D De vannak itt más kamuregek is.
Lajos és Annamari szerelmét például Veled játszottam el. Annamari Szösziboszi álruhája volt eredetileg, de azután cseréltünk, megkapta helyette Ákost, hogy Te és én játszhassunk még egy kicsit.
...kellett az nekünk, mert muszáj volt megvallani a nyílt színen, amit érzünk, úgy, hogy a többiek ne kössenek belénk. Így aztán azok a csúnya paraméterek közelebb kerültek egymáshoz... és immár senki nem fűzött a dologhoz kritikai megjegyzéseket. Mennyire jól esett az mindkettőnknek! ...csak megdorgáltál, mert ügyetlenül játszottam a szerepet, nem úgy írtam, mintha most ismerkednénk, hanem mint aki már szerelmes... nem bírtam magammal a boldogságtól.
Így maradt abba ez a játék, a Kisérdemű kevésbé éles szemű tagjai most azt gondolják, hogy Annamari és Lajos boldogan kiregisztráltak és élnek szépen kettecskén.
...pedig mi itt vagyunk, nem is fogjuk elhagyni a terepet, én ebben most már teljesen biztos vagyok, mert kell Neked ez a kis játék, és nekem is jól esik. Hálás vagyok az oldalnak, mert mindkettőnk lelke gyógyul, amióta itt bohóckodunk. ...egymástól? a többiektől? nem tudom, csak annyit, hogy nagyon jó érzés.
Most már pontosan tudom, hogy nem fogsz lecserélni, mint egy kopott szőnyeget, hogy bízhatok Benned, hogy bármiben támaszkodhatok Rád. Annyira szép szerelmet kaptam Tőled már eddig is, amilyenben még sosem volt részem. Pedig még nem vagy képes kimondani a szót... még nem. De én türelmes leszek. Megvárom. Megvárom, amíg el mered magad engedni mellettem, amíg nem érzed majd a múlttal szembeni árulásnak ezt a vonzalmat, amíg fel mered vállalni önmagad előtt. Várok. Csendben. Hálásan, hogy várhatok.
Nothing Gonna Change My Love For You

De ha szombat este táncol...

...egy újabb régi történet...

Pontosan tudom, hogy a hibáim ellensúlyozására nekem olyan partnerre van szükségem, akiből a kitartás nem hiányzik. Ez az első szerelmem legfőbb tanulsága volt. A nagy fiam apja, Zsolt, szintén Mérleg. Imádtam vele beszélgetni, bulizni, szerettem, hogy szűkös anyagi lehetőségei ellenére mindig egyedi az öltözködése, remek a stílusérzéke, eredetiek a gondolatai ...nagy kár ezért az emberért.

...de a legkisebb nehézségeknél megfutamodott. Sőt. Az életét szabályosan eltékozolta.

Hét évembe telt, mire kihevertem. Hét év múltán ébredt fel Csipkerózsika... és egy másik életben találta magát, amit ő nem is akart, csak úgy megtörtént vele.

Ezután még kilenc év pergett le az idő óráján a csipkesövénnyel védett megközelíthetetlen kastélyban.

...abban a kastélyban a hűség eleinte viszonylag lazán értelmezett fogalom volt. Nagy Fal se volt angyal, és egyszer én is félreléptem, bár nem tudom a mai napig se, hogy minek. De a legfurcsább eset A. volt, aki újból belépett az életembe, úgy is, mint exbarát, és úgy is, mint jelenkori munkaadó.

...akkor épp nem éltünk együtt Nagy Fallal, de a hétvégéinket együtt töltöttük, már csak a család miatt is (már megvolt mindkét közös gyerek. Nem sokkal a történések előtt volt az utolsó nagy elszánásom, hogy szakítok vele végleg, mert embertelen volt mindaz, aminek kitette a családját.

...de a lányom majd' kiesett a babakocsiból, amikor meglátta az ő jó édes apját, és én ismét csak beletörődtem a sorsomba.)
...a történések után pedig rájöttem, hogy Nagy Falra immár, minden ellenségeskedés ellenére, tekinthetek úgy, mint egy barátra. Ez is valami, ha nem is pont az, amit az ember a kezdetekkor elképzelt az életéről és a párjáról.

Egy szép napon jött egy telefon egy régi baráttól...

A. valaha nagyon szerelmes volt belém, és én nagyon megsebeztem a lelkét.

...akkor épp, hogy leérettségiztünk. Látásból ismertük egymást, mert egy utcában volt a két iskola, a Mester utcai középiskoláknak diákjainak szokása volt, hogy ellátogattak egymás bulijaira. A gimiben tartott bulin figyeltem fel A.-ra. Na nem pozitív értelemben. Ha láttatok még fickót, akire illik a Neoton szám, hát A. az volt.
Neoton: Ha szombat este táncol

(Segítség, még egy idióta az életemben. Nem akarom.)

Gyorsan fel is szívódtam.

…ám a felvételi előkészítőn ki volt az egyetlen ismerős, akivel összefutottam? ...hát persze, hogy A.

Gyorsan kiderült róla, hogy a matekot remekül tudja. Emlegette is később: pedig mennyit korrepetáltalak!

Hát igen. Én meg nyesegettem a nagyképűségét, az idegen szavak indokolatlan használatáról miattam szokott le (tíz év távlatából is emlegette, hogy mennyire megmaradt benne az ezzel kapcsolatos okítás), sok időt töltöttünk együtt akkoriban.

(Engem nagyon zavart az a jómód, amiből érkezett. A szülők vezető beosztásban, kiskorától járt nyelvórákra, akkor már beszélt angolul, németül és olaszul. Nekem meg minderre nem volt lehetőségem... Pedig jó nyelvérzékem lenne.)

Zsoltom épp katona volt, nagyon ritkán jött haza (ez egy másik történet hűségről, hűtlenségről... majd megírom...), én dolgoztam, tanultam és A. társaságában lófráltam szabad időmben. Nem éreztem semmi iránta barátságon kívül.

Néha pár nap alatt akkorát lódul az ember élete, mint korábban több év alatt se.

Nekem akkor volt egy ilyen hetem. És velem együtt A.-nak is.

Egyszerre tudtam meg, hogy gyereket várok, és hogy felvettek a főiskolára. Számvitelből maximumot írtam, matekból pedig a bejutáshoz szükséges minimumot...

Egyik este eljött A., és levittük a kutyát sétálni.

Mély levegőt vettem (mert sajnáltam tanulótársamat, sejtve az irántam vélt érzéseit) és rázúdítottam a valóságot.

-        Tudnod kell pár fontos dolgot. Férjhez megyek, gyerekem lesz és felvettek a főiskolára.

A. csak állt és nézett. Azt hittem, ott esik össze. Mikor végre beszélni tudott, csak annyit mondott:

-        És engem még a főiskolára se vettek fel...

Aznap este elment, és két évig nem is láttam.

Két év múlva felhívott, hogy vagyok, mi újság velem.

...addigra túl voltam a Juhtúró című írásomban mesélteken, Csipkerózsika épp aludt. Neki már minden hóttmindegy volt.

Tehát találkoztunk A.-val, beültem a kagylóüléses, szép fehér Ladába (trendi darab volt az egy húsz éves fickónak abban az időben) és megtörtént köztünk minden. Pár hónapig együtt „jártunk”. Igazából ez a dolog számomra – nem szép ez egy nőtől – de csak a szexről szólt. Gyanítom, hogy neki is, bár folyton ezt a számot nyekeregtette:
Brenda Lee: I'm sorry

...nem, dög voltam, és igazából nem sajnáltam. Nem érdekeltek az érzései. Sajnáltam magamat, mert 16 éves koromtól bele voltam esve valakibe, aki nem is szeretett engem igazán, mert majdnem belepusztultam abba a dologba... és önző voltam a végtelenségig, azt hiszem.

Talán fél évig ment ez így.

Aztán egy nap egyszer csak nem jött többet. Se hír, se magyarázat. Semmi.

...és én nem is kerestem. Nem is hiányoltam...

Talán öt-hat év telt el, mire újra megcsörgetett.

-        Képzeld, azóta elvégeztem a vendéglátóiparit, meg a PSZF-et, könyvvizsgáló vagyok, és most kineveztek ügyvezetővé egy könyvelő irodában! Nem akarsz velem dolgozni?

-        De igen! Nagyon jó lesz, úgyis épp unom a jelenlegi helyemet! ...

...egy percig nem gondoltam volna az előzmények után, hogy rám nézve még érzelmileg veszélyes lehet a fiú. ...de az embernél nagyobb állat nincs ezen a világon...

Három évig volt a főnököm. Az első héten beleszerettem, ahogy oktatgatott a csendes éjszakában. Hiába, abban az időben nem a pályán dolgoztam, ellenben sok gyereket szültem (már addigra hárman voltak), és sok mindenben le voltam maradva szakmai téren.

...gyakorlatilag ketten vittük a céget, nekem volt 25 könyvelendő kft-m, de éjszakánként együtt csináltuk a könyvelőiroda elszámolásait.

...együtt, egy frászt. Ő csinálta, én meg a hátát masszíroztam és mindent megbeszéltünk. Szeretgettem, ő meg tűrte. Aztán elvitt vacsorázni, azt is végigdumáltuk, aztán késő éjszaka hazaszállított.

Akkoriban bent laktunk a városi lakásban, Nagy Fal pedig nem élt velünk. Hétvégi családfő volt...

...mindenki látta, hogy ez a dolog egy forrongó vulkán, melyből előbb-utóbb ki kell törnie a lávának, de az, hogy milyen útvonalon fog haladni, az kétséges volt.

„Mi van köztetek? Vibrál a levegő, ha ketten egy szobában vagytok!” - mondta sokat látott kolléganőm, mire én csak azt tudtam válaszolni: Semmi. ...mert semmi nem is volt, A. nagyon tartotta magát, és én is valahogy azon a határon, ahol már a gondolatokat tett követné, mindig megálltam. Nem tartottam magamat méltónak rá. Pedig legbelül nagyon vágytam rá, hogy ne így legyen...

Igen, ez történt.

Talán két csók esett meg a három év alatt, de azokat is hetekig tartó tépelődés követte.

Aztán jött a kisebbségi tulajdonos, aki belekötött a könyvelőiroda gazdálkodásába, és vége lett a Világbékének a cégnél.

...egyre komorabbak voltak a vacsi melletti beszélgetések. Amikor nem bírta már tovább cérnával, a nagyobb részesedéssel rendelkező tulajdonos magához vette őt a saját vállalkozásába pénzügyi igazgatónak. Addigra már a családja is fel volt háborodva a gyakori közös éjszakai programok miatt, ...és ő úgy döntött, hogy megpróbálja még jobban visszafogni magát. Hátha a fizikai távolság segít.

...ekkor vált rendszeressé a csütörtök esti randi. Addig nem volt ez időhöz kötve, eltervezve, együtt dolgoztunk, bármikor találkozhattunk. De innentől a másik iroda, a távolság is alakította a történetet. (...eddig rá lehetett fogni az összezártságra... innentől nem volt alibi...)

Mert, ugye. Hétvégén az ember a családjával, barátaival van, pihen. (Erősen rágondol arra a hülye nőre, hogy ő is a családjával van... azzal a szörnyű alakkal meg a gyerekeivel... és bevállaltam volna az összes zűrjével együtt, de azt mondta, hogy nem akar több gyereket. Pedig én szeretnék saját gyereket is... de elfogadtam volna az ő három gyerekét, amilyen hülye vagyok. Nem kell ez nekem... nem szabad... anyámék is megmondták...) 
...
(...Igen, egyszer bejött a szobába, a hátam mögé állt, elkezdte simogatni a nyakamat, beszélgettünk a kollégákkal mindenféléről, és minden átmenet nélkül rákérdezett, hogy szülnék-e még gyereket. Annyira más témák voltak terítéken előtte, hogy kapásból rávágtam, hogy "nem". ...akkoriban épp elegem volt a gyerekszülésből, egy majdnem elvérzés és két császár után, fizikailag nem vágytam újabb tornamutatványra... időt kellett volna kapnom ehhez, azt hiszem. ...később jöttem rá, hogy az a "nem" egy újabb súlyos hiba volt ebben a kapcsolatban...)
...

Hétfőn az ember beleveti magát a munkába. (Addig se kell gondolkodni.)

Kedd, szerda... (folyton csak ez a rohadt meló. Hát tényleg semmi jó nincs az életben???)

Csütörtök délelőtt. (Ma azért se hívom fel.)

Csütörtök délután. (Hiányzik valami jó az életemből. ..azért se. Nem szabad.)

Csütörtök kora este. (Inkább keresek még valami elintézendőt. De már nagyon fáradt vagyok. A hátam is fáj. ...hadd fájjon.)

Csütörtök, este 10 óra. (Nem bírom tovább. Fáj a hátam, utálom a munkát és hiányzik az a hülye nő. ...felhívom az irodát, hátha nincs már bent. Ha szerencsém van, nincs bent...)

...kezem a piros telefonon. Csörög.

-        Szia, dolgozol még?

-        Hát persze. Te is?

-        Igen. És nem unod?

-        Dehogynem.

-        Akkor tíz perc múlva ott vagyok.

-        Jó.

...

Ilyenkor már csak ketten voltunk bent, képesek voltunk további  fél-egy órát eltölteni dumálással és a szokásos hátmasszírozással, aztán a hóna alá csapott, elhurcolt vacsorázni, további duma, aztán pedig haza.
...hajnal kettő is volt sokszor, mire ágyba kerültünk. El tudom képzelni, hogy az édesanyja mit szólt az ő okos fiának a hülyeségéhez. Hát igen....
...

Eltelt még egy kis idő, és rá kellett döbbennem, hogy ez a patthelyzet mindenkinek rossz. Rossz nekem, rossz neki, rossz a cégnek. És már nem akartam tovább kínozni egyikünket sem. Így vettem egy nagy levegőt, és beadtam a felmondásomat.
...

Rögtön felhívott és megkérdezte, komolyan gondolom-e. Mikor azt válaszoltam, hogy igen, meghívott másnap estére egy pubba. "Ott lesz az öcsém meg egy haverom is" -mondta.
...

Nem értettem a dolgot.
...nem is volt benne semmi érthető...
...

Az asztalnál az öccse mellett ültem, akiből csak úgy sütött irányomban az ellenszenv. Szinte égetett, fájt, mintha késsel hasogatnának... A. szemben ült velem, gyakran egymásba kapcsolódott a tekintetünk, olyankor mindig elakadt picit a lélegzetem. Józan ésszel tudtam, hogy ez az utolsó együtt töltött esténk. Csak a szívem reménykedett, hogy mégsem.
Takács Tamás szórakoztatta a nagyérdeműt. Remek hangulatot teremtett a zenéivel, a szájharmonikájával, és a beszólásaival. A. berúgott, mint az albán szamár, még sose láttam ilyen piásnak, összebratyizott Takáccsal, aki a végén neki adta a szájharmonikáját. (Néha eszembe jut, hogy az a szájharmonika gondosan el van dugva egy fiók legmélyére. Néha, ha előveszi az új tulajdonosa, eszébe jut az a fájdalmasan szép este, amikor zakatolt a vonat, utazott az állomás...)
Táncoltunk, ölelgetett, puszilgatott... az öccse meg majd' felrobbant. Sokszor, sokszor elmondta: "Engem ez a nő nagyon szeret."
...Erre nem volt mit mondani. Én azért nem szóltam, mert minek tagadjak, ha igaz, és minek erősítsem meg, ha úgyis tudja. Az öccse pedig azért nem szólt, mert szépet nem tudott volna mondani, csúnyát pedig nem engedett a jó nevelés...
Mikor vége lett a bulinak, haza akart vinni, de az öccse közbeépett, közölte, hogy túl részeg ahhoz, hogy vezessen (ez igaz volt). Engem a barát szállított haza, A. pedig öcsi támogatásával érkezett meg a szülői házba.
...

Másnapra kijózanodott. És nem keresett többet. Én eljöttem a cégtől, érdekes módon fél év múlva hallottam, hogy van egy barátnője. Akkor arra gondoltam: szerettelek annyira, hogy elengedjelek... sikerült.
 ...azóta feleségül vette, van egy szép szőke kislányuk.

További három évig nyeltem a könnyeimet.
De már rég nem várom, hogy sírjon a telefon.

Szép nyári nap (Autóstop2)

(...ez a nyár is elmúlt...)

A mai időjárás se szép, se nyárinak mondható nem volt. Reggeli esszé írásom azonban kissé feldobott. Egy naplótársnővel a pszichológia irányába vettük az utunkat, és mivel ez a terület olyasmi, ami amatőr szinten mindig is érdekelt, ez megalapozta a jókedvemet. Azon tűnődtem, hogy vajon megharagszik-e rám valaki a három fiúból, akik a mai pszichológiai kórkép alanyai voltak. Azután arra gondoltam, hogy ez már nekem úgyis mindegy, és különben is, nem csupán ők sorolhatók be a három kategória valamelyikébe. (Itt az életből vett néhány egyed következett, valamiért Gyurival az első helyen. Róla azt kellett gondolnom, hogy alapvetően a 2. kategóriába tartozik, csak egy alacsonyabb szellemi szinten. De a 2. kategória egyedeivel épp az a baj, hogy nagyon nehezen tudják elengedni a személyiségük régi beidegződéseit. Ezért nincs sok esélyük a továbblépésre. Sok ilyen van.)

Miközben szokásos gyalogtúrámat tettem (blúzra mackó fölső, sportcipő a vízhólyagok ellen) szemerkélni kezdett az eső. Kicsit aggódva vizslattam az eget, elázok-e. Azután arra gondoltam, hogy ilyen pocsék időben biztosan nehezen fog bárki is megállni az út szélén. Ez némiképp lehűtötte a lelkesedésemet.

De kellemesen csalódtam.

A fékező fekete gépjárműről az első pillanatban nem esett le semmi számomra. Nem tűnt hivalkodónak, szimpla fekete autónak láttam. Márkajelzések, stb. terén én még egy átlag emberhez képest is csak gyenge kezdő vagyok.

Amikor beültem, már éreztem, hogy itt valami másról van szó. Konkrétan a fekete bőrülésektől estem először gondolkodóba. (Egy középkategóriás járműben ilyen viszonylag ritkán van.) De a vezető sem volt semmi! Az első két szóból kiderült, hogy bizony nem egy átlagemberrel van dolgom. Keskeny arcél, szolid barnaság, és nagyon zöld szemek. Ilyen zöldet még nem is láttam. De nem ez volt a lényeg, hanem az értelem magabiztossága, és ezzel együtt a kedvesség. Pár mondat után bemutatkozási kényszerem támadt (ilyen nem fordult elő velem, amióta autóstoppal közlekedem).

Rögtön induláskor biztosított arról, hogy ő bármikor nagyon szívesen elvisz bárkit, ha egy irányba tartanak, sőt, volt olyan, hogy a megállóban várakozóknak ezt felajánlotta, de nem akadt jelentkező. Itt elcsevegtünk a bizalom hiányáról, ami a mai emberekre olyan jellemző. Biztosítottam róla, hogy engem bármikor felvehet...:)

A következő beszédtéma a merre menjünk kérdése volt, ennek során kiderült, hogy sokáig egy irányba vezet az utunk. Ennek kapcsán kiderült, hogy szintén pénzügyi szakember. (Nem kicsit.) Rövidesen kiviláglott szavaiból az is, hogy ő a világot egyáltalán nem látja akkora bajban, mint mondjuk én. Többször hangsúlyozta, hogy van pénzük az embereknek, nézzem meg, mennyi az autó az utakon, és nem olyan nagy baj, hogy minderre csak hitelből telik, hiszen Amerikában ez természetes, csak itt Európában kongatják a vészharangot, ha kell, ha nem.  Csak harmadszori közbevetésemre volt hajlandó foglalkozni a gondolattal, hogy nálunk a jövedelemtermeléssel és annak polarizációjával van baj, itt megemlítette a róka, meg az ő bőrei esetét. Elmondta abbeli meggyőződését is, hogy igazából mi mindketten „léhűtők” vagyunk abban az értelemben, hogy mesterségesen létrehozott rendszerek problémáira adunk mesterséges válaszokat, ebből élünk. Sokkal többre menne a világ, ha inkább a termelést támogatnák. Ezzel alapvetően egyetértettem. Kitért az oktatás, és ezen belül a pedagógusi pálya presztízsének hiányára is, és külön fájlalta, hogy emiatt olyan az oktatás színvonala, amilyen. Három gyerekes anya lévén pontosan tudtam, miről beszél. Röpült az idő a társaságában, bár engem kissé feszélyezett az a felsőbbrendű, jobboldali, kedvességgel vegyített elegancia, ami áradt belőle. Erről nem tehet, szegényem, egyszerűen jó helyre született, és mindig jókor, jó időben, jó helyen volt. Tulajdonképp ez ilyen egyszerű. (Sok embernek mégsem sikerül soha.)

Megállapítottam, hogy a szimpatikus fiú teljesen az amerikai álom által generált életfilozófia híve (egyébként ezt kedvesen, sármosan, kiegyensúlyozottan teszi, mint olyan ember, akinek még sohasem rendült meg a világképe).

 ...én emiatt nem tudok senkit elítélni. Legfeljebb lemondóan sóhajtok egyet.

 Épp ma olvastam az fn-en a következőket:

„Egészen más a tapasztalata és a gondolkodásmódja egy budai, világlátott, sokdiplomás vállalkozó vagy értelmiségi gyerekének felnőttként, mint egy vidéki, érettségizett, szegény, alacsony presztízsű munkavállalóénak.”

Nem kérdés, hogy az első egyed leírásánál az olyan fickókra gondolt a cikkíró, mint akivel ma találkoztam.

A második esetbe tartozóknak meg azért jó, mert sokan vannak.

De hol van nekem a helyem??

Szép nyári nap

Elcsituló vihar

(...de a vihar nem csitulhatott el... tőle nem... Azután, túl az efelett érzett szomorúságon, az ember lassan rájön, hogy jobb is így. Mindenkinek. És egyszer eljő a Világbéke. Még a társkereső oldalon is... Ma már csak azért drukkolok, hogy vége legyen a kanosszajárásnak az életében. Mert megérdemli.)

Ha az ember lelkében vihar dúl, nem leli békéjét. Pusztít amerre jár, kőfalakat dönt le, árvizet bocsát a halandók nyakába. Azok csak behúzzák nyakukat a nem várt égi „áldástól” és fejvesztve menekülnek. Néha, egy-egy pillanatra, lecsöndesedik a vihar. A tornádó magjában még a kék eget is látni.

De azután nincs menekvés: folytatódik tovább a pusztítás… csapkodnak a villámok… összedőlnek épületek… fejvesztve menekülnek az emberek.. a Vihar Istene pedig kacag. Gonosz nevetése szárnyal a zűrzavar felett. Mindent és mindenkit legyőz. Ember, állat, növény, nincs előtte biztonságban. Viharban mindenkinek előjönnek a gyengéi. Megroggyannak a térdek, meggörbülnek a hátak, lerepülnek a kalapok… és a Vihar Istene kacag és szárnyal tovább, győztesen… és árván.

Azután jön egy egyszerű vándor. Mint a Nap és a Szél meséjében. És a vihar megtorpan egy percre. Azután lecsendesedik. Leteszi súlyos felhő-terheit, villámait messzire hajítja… könyörög a Napnak, süssön a vándorlegényre melegen… és a viharból lett szellőcske félve közelít. Meg-megáll, néha fél lépést visszalép… megzavarodott szegény, immár nem tud erőteljes és győztes lenni. Szánalmas, mennyire erejét vesztette.

Szeretné átölelni, simogató meleg fuvallatként kényeztetni a vándorlegényt… de nem tudja, szabad-e neki azt. A vándorlegény, ha egyet legyint a kalapjával, elűzheti ezt a szegény kis szellőcskét… és a szellőcske megremeg a gondolattól, hogy akkor megint viharrá kell lennie, újból pusztítania kell és özönvizet bocsátani az emberekre… sokkal jobban szeretne a vándorlegény lába nyomában szaladni, elfújni homlokáról a gondok felhőjét, vele kacagni, ha nevet, eső-könnyeket hullajtani, ha sír, délről hozott meleggel beburkolni, ha fázik. Szeretne mellette lenni a vándorlásaiban, szeretné látni, amit lát,  érezni amit érez. Szeretne vele együtt nyugovóra térni és reggel vele kelni útra. Szeretne… de nem tudja, szabad-e neki mindezt.

Szabad-e?...

Kormorán: Három határ

Öreg kakas

...ezt az írást egy naplótársnő tette fel, a DJ J-vel történt ereszd el a hajamat után (Fácán! Bagoly! Szelíd galamb! ...jó, legyen réti héja! BÁRMIT, CSAK KAKAST NE! Azok előbb csípnek, aztán gondolkodnak...)
...Hát igen. Az élet kegyetlen játék. Az ész pedig nélkülözhetetlen a győzelemhez...

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas A tyúkász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.. El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki imígyen szólt öreg társához: - No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot! Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszum készen állt a kérdéshez... - Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi! - Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz! - Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat... - Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égővörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz. - Azért próbát tehetnénk... - ... próbát? - Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk! - Versenyt? Futni? Veled? - Persze. Korunk a verseny kora, miért ne? Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny... Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre... A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben újratöltötte a puskáját: - Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti....

Mottó mára!
Mindegy, hogy hogyan telt a mai nap ...
Mindig emelt fővel kell hazamenni!

...inkább ne vígasztaltad volna...:)))

DJ J esete a hurrikánnal

...avagy hogyan (ne) rontsd el, mielőtt elkezdenéd...

Jézuskának!

Ne haragudj,hogy levelemmel zavarlak bokros teendőid közben!

Emlékszel,......mikor még kisgyerek voltam,mindig írtam neked,hogy mit szeretnék a Karácsonyfa alá tőled? Eleinte "ákom-bákom"volt,mert még nem tudtam írni(Édesanyám vezette a kezem).
És láss csodát(akkor úgy tudtam,hogy létezel),maradék nélkül teljesítetted is.

Majdan,mikor már "nagykisfiú" lettem,levettem a válladról egy kis gondot,több évtizeden keresztül zsebemben a listával jártam boltról-boltra,hogy Neked besegítve boldogságot,örömet szerezzek a Szeretteimnek.

Így kicsivel ötven felett,(második gyerekkor) újból hozzád fordulok!
Kérésem Neked semmiség,nekem annál több!
Egy ÉLETRE szóló ajándékot kérnék Tőled,egy TÁRSAT.
Az sem lenne baj,ha nem tennéd díszdobozba,sőt az sem,ha nem lenne dísz masni rajta.............Ugye létezel,és teljesíted a kívánságom,hisz jó voltam!

Előre is köszönöm!

(Némely ember túl az élete delén is mekkora gyerek tud lenni... komolytalan ipse.)

Biológia óra!

Nekünk fiúknak,ahol az"agyunk"van...........
A lányoknak,csak egy"lyuk".

Utána néztem,és tényleg!:)

(És még tuskó is a nőkkel.)
...

Életünk során nagyon vágyunk egy valakire,............de nem engedjük a közelünkbe,mert korlátokkal bástyázzuk magunkat kőrbe !

Mit is értek ez alatt?: testsúly,magasság,szem-haj szín,életkor.
Az embert,az állattól az igényessége is megkülönbözteti!Ez idáig rendbe is van!
Viszont mereven ragaszkodunk a"korlátokhoz"!
Az én esetemben,mivel nem vagyok kosaras,a filigrán,törékeny alkatot részesítem előnyben(az erotikusan dundi nekem már sok),hogy tudjam óvni: széltől,hótól,esőtől,napsütéstől.Kis körte alakú cici(a sex újságban is tovább lapozok a nagy mellek láttán),ha gondolkodtál a nagyobbításon felejtsd el,ha labdába akarsz nálam rúgni!Alma alakú popsi (farmotor imádó vagyok),nincs bajom a hosszú hajjal(de szeretkezés közben néha zavaró),ne zavarjon,ha nem fested,és megcsillan 1-2 ősz hajszál......majd azt mondjuk,ez melír.Szem szín???.....ha szerelem ittasan néz rám vele,akkor full mindegy.
Nos ennyit a külsőségekről!
Ha nem működik az ágy,akkor nem működik semmi sem!
Viszont ami számomra még nagyon fontos,lehessen vele beszélgetni !!! .....IS!

(Hála a jó égnek, nem vagyok az esete. Már épp kezdtem aggódni, mert már vagy nyolcszor megnézett... de nem, olvasni biztos tud. Kilók, tonnák, stb... ezt megúsztam. Micsoda megkönnyebbülés.)

Valami bölcset is kellene írni........

No de olyan hülye vagyok,hogy az általánost is gyógypedagógián jártam ki(8.-ban azért buktam meg 4x,mert szép volt a tanár néni,és újból látni akartam).
Vajon miért van az,hogy aki szeretne(a csillagokat is lehozná értem,az nem kell,akiért meg én vagyok elgörbülve,az csak egy semmit mondó"köszönöm",vagy arra sem méltat).
Így mennek el emberek a BOLDOGSÁG mellett!
Arra már nagyon rég rájöttem,hogy nem az éjszakában fogom megtalálni a"SZERELMEM",de hogy ezen a fórumon sem???????
Pedig a rendszergazda igazán jót akart!.......összehozni a"magányosokat",de itt mindenki dobálja a "hajtűit"........vajon miért?
Mi pasik azért vagyunk,hogy megkeressük a pénzt,a lányok meg azért,hogy elköltsék..........hol itt a gond?

(Én is eldobom a hajtűimet tőled. Te? Bölcset? Ne erőlködj, kár a gőzért. Főleg ha ilyen egyszerű a világról alkotott képed. Mint egy doboz szeg, olyan vagy, aranyapám. ...És már megint rám kattintott. Segítség. Levél is jött. Értem van elgörbülve? De minek??? Vak ez az ipse? Vagy csak bátor? Nem reagáltam le egy hülyeségét sem, és nem is akarom. Mentsen meg valaki. Jajj.)

A piros színű ruhára a dollárt,és a járd a szambát is rá szoktam keverni a mulatós mix blokk-ban.
Ha nincs jobb programod-programotok,péntekenként az xxx nevű "balett intézetben"(Sz.) játszok. Retró,Funky,Latin,és Magyar(mulatós is) melódiákat.
Amit garantálok.......biztos lecsoszogjátok a fröcsitalpú cipőtökről a spiccvasat!

(Te teljesen el vagy tévedve. Ilyen cipőm a büdös életben nem volt, de nem is lesz. Ilyenben az ízlésficamosak járnak. ...Most ez mi akart lenni? Reklám, vagy randi? ...mindegy. Nem érdekel. Gyökerekkel nem randizom. Meg amúgy is. Vedd már észre magad, kisfiam. ...nem mondom, hogy nem lenne jó kicsit táncolni, Nagy Fal sose vitt el, pedig tudta, hogy boldogult lánykoromban imádtam dizsibe járni. Neki csak a kocsma, étterem, Győzike volt a világa. Szegény én. De most már késő. Meg így nem. Meg amúgy sem. Hagyjál békén.)


 

Köszönöm a meghívást, kicsit kiesik nekem Tbről Sz., főleg, hogy kocsim sincs (az a rohadt szerelő... ha tudnád, hogy fáj nekem ezt a mondatot is leírni, miért kínzol ilyen hülyeségekkel) és kísérőm sem. De azért köszönöm.
Szép napot Neked.

(Talán felfogja.)

Igazán nincs mit!

......de péntek még arrébb van,és addig még annyi mindent meg lehet szervezni.
Nem akarok súgni......de ha öten összeálltok,ötből egynek biztos van tütüje.
A Te napod legyen még szebb!

(Nem. Nem fogja fel. Milyen szó az, hogy "tütü"? Ép eszénél van ilyenkor?? ...és kikkel kellene összeállnom, mikor nincs ember, akihez szólhatnék??? Hogy itt az oldalon mulatozunk? ...szerinted miért ITT mulatozunk? Gondolkodjál már... ha van mivel. Jajj.)

V-TECH : A legszebb vallomás
.....nos ez "csak" egy melódia,de MINDEN benne van!!!
Pénteken a lassú blokkba biztos,hogy lejátszom......ugyan még nem tudom,hogy milyen felkonferálást fogok mondani előtte.

(Tőlem amilyet akarsz csak nekem ne kelljen hallani. Na jó. Nem bírom tovább. Rád kell küldenem a hurrikánt. Megküzdöttél érte, most megkapod.)

Nem tudom, nekem írtad-e a naplódban azokat a marhaságokat, de most lassan írom és tagoltan, hogy megértsd:
1./ Nem vagyok az eseted az általad leírtak alapján (akkora vagyok mint egy gardróbszekrény. Három ajtós.)
2./ Nem vagy az esetem az általad leírtak alapján (a farok az én esetemben nem elég és másról nem szóltak a remekművek).
3./ Nincs négy barátom akivel pont Sz-ra akarnánk menni péntek este. (Magányos ember vagyok, még ha nem is úgy látszik.)
4./ Még ha el is mennék a hecc kedvéért, nincs kivel és nincs mivel. (És nem is érdemes ezen nagyon erőlködni, mert már a maradék kedvem is elment az egésztől.)

Nagyjából ennyi a lényeg.


(És még mindig nem adja fel. Segítség.)



Nem kimondottan neked írtam,hisz mindenki olvashatja.(a fejlécben olvasható"Ha olvasod a naplóm,belém látsz").

1.!Papírforma szerint nem vagy az esetem,de nálam mindig van"haver"felvétel.
2.!Én csak poénkodtam,kár,hogy félre érted a tréfám.
3./Ezt nem tudhattam.
4./Ez egy discó,ahol péntekenként én vagyok a rezidens Dj.,és mivel olvastam a naplódban a N.M.-it,és én tényleg játszom is ott,mert kérik,ezért jeleztem.
Kérlek ne haraggal a szívedben gondolj rám,én csak figyelmes szerettem volna lenni!
Elnézésedet kérem,ha zavarónak,vagy sértőnek tűnt a"tolakodásom".

(Tényleg túlspiráztam ezt a dolgot. Nem tehet róla szegényem, hogy olyan, amilyen. Néha tud kedves is lenni, pedig én nem az voltam vele. A hurrikán megint túlpörgött. Bocsika.)

Semmi baj. Nem vagyok haragtartó.
Lehet, hogy ma kicsit érzékenyebb vagyok a kelleténél (nem menstruálok, csak beteg vagyok). Mindenesetre kicsit furcsa volt a bemutatkozásod. Ettől függetlenül haverfelvétel nálam is van, idézőjelek nélkül. Jó lesz így?
Ami a zenét illeti, tényleg szeretem. Sok félét. Fiatal koromban táncolni is szerettem. De az már régen volt. Nem tudom, mit tudnék kezdeni húsz év elteltével egy discóban, csitri csajok és fiaim korabeli srácok között. Elég bizarr ötlet így első hallásra. Pláne úgy, hogy nincs velem senki.
Ami a szexszel kapcsolatos célzásaidat illeti, azok pedig tényleg nem tetszettek. Azt hiszem, nem ide illenek. Mert viccnek otromba, komolyan meg... akkor nem itt kellene nézelődnöd, erre vannak megfelelő fórumok.
Szóval kicsit csiszolj a kommunikációdon a sikeresebb párkeresés érdekében. Végül is ez a Te érdeked elsősorban.
Ha még ezek után van kedved hozzá, szívesen levelezek veled.
Szép napot
...

Az jó,mert én sem,és nincs is miért.
Örülök,hogy haverrá fogadtuk egymást!
A zene mindenkié!.....17-55-ig vannak a bulijaimon
Alapból csúszik a kuplungom,......hát még ha neki is futnék.
Baráti tanácsodat megfogadva,töröltem is egy szösszenetemet a naplómból.
Szabad időnkben miért ne.

Neked pedig hozzon az Álom Manó álmot a szemedre!
...

Neked is szép álmokat!
Szia!

(Itt megszakadt a levélváltás, mert kis barátom elkezdte végre értelmezni a látottakat. Mármint a naplóban látottakat... amit itt a törzsgárda fél éve néz... hát, sok időbe telt, míg leesett neki a tantusz. Biztos magasról indult el... és mekkorát szólt!!! Pedig én szeretettel gondoltam rá, és írtam is neki egy kedveset. Másnap feltettem a naplóba a Használati útmutató kezdő randilovagok számára c. írásomat.
...kár volt. Addigra már dühöngött a sértett önérzet. Pedig nem fogadtam neki örök hűséget. Sőt. ...azt hiszem, fusztrálta őt a két paramétertáblázat 0 közös pontja. És mindaz az irracionalitás, amit láthatott.)

Jobbat keresve...a legjobbat elveszíted!!!

(Ehhez még DC is hozzáadta a magáét, és kettőjük hatására felrémlett bennem - na, nem, nem DJ J, hanem Sasmadaram, aki bizonyos szempontból tényleg a legjobb. Hiszen párja nincs... de elhessegettem a gondolatot, mert az egy teljesen más síkon mozgó történet. Nem tudom, értitek-e. De térjünk vissza DJ J-hez. ...akkor már nagyon ideges voltam rá. Megint.)

(NEM MEGYEK DISCOBA. NINCS AZ A KINCS.)

Fácán. Bagoly. Szelíd galamb.

Jó, legyen réti héja!

..bármit, csak kakast ne! Ezek előbb csípnek, aztán gondolkodnak...

...

A férfi és a nő érdekes "szerkentyű"...
... ahogy elnézem; csak a hormonjaik által tudnak igazán BOHÓCOT csinálni magukból!

(Azt a jó édes diszkótáncos felmenődet. Azt. Semmit nem tudsz semmiről, és ítélkezel. Maradj magadnak.)

...DJ J azóta sem tette túl magát az eseményeken... tudom.

 

Érzelmi TOPRONGY?

Tényleg,lassan mindenki!
Egyre több embertől hallok a környezetemben olyan sztorikat amikben párok szakítanak. Ez önmagában még nem meglepő. De az, hogy szinte mindegyiknél egy és ugyanaz a mondat a szakítás oka!? Mi ez valami népbetegség????
A mondat (persze többféle megfogalmazásban):
Már nem vagyok szerelmes...
Már nem szeretlek...
Már nem érzek ugyanúgy, mint a kapcsolatunk elején...

Mostanában valahogy mindenki így érzi...???

Persze nyilván létezik olyan, hogy oly annyira elmúlnak érzések a másik iránt, hogy úgy már nem tartható fenn egy párkapcsolat. De még ez sem igaz. Mármint, hogy elmúlik az érzés. Mert ha valaha valakit igazán szerettél akkor az az érzés nem szűnik meg, hanem átalakul. És igen, nyilván átalakulhat annyira, hogy az ember ne akarjon kapcsolatban élni a másikkal. Olyankor el kell engednünk az ő és a saját érdekünkben. Ez tiszta sor.

De azért az mégis csak furcsa, hogy emberek mostanság tömegesen szeretnek ki a párjukból!!!
Egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mit akarnak. Nincsenek tisztában az érzéseikkel.
Soha nem elég az ami van. Nem tudják értékelni.
Mindig jobb és jobb kell?

Nem értem!
Lassan tényleg mindenki illúziókat kerget??????????

Nem is sejtik, hogy amíg a tökéletes párt, a tökéletes érzést, az igazit keresik...addig hány olyat szalasztanak el aki lehetne az igazi.


Kicsit lejjebb kéne adni az ilyesfajta igényekből...elvárásokból...nem?

És ahelyett, hogy vakon keresik, várják a kibaszott tökéletes érzésüket, inkább észre kéne venni, hogy mi hozható ki abból ami VAN! Ami elérhető távolságon belül van. Nem hiszem, hogy van értelme várni valamire ami nem is biztos, hogy bekövetkezik.
Sőt az is lehet (többnyire így is van), a KINCS amit keresel ott van az orrod előtt.
De persze, ha nagyon fennhordod az orrod,és azt gondolod, hogy neked ennél több és jobb jár akkor észrevétlenül fogsz elsétálni mellette.

A kevesebb néha több. Amíg azt nem tudja valaki értékelni addig nem is lesz soha igazán boldog.


Mindenesetre üzenem ezeknek a kedves érzelmi "hulladékoknak", hogy ha meg vagytok győződve arról, hogy ti csináljátok jól akkor megjegyeznék néhány apróságot:

- Nagyon tévedsz!!!
- Ha azt gondolod, hogy neked több jár akkor ne várd, hogy csak úgy az öledbe hull, hanem hozd ki a többet abból amid van! Dolgozz meg érte!!!Hiszen a másik ugyanezt teszi!!Érted!!! Nem létezik olyan kapcsolat ami tökéletesen működik anélkül, hogy az ember nem dolgozik, javítgat rajta.
- Nincs olyan kapcsolat amelyben nincs szükség kompromisszumokra.
- Egy kapcsolatban már nem magadért, hanem a másikért hozol áldozatokat. Mert időnként erre is szükség van. Ha ezt nem így gondolod akkor egy önző alak vagy.

Ja és még valami!
Ha már nem érzed az agyad helyén a rózsaszín vattapamacsokat, nincs meg a szikra, nem érzed azt bizonyos lángolást...akkor azt javaslom, hogy önts magadra egy kanna benzint és gyújts rá egy spanglira.

Valamint, ha még mindig kergeted a rohadt illúzióidat és azt a "kibaszott" tökéletes érzést akkor vegyél be egy marék ekit vagy szippants fel egy csíkot.
Akkor bazdmeg érzés lesz!!!!

Vagy csak hidd azt, hogy neked van igazad...tökmindegy....az is illúzió!

...Van egy rossz hírem, kis haver. Vattapamacsok vannak az agyam helyén. De nem a Te neved van rájuk firkálva. :(

Talán legközelebb nagyobb és okosabb leszel. Kevesebb sértést az első 100 méteren. Szorítok, hogy így legyen.

Infinity - Guru Josh Project