Igen, hivatalosan is eljegyzem magam a múlandósággal, tudomásul vettem, hogy Ő ural mindent: jót is, rosszat is. ...ez a gyűrű kell nekem, szeretném, ha már itt lenne és segítene nekem. Ha itt lesz, tudom, soha többé nem lesz szükségem semmilyen más gyűrűre.
Ma viszont még nem volt velem... így hát csak zokogtam, az élet értelmetlensége, a változások fájdalma, az emberi kapcsolatok semmi volta a lelkemet szorongatta.
Tény, hogy a Borzasztó jót tett, mostanra elcsitult az érzelmi hullámverés... és úgy döntöttem, hogy - bár nagyon távol állok tőle - de csak nekiállok megfejteni, vagy legalább Veletek megosztani a Jósjelet.
...elszántságom oka kedves olvasóim finom célzása: a tavalyi jósjelet újra olvasva megint (mint már annyiszor) rácsodálkoztam a Ji-King bölcsességére.
Tavaly nyakig voltam a pereskedésben Nagy Fallal - de sikerült legyőznöm a bosszúvágyat, a haragot, s mostanra eljutottunk a gyógyító közönyig.
A második részt ennek ellenére nem érzem teljesültnek: valami súlyosan hiányzik, de nem tudom... még nem tudom, mi az, és hogyan kellene eljutnom oda.
Az idei jósjel leírásával azért vártam ilyen sokáig, mert ennyire bizonytalan egy jósjellel kapcsolatosan talán még sosem voltam.
Lefordítom: ennyire bizonytalan önmagammal szemben még sosem voltam... ez a jósjel olyasmit jövendöl, amire a legjobban vágyok... és amire a legkevésbé érzem magam képesnek. (Néha egészen reménytelennek érzem a dolgot.)
Lássuk.
30. MEGVILÁGOSODÁS (TŰZ)
Föleszmélsz, öntudatra ébredsz. Szemeid kinyílnak: látóvá válsz. Amit eddig öntudatlanul
tettél, azt most fokozatosan átlátod, megérted - és megismered. „Most már látom!”
Az ész és az értelem között döntő különbség van.
Az ész rövidlátó. Az „ember, aki nem nőtt fel”, legföljebb okos. Az értelem: lát. Az Igaz
Ember bölcs.
A bölcsnek minden gondja megoldódik, mert kivétel nélkül minden gond a megismerés hiányából
ered. Lelkedet benső fényed világítja át, s „az igazság szabaddá tesz”. Minden csak addig
nyomaszt, amíg nem értjük. A fényben megszűnik a félelem, értelemet nyer a szenvedés, s a múlt
démonai nem kísértenek többé. (Az erdő is addig félelmetes, amíg sötét.)
Most ráébredsz. Most megérted és megoldod.
A Li tüzet, ragyogást jelent. A Liben fölragyogsz, melegítesz s világítasz.
Nemcsak magadnak - másoknak is. Most megértheted sorsodat, életed értelmét, kapcsolataidat:
mint amikor fölkel a nap, s eloszlatja a homályt, minden fénybe kerül s értelmes kontúrt kap.
(Véget vet az érzelmek zűrzavarának.)
A Li legnagyobb buktatója a hiúság. A fény sohasem önfény!A gyertya lángját a sűrű fagygyú
táplálja s a láthatatlan levegő élteti. Az Igaz Ember egy „tehén alázatával s odaadásával” él: hűséges
a föld adományaihoz, s figyelmét a magas szellemvilág felé fordítja: „Az ember semmit sem
vehet, ha nem a mennyből adatott neki.” Aki azt hiszi, a tudás az övé: nem tud semmit.
A Li „megkülönböztetést”, „elkülönülést” is jelent.
A ősi hagyományok szerint szenvedéseink oka, hogy szellemünk „azonosult” a dolgokkal.
Összetévesztette magát velük. Azonosult az egóval, mulandó testével, múltjával, indulataival, és
még sok más egyébbel.Az élet drámájába beleveszett, mint egy színész, aki oly mértékben átéli szerepét,
hogy már nem tudja, hogy játszik: maszkja rásült az arcára, s azt hiszi, a játék végén együtt
hal meg vele.
A Li fényében ez az azonosulás megszűnik. Felragyog az, aki játszik, s urává lesz a sok szerepnek.
A megkülönböztetés az önismeret útja. „Ez mind én voltam egykor” - mondja Füst Milán,
az író. Halhatatlan lelkünk halandó szerepeket vállal a világ színpadán - a Li jelében a játékos rádöbben
magára, és urává válik a játéknak.
Gondolatok
Az Ég, a Föld, a Víz és a Tűz: időtlen ősjelek. Alaptulajdonságok, amelyek valamennyi jósjelben
benne rejlenek.
A Tűz a „teremtő világosság” jele.
Az ember a gondolataival teremt.
A kínai azt mondja: Aki másokat ismer - okos, aki magát megismeri - bölcs.
A valódi megismerés: önismeret.
Bármit kérdezel, a Ji arra figyelmeztet, hogy kétségedet, gondjaidat te magad teremtetted, s
csakis te magad tudod megoldani. Az önismeret nem passzív tudást, hanem mágikus teremtőképességet jelent.
Megismerni valamit azt jelenti, hogy az a hatalmadba kerül!
Ezért ennél az ősjelnél legdöntőbb az alázat. Önző tudással a világot tönkre lehet tenni. Látjuk
is manapság. Önzetlen tudással a világot meg lehet menteni. Az önzetlen tudást úgy hívják: szeretet.
Ha önfényedben élsz, hamar ellobbansz, és a kapcsolataidat elégeted.
A bölcs alázatos tudása melegséget áraszt, és olyan kitartó, hogy ez a melegség még a halála
után is árad. Elhagyott cipőiből is.
Megértél arra, hogy az igazság súgását meghalljad. Fellángolsz, de tudd, hogy mint mindenki,
a fényt te is csak kaptad. Ha azt hiszed, a tiéd, eléget.
Aki a Li jelében született, sorsfeladatként a megismerést és a hiúság legyőzését kapta.
Ezek a „tűzmadarak” gyakran lesznek manapság szelíd, magányos emberek. Mert ez a mi
sötét korunk nem szereti a világosságot.
A jósjel azt üzeni: világíts, magadba, magadból. Maradj alázatos. Az út nyitva áll előtted.
A fényben nyilvánvaló, mi az, ami összetartozik, és mi az, ami nem.
Vonások
(A világosodás stádiumai)
1. Elindulás, Megtisztulás és tisztelet. Nincs hiba.
Minden a jó kezdeten múlik. Ha egy kezdő harcos belép a gyakorlóterembe, összeszedi gondolatait,
s meghajol nemcsak leendő mestere, de a terem előtt is. Ami kezdetben még csak parányi
zavar, később már káosszá nő. Az első lépés: döntő. A tervek csírája. A lelki összeszedettség. A
„csing” pedig nemcsak „tiszteletet”, de „csodálatot” is jelent. A tisztelet a megismerés előlege. A
tanítvány még nem ismeri a mesterét, csak tiszteli, s ez a megelőlegezett respektus a biztosítéka,
hogy idővel majd megismeri, s ő maga is mesterré válik. Amit elindítasz, s ahogy elindítod, az lesz
belőle. A közönséges ember zaklatott lelkülettel indul, és senkit sem tisztel. Te nem ilyen vagy!
2. Sárga fény. Magasztos üdv.
A sárga a „Közép” színe. A közép lelked teremtő centrumának, a tisztánlátásnak a helye.
Ami innen indul, üdvös és sikerül. Egyrészt mert elég erős vagy, másrészt mert átláttad a
sorsát. Az ihletett lépés a legbölcsebb lépés. Most nemcsak azt tudod, mit teszel, de azt is, hogy ki vagy. Déli napod ragyog.
3. Napnyugtakor, ahelyett hogy dobolnál s énekelnél, öregkorodon siránkozol. Baj.
A mulandóság csapdája. Lényed halandó része megriadt, és leragadt a sárba. Elfelejtetted,
hogy halhatatlan vagy! Ha hinnél: dobolnál s énekelnél. Ha hinnél, tudnád, a Nap nemcsak lenyugszik, de másnap újra fölkel!
Rossz hangulatunkat nehéz legyőzni, mert egónk ragaszkodik hozzá. Azt mondja: addig
élek, amíg sajnálom magamat!Terméketlen szomorúság.
Álkatarzis ez - ne add át magad neki! (...)
4. Rohan, nekimegy, kiég, elhamvad, eldobják.
Szalmaláng. Akiben nincs alázat, siettetni akarja a sorsot. Ez lehetetlen. Aki önfényében izzik,
s elszakad az isteni „áramforrástól”, hamar kiég. Figyelmeztetés ez a jel: ne gyönyörködj talentumodban,
képességeidben, lángoló elmédben - mert semmi sem a tiéd. Aki azt mondja benned:
„Sietnem kell!” - az hazudik!Türelem!
5. Könnyei patakokban omlanak, szomorúan gyászol - s Üdv!Szerencse!
A 3. vonal az álkatarzis. Ez itt a valódi katarzis. Itt az ember megtisztul és szívet cserél. Az
ego hatalma megtörik - ez fájdalmas. Valódi énünk viszont felébred bennünk: ez boldogító. Látjuk,
hogy minden kudarcnak mélységes és üdvös okai voltak. Magunk voltunk sorsunk beteljesedésének
akadályai. Az élmény a felébredéshez hasonló. Nemcsak a nyomasztó álom múlt el, hanem az álmodó
is: mások lettünk!
6. Az uralkodó megfegyelmezi a lázadókat. Csak a fejet öli meg - a démonokat futni
hagyja. Hibátlan.
Lelkünk ura megoldja a gondot. Látja, hogy mindennek egyetlen gyökere van. Ezt most határozottan
kiirtja - s minden rendbe jön. Aki tisztán lát, gyakran tapasztalja, hogy a legbonyolultabb
problémának is egyetlen oka van. Ez sokszor egyetlen szóval megnevezhető. Például: hiúság.
S ez, mint egy gyulladt fog a testet, az egész életet megmérgezi. Lelkünk ura tudja, mi a baj
- és pontosan cselekszik. Nem esik a túlzás bűnébe, s fölösleges szenvedést nem okoz.
A „csou”azt jelenti „démon”, „rossz szellem”, „rossz kísértés”.
„Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól” - ez ennek a vonásnak a titka.
Ha a „gonoszt” megszünteted, nem vagy többé kísérthető. Lelkünk ura tudja, hogy a bennünk lévő
bármiféle „gonosz” a láthatatlan világ valamennyi hasonló „gonoszságát” magához vonzza. Az agresszív
ember körül fürtökben lógnak a kiéletlen agresszivitás „kísértetei”. A hiú ember a világ minden
hiúságának médiumává válik. S akinek lelke mélyén a nagyravágyás elfojtott tüze ég, az könynyen
válhat kalandor politikus félisteni ambícióinak szánalmas eszközévé.
A megszabadulás taktikája: határozott erővel megszüntetni a baj okát - s utána elengedni,
megbocsátani. - Letenni a kardot, s békét teremteni.
...és mi lehet mindebből a Bölcsek szerint?
37. Csia Zsen AZ EMBER CSALÁDJA
(Képjel: Az Ember jele - s az otthon idillikus képe: háztető alatt egy malac.)
A család a legkisebb Egység - és mindennek az alapja. A „család” az ősi Kínában oly mértékben
volt az egész emberi létezés mintája, hogy felfogásuk szerint még a halálon is túlmutatott: az
elköltözöttek szellemcsaládja a földi családdal szoros kapcsolatban maradt.
Ez a jósjel - jelképes értelemben - egy bensőséges és tartós közösség megteremtéséről szól:
ez most a sorsfeladat.
„Ha meg akarod javítani a világot – mondták -, először az államot kell megjavítani; ha az államot
akarod megjavítani, először a családot kell, s ahhoz, hogy a családodat megjavítsd, először
javítsd meg magadat!”
Ez ennek a jósjelnek az első tanácsa: lelked erői „családtagok”, élj egységben önmagaddal.
Aki önmagával rossz viszonyban él, az másokkal is rossz viszonyba kerül.
Mindent önmagunkon kell kezdeni.
Belülről kifelé: ez életünk és körülménycink megváltoztatásának egyetlen lehetséges iránya.
Ezért mondja a kép: „Az Igaz Ember szavai a lényeget mondják, lénye pedig a változásban
is hűséges és kitartó.”
A családban ez az „Apa” szerepe.
A jósjel neve azért nem csupán „család”, de az „Ember családja”, mert itt olyan közösségről
van szó, amelyet nem pusztán ösztönök, érdekek vagy öntudatlan érzések terelnek össze, hanem a
belátó Értelem is.
Csak az emberi Értelem képes felismerni, hogy „Ezekkel sorsom van!” Vagyis abban a
„család”-ban, amiről itt szó van, nem a vérségi és érzelmi kapcsolatok a döntők, hanem elsősorban
az „isteni rend”, amit csakis a tudatos Ember képes megteremteni.
Ebben a Mintában az apának, az anyának és a különböző nemű és korú gyermekeknek éppolyan
helyük és minőségük van, mint a Naprendszerben a Napnak, a Holdnak és a bolygóknak.
Nemcsak a Csia Zsen, de minden jóslel vonalai az alsó egyestől a legfelső hatosig megfelelnek
a családtagoknak; az ősi kommentárokban úgy is szerepelnek, mint „idősebb fivér és fiatalabb
nővér” stb. Én erről azért nem beszéltem, mert a mai olvasó már nem érzékeli, hogy a különféle
családi szerepek milyen társadalmi és spirituális erőkkel állnak analógiában.
A mai család oly mértékig zuhant széjjel, hogy még a legjobb esetben is csupán érzelmi
vagy érdek-közösség. A legújabb időkben inkább tragédiák, botrányok, válások és gyötrelmek színhelye,
mintsem a kozmikus rendnek az az idillikus tükörképe, amit valaha jelentett, s ami természetesen
már csak „leesett” formában - a kínai családokban még ma is fellelhető.
Ezért fontos, hogy az Apa szavai a lényeget mondják. Az apának tudnia kell, mi a jó és mi a
rossz.
Ezt a tudást nem kívülről, a társadalmi mintákból kapta - mert azok éppenséggel lehetnek
romlottak, hazugok és alacsonyrendűek, ahogy ma azok is!-, hanem saját szívétől, önérzetétől és leszűrt
élettapasztalatától.
„Anyám kezéből édes volt az étel / Apám szájából szép volt az igaz” - mondja a költő.
Erről van itt szó.
Ami pedig a kitartást illeti, az azt jelenti, hogy az igazi nevelés nem a szigorú büntetés és a
szerető engedékenység pofozó-simogató taktikáján múlik, hanem mindenekelőtt a példán!A mintán!Gyermekünkre elsősorban lényünkkel hatunk!Azzal, akik vagyunk!Amit mondunk,
kevés. Egész lényünkkel nevelünk.
Az Apa adja a család rendjét. Az Anya pedig az összetartó erejét.
„Az asszonyi erény az üdvös!” - mondja a bölcs.
Minden családot az anyák tartanak össze - nélkülük széthullik az egész. A „család” minden
közösség alapja.
Lelkünk önmagában is „család”; ha behunyjuk szemünket, érezzük azokat az erőket és azokat
a tereket, melyek által önmagunk irányító „apja”, gondoskodó „anyja” vagyunk, és lelkünk gyülekezetében
azokat a vágyakat, érzéseket, célokat, amelyeket jó vagy rossz „gyermekként” föl kell
magunkban nevelnünk.
Egy harmonikus ember benső világa: „eszményi család”.
De hivatalban, boltban, gazdaságban, munkahelyen, műhelyben vagy bárhol, ahol még emberszabású
élet van, megjelenik a „családdá” válás igénye, mert a minta az emberrel együtt született.
(Az államélet vezetőjében még ma is ösztönösen „Papát” látunk - ez az, amivel a diktátorok
gyalázatosan visszaélnek.)
Minden olyan közösség, amely nem a család-mintára épül: embertelen. Ahogy embertelen
egy multinacionális vállalat - ezt érzi mindenki, aki ilyennél dolgozik, bármennyi pénzt keres is.
Kérdésedre a Csia Zsen a Család mintájával válaszol. Ez éppúgy lehet bensődre, mint
valóban a családodra vagy bármiféle sorshelyzetre vonatkozó kérdés, amelyben megjelenhet a
harmónia lehetősége éppúgy, mint a minta szétdúlása; egy idillikus emberi kapcsolat lehetőségeinek
megvalósítása vagy felrúgása.
Megmutatja, mi a harmóniához vezető út stratégiája - és mik azok az erők, amelyek ezt a
harmóniát fenyegetik
...pont most, mikor küszöbön áll maradék családom széthullása...
Hogy ebben mi az értelem? ...talán a Bölcsek tudják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.