Reggel

5:45
A konyhaasztalon, a tálon, tornyosultak a kész, forró lángosok. Az ég kékje elvesztette mélységét, lassan világosodott. A délkeleti égen csodálatosan ragyogott az esthajnalcsillag.
- Lángos - néztem undorral a művemre. - Lángos, hajnali 3/4 6-kor. Zsírban sült kelt tészta és nyomor. Ez kell az epémnek.
Persze, pontosan tudtam, hogy nem volt más választásom, pénzem az már alig van, a tegnap este vásárolt két óriáskifli ahogyan volt, úgy tűnt el párizsistól a kamaszbendőkben - nem szólhattam érte egy rossz szót sem, hisz reggel nem volt időm főzni, rohannom kellett az irodába.
Viszont ma is kellett reggeli és tízórai, lehetőleg fillérekből. Jöjj, lángos, valamibe meg kell dögleni.
Rövid időre eljátszottam a gondolattal, hogy nyáron, a strandon, darabjáért ötszázat is képesek kiadni a népek (úri parasztok - jutott eszembe valamiért Édesapám kedvenc szófordulata, melynek velős igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen).
Erről eszembe jutott Mr. Weissmüller, és a dilemmám a gyerekneveléssel kapcsolatban: ha nem kapnak semmit, ugyan mi jogom lenne követelni bármit is?
Az undor és irigység hulláma öntött el, mert arra gondoltam, hogy más gyerekek nem alszanak fűtetlen szobában földre tett matracon, nem zabálnak lángost egész nap és telik gondoskodásra, figyelemre, különórákra, gyümölcsre, vitaminokra... míg nekem csak a robot marad, a gyerekeimnek meg az az élmény, hogy ők, és a szükségleteik valójában nem fontosak.
Pedig mi más lenne ebben az életben fontos, ha nem ez?
Sütni-főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz - mondja a falvédő rigmus.
Azt hiszem, a gyereknevelés is valami hasonló.
Amikor ezek az érzések előjönnek bennem, elkap a gazdagok, jó módúak iránt érzett elemi undor. Szinte már-már gyűlölet ez az érzés - és mint minden ilyennek, ennek sincs semmi értelme.
De attól még létezik.
Kikövetelik maguknak, hogy legyen.
...
Egyet bármikor megtehetünk.
Kiröhöghetjük őket, ha megérdemlik. És sokszor megérdemlik.
Ez is valami.
...
6:18
- Lassíts már!
- El akarom érni a buszt, hogy beérjek a dolgozatra.
- Ha el akartad volna érni, felkelsz időben. Hiába ébresztgettelek - szokás szerint.
- Ne piszkálj, megígérted, hogy nem piszkálsz.
- Nem piszkállak... végül is, már úgyis mindegy, nem igaz? Ha derogál, akár be se menj abba az iskolába.
...
6:35
- Hívd fel a buszosokat, hogy jöjjenek értem!
- Én? Én nem akarok megint miattad égni. A múltkor is, telefonáltam, hogy küldjék a buszt, Te meg lekésted. Hívd fel őket Te, ha velük akarsz menni.
- Ne legyél már ilyen! Segíts, légy szíves.
- Segítettem. Elővettem a telefont. Tessék, itt van.
...
8:02
Az ég gyönyörű, világoskék. Ezen a tényen még az se tud sokat rontani, hogy kabátban ülök a szobában.
A hősugárzóink sorra adják meg magukat - ennek is megvan a maga előnye. Ez a valódi rezsicsökkentés.
Rövidesen nekiállok főzni. Van még a fagyasztóban hús - szavam nem lehet.
Nincs is.
Lesz még rosszabb.
...
...és igen. Unom a kisstílűséget, szeretetlenséget, önzést és lenézést.
Azt hiszem, én már csak így sikerültem.
Ezeket nem tudom megbocsátani. Akkor se, ha néha jó lenne.