(Én, a Gyula meg az Ottó. A Tóth Ottó.)
...a verebeim folyton kiszúrnak velem. Ott ülnek azon a nyomorult vadszilván, és őrködnek. Jellemzően csak a fiúk. Éles szemüket semmi nem kerülheti el, ami közel, s távol történik... Az összes madáreleséget begyűrik, de még egy közeli képet se engednek csinálni magukról. Kész veszedelem ez a társaság.
Bár az is igaz, hogy Rocky "madárimádata" is bonyolítja a helyzetet. Mióta kitettem a cinkegolyókat a vadszilvára, Rocky lábnyomaival van tele a környéke. És ráadásul még a tövét is elkezdte kikaparni tehetetlen dühében. Verébék nyilván jól kicsúfolták.
El tudom képzelni, hogy mi megy itt napközben. :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.