Ecce homo(k)

És most jöjjön estére egy kis, elrettentő történet, neten pár után keresgélő kedves ismerőseimnek és ismeretlenjeimnek.
- Megírod. Figyelj, ezt biztos megírod - mondta kissé zavartan, az emlékek nyomása alatt. - Ha nem velem történik, nem hiszem el, hogy ilyen van. Mondom, megírod.

Rajtam ne múljon. Megírom.

- Tudod, a R. Már tíz hónapja voltunk együtt. Egész jó volt. Tudod, én is szeretem a kocsikat. Ő meg autókereskedő. Jöttünk-mentünk, üzletelgetett, randizgattunk... jó volt. El bírtam viselni ezt az életformát. Mondjuk, az kicsit fura volt, hogy nem akart összeköltözni, de végül is, ebben a korban már óvatos az ember... nem is erőltettem. Eljött a karácsony, elhozta a kislányát is. Drágább ajándékot vettem neki, mint a saját lányomnak. Ott tartottam őket, etettem-itattam. Ez egy dolog. De R-nek semmi nem volt jó! Mindenen fanyalgott, a kaján, az ajándékokon... mindenen.
Pár nappal karácsony után az egészet hosszasan ki is fejtette, hogy velem mennyire unalmas, és ez az egész mennyire gagyi.
Eldurrant az agyam, hiszen én a lehetőségeimhez képest igyekeztem mindent megadni nekik... Jól összevesztünk, ki is dobtam.
...nem sokkal később, némi kutató munka után, megtaláltam a számítógépemen egy linket.
Azt hittem, tudod, hogy már megint, mint annyiszor, valami másik nő van a dologban. Én erre már fel vagyok készülve... sajnos, sokszor megtörtént. (Együttérzően bólogattam, pontosan tudom, miről beszélt).
- De arra, amit találtam... arra... nem voltam felkészülve!!! Tudod, mit csinált???
- ?
- Egy férfiaknak való oldalon kínálgatta magát! Biszexuális!!! És én ezt nem is sejtettem!
...
- Az egy dolog, hogy az embert megcsalják... egy nővel... de ez? Gusztustalan, rettenetes!
...
- Annyira megundorodtam... mindentől. Tőle, önmagamtól... mehettem tesztet csináltatni, biztos, ami biztos... és egyáltalán...
...
- Most? Kondizni járok. Legalább fitt leszek. Ez is valami.
...
Hát tényleg.
...
Legyetek óvatosak, csajok. Sose lehet tudni, kiben, mi lakik...