Ügyvéd Úr, kérem... ha megbocsát...

...ma, a közérdeklődésre való tekintettel, Ji-Kingezni akartam Nektek. És elmondani, hogy vidám vagyok, felszabadult, boldog és tettre kész, mióta meghoztam a Döntést. Árad bennem az erő. Régen voltam ennyire boldog, szabad... és jelen a saját életemben.
Ez mind így van, és a Ji-King is el fog jönni egy bejegyzésben, de mára hozom inkább ezt a szösszenetet. 
...mert a Zélet a legjobb meseíró.

És én SZABAD VAGYOK!!! SZABAD! Már nagyon régen nem voltam ennyire szabad!!! Soha többé nem leszek adósrabszolga! Még okos adósrabszolga se! A sorsom a kezemben van!!! :-))

...

Kedves Ügyvéd Úr!

Ez úton is szeretném ismételten megköszönni, hogy bizalmát megelőlegezve, időt és energiát szentel a történetemnek abból a célból, hogy esetlegesen jogi megoldást találjunk az Euroleasing Autóhitel Zrt-vel szemben fennálló elszámolási kérdéseimre.
Tehát, röviden, az alábbiakban foglalható össze kapcsolatom az Euroleasinggel, és Juci néném története. 
Juci néni az autóm, a rendszáma miatt lett ez a neve (JCN-XXX), márkájára nézve Opel Astra, G sorozat, piros. 
Az autó katalógus ára 3,6 m Ft volt, 10% előleg befizetésével hoztam el Maxabóéktól 2004 áprilisában (az idén lesz szerencsétlen 10 éves. De a háborús évek duplán számítanak. Neki is.) A finanszírozó az Euroleasing volt, akik CHF alapon nyújtottak rá hitelt.
Teltek az évek, fizettünk, nem volt semmi gond. Még 2009-ben is, ezért aztán nem tudják szegények, hogy akkor októberben mennyivel is tartoztam... És ezt még le is merték írni. Nagyon bátrak. (Vagy inkább... az a másik.) De utána nagyon tudták, hogy még mennyit szeretnének...
A válság előtti években, még a három gyerek anyagi terhe ellenére is, már-már elértük a középosztály életszínvonalát... (Mondom: már-már. De akkor is. Legalább a remény megvolt rá.)
Aztán eljött a válság.
A törlesztő részletek emelkedése nem csak az autóhitelek kapcsán érintett minket, van OTP jelzáloghitelem is. Az is CHF. Csupa finomság...
Az exem autójából szerencsére már csak néhány részlet volt hátra, mikor elszabadult a pokol. Tehát rövidesen lezártuk. Juci néni már nem volt ilyen szerencsés, a 2008-2009-es évben egyre nagyobb szorongással nyitottam ki az esedékes fizetési értesítőket. A részlet 50-ről 75-78-ra emelkedett.
Közben a válság miatt elvesztettük két fontos jövedelemforrásunkat is, és a helyettesítő lehetőségek közel sem voltak annyira jövedelmezőek.
Aztán, 2009 októberében, nem bírtuk tovább a nyomást. Szétváltunk.
Az exem utána még pereskedett pár évig. Alapvetően nem tudom, miben reménykedett, itthagyott engem kb. XX xxx tartozással, és még vagyont szeretett volna... hát ez nem jött össze neki. Erre végül, nagy nehezen, rá is jött, tavaly visszavonulót fújt. 
Eközben engem üldöztek a hitelezők. (Sokan, sokfélék.) Minden vagyon és minden kötelezettség az én nevemen fut ebben a családban, de büszkén állíthatom, hogy még nem bolondultam bele. És ha eddig nem, már nem is fogok. Tavaly ugyan majdnem elvéreztem egy jó kis gyomorfekély miatt, de mostanra már ez is meggyógyult! Rájöttem, hogy a nyugalom a hosszú élet titka (tudja, azért ritka) :-) és a tartozások felét eddig, egyedül sikerült kifizetnem. Emellett én tartom el a három gyerekből a két középiskolást még. Kapok rájuk, tavaly szeptember óta, összesen 40 ezer forint tartásdíjat. Ebből 20 a nagyobbik zsebpénze, 10 a kisebbiké... és még a bérleteiket meg tudom belőle venni. Hurrá.
No de vissza Euroleasinghez.
Már nem volt nagyon sok hátra a futamidőből, mikor becsődöltem és nem tudtam tovább fizetni őket. Egy jó ideig békén is hagytak. Aztán 2010-ben kötöttünk egy részletfizetési megállapodást, 600 e Ft tőketartozásom volt akkor szerintük, havi 20 ezrével kellett volna fizetgetnem.
Akkoriban álltam a legpocsékabbul. Nem volt pénzem az autó karbantartására.
És motorgenerálos lett.
A szerelő, akihez elvittem, jól átvert. Megállapodtunk 250 ezerben (100-at előre odaadtam neki..), és mikor mentem az autóért, 450-ért akarta visszaadni. Nem is értesített róla, hogy drágább lesz a javítás, akarom-e...
Akkoriban ment a családi cirkusz a legjobban, és én teljesen kiborultam (a szerelő az ex haverja volt).
Valahol kicsit lemondtam az - akkor még - úgy 1 milliót érő autóról.
Életem mélypontja volt a 2010-es év...
Több, mint egy évig állt a szerelő garázsában.
Ez alatt én nem fizettem rá semmit: se biztosítás, se részlet. Elegem volt.
De nagyon keserves volt autó nélkül az élet, mi kint lakunk Törökbálint külterületén, a legközelebbi BKV járat is kilométerekre van, a bevásárlásról (ennyi személyre) nem is beszélve...
Így végül, undoromat leküzdve, tárgyalni kezdtem a jóemberrel, és végül, nagy nehezen, 370-ért elhozhattam az autómat.
Addigra már ki volt vonva a forgalomból, kétszeresen is: a hitel és a biztosítás...
Az Euroleasing közben megbízta a Ferenczi és Társa VH Irodát, hogy márpedig hajtsák be azt a kis 1 milliócskát, amivel akkorra - szerintük - tartoztam nekik.
Ferencziék élelmes népek, ha valaha valaki nekem tartozni fog, biztos őket fogom megbízni a behajtással.
Azzal kezdték, hogy fellelték, hogy nekem van Abádszalókon egy belterületi telkem, és jól rávezették a végrehajtási jogot.
Folytatták azzal, hogy letiltották a fizetésemet. (Azt ugyan tehették...).
De ez nem volt nekik elég, folyton olyan hülyeségeket irkáltak, hogy az autót, oda de azonnal, és ha meglátják, úgy lefoglalják, hogy csak na.
De nem volt ezzel szerencséjük. 
Először is, sokaktól hallottam, hogy hiába adták vissza az autót, utána majdnem ugyanannyival tartoztak, mint annak előtte, mert mindenféle egzotikus költséget felszámítanak szegény bajba jutottnak, de az autót három forintért passzolják tovább a haveroknak.
Tehát megfogadtam, hogy ebből nem esznek.
Bent, a városban ugyan kereshették, az állandó bejelentett címemen csak Anyukám lakik, forgalomból kivont autóval amúgy is öngyilkosság bemenni ilyen forgalmas, rendőr járta helyre... 
Juci néniből helyi járat lett.
Csak a BKV-ig, meg havonta 1-2 alkalommal (nagybevásárlás) a legközelebbi szupermarketig közlekedünk.
Ez évek óta így megy... bár már nem az Euroleasing az oka. Inkább a biztosítás (egyszer csak eljutok odáig, hogy azt is rendezzem), meg a műszaki állapot. (Meg a benzinárak.)
Hibás a szervója szerencsétlennek ("Százötven" - nézett rám a szerelő mélán...).
Tehát, Juci nénémből helyi járat lett, de én éreztem a vészt, hogy tudniillik, ezek a Ferencziék nem viccelnek, képesek elárverezni a telkemet, az egyetlen ingatlanomat, amely jó üzlet volt (még a válság és az elhanyagoltsága ellenére is többet ér most, mint amennyiért vettem), és fizetni kezdtem.
A végén, mikor már úgy éreztem, hogy sokat kifizettem, írtam nekik, hogy még 300-at fizetek egyben, és felejtsük el egymást.
Visszaírtak, hogy 500, +VH díjak.
Szentségeltem, de elfogadtam. Meg akartam szabadulni tőlük. Egy éve, hogy kifizettem a VH kérőt.
Közben zajott a vagyonmegosztási per, és az egyik tárgyaláson a bírónő bemutatta a korábban emlegetett, céges, pecsétes papirost, mely szerint nem tudják, hogy 2009 októberében mennyivel tartoztam, mert akkor még rendesen fizettem...
Elborította az agyamat a lila köd.
Pénzügyi szervezetnél dolgozom, minket regbe súgnának, ha nem tudnánk megmondani, hogy egy adott időpillanatban egy ügyfélnek mennyi volt a számlaegyenlege. Ilyen a világon nincs.
A főnököm már akkor azt mondta, hogy ne fizessek, pereljek...
Azóta gondolkozom azon, hogy mit lehetne ezekkel csinálni, mert a pofátlanságuk egyszerűen határtalan.
A végrehajtói díjból ezért visszatartottam 70 ezret, és gyűjtöttem a bátorságot... gyűjtöttem...
Időközben megkaptam az opció törlési nyilatkozatot is - bár még nem intéztem el azt se (úgy fél éve). Most már az abádszalóki telket se féltem, a rajta lévő zálogjog csak védelem, esetleges egyéb kellemetlenkedők ellen :-) Ferencziék nem olyan bátrak, hogy azt csak úgy lehívják, a maguk 70 ezrére.
Az lehet, hogy letiltják megint a fizumat... bár ha beperelem az ügyfelüket, már azt sem tehetik.

Ügyvéd Úr, mit tanácsol? Érdemes perelni, vagy hagyjam a fenébe az egészet, és gazdagítsam Ferencziéket hetvenezerrel?

Köszönettel várom megtisztelő válaszát.


...no, Kurázsi mama! Fej, vagy írás?