A VÖRÖS, vágyával köszönti a Napot.
Táncba hív millió tűz-színű pipacsot.
Életre szereti a hűlt érzelmeket,
vérünkkel lükteti az örök ütemet.
A KÉK, visszaadja a felhőtlen eget,
búzavirágszemű, nyári szerelmeket.
Tóparton feledett andalgó lépteket,
a kék, azt dúdolja, amit a tengerek.
A ZÖLD, felidézi a smaragdszín álmot,
mint szivárvány szárnyú szitakötő táncot.
Magasra emelve a nyár virágkelyhét,
dallá varázsolja a természet csendjét.
Az ARANY, a nagy Ég, örök kincsestára.
Kenyeret rejt érett kalászok magjába’.
Felfényli a zöldet, vöröset és kéket,
az arany, egy tiszta, angyalhangú ének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.