Táplálás

(Képjel: Nyitott száj - s mellette a „ji” hangot jelentő ősi jel: egy ember feje)

Figyelj arra, mivel „táplálod” magad s másokat!
A „táplálást” itt a legszélesebb értelemben kell venni: táplálni lehet a testet, a lelket, a szellemet,
a barátságot, egy tervet, egy vállalkozást, vagy éppenséggel a közösséget, amelyben élsz.
A jósjel szerint a táplálkozás nemcsak fenntart és növel, de eldönti életünk színvonalát is.
Testünket táplálkozással beteggé és egészségessé lehet tenni.
„Az ember azzá lesz, amit eszik.” Ezen túl táplálnak a jó és a rossz érzések, gondolatok.
„Az ember azzá lesz, amit gondol.”
De legfőképpen a hitek és a tévhitek táplálnak: „Az ember azzá lesz, amivé mágikus hite-
képzelete alapján varázsolja magát!”
A Ji jósjele arról a varázslatos anyagcseréről szól, amellyel önmagunkat és környezetünket
formáljuk, alakítjuk s fenntartjuk.
Ma ennek csak a durva, materiális részét tartjuk fontosnak, a hagyományban azonban első és
meghatározó volt a szellemi táplálék, s magának az ennivalónak a megszentelése.
A keresztény szimbolikában ez a „mindennapi kenyér”, amelyről Jézus azt mondja: „Én vagyok
az élet kenyere!”
Aki életét nemesebbé, szebbé akarja tenni, az nemes és szép gondolatokat vesz magához, s
dolgoz föl lelkében. Aki Isten közelébe akar jutni, az az Utolsó Vacsora misztériumában él, ahol Jézus
saját testét és vérét adja tanítványainak: ezt egyétek, ezt igyátok! Csak amit megeszel s megemésztesz,
az lesz a tiéd.
Nem csupán futó gondolatokról van szó, hanem az „imaginációról”. Amit hittel képzelsz,
valóra válik! A jósjelhez fűződő vélemény azt mondja:
Figyeld a szádat! Az eredetét nézd mindennek, ami a szádon bemegy s kimegy.
Figyeld, ki varázsol benned s mivel! Ha a „Félő” varázsol, félni fogsz, s előbb-utóbb okod is
lesz rá. Ha az Igaz Ember varázsol s erővel, szabadsággal, bizakodással tölt el, előbb-utóbb erős leszel,
szabad, s okod lesz a bizakodásra!
Nagy hatalma van a szavaknak! Azoknak, amiket magadban némán és másuknak hangosan
kimondasz. Ezért az Igaz Ember óvatos a szavaival - mert tudja, hogy teremt velük!
„Mivel táplálod magad s másokat?” - ez most sorsteremtő kérdés.
Ha nem úgy alakulnak dolgaid, ahogy szeretnéd, változtatni kell gondolkodási mintáidon. Itt
a gyökerekig kell leásni. Meg kell figyelned, hogy mit s miért imaginálsz! Sokféle ősi jóg-rendszer
van, amellyel a teremtő „képet” cserélni lehet - a lényeg azonban, mint a táplálkozásnál, a rendszerességen,
az ismétlésen van!
A „megtérést”, a „felébredést”, vagy egyszerűen csak a nemesebb élet elérésének módját
ezért hasonlították régen a Táplálkozáshoz, mert szüntelen, rendszeres, mindennapi. Ahogy naponta
többször eszel, úgy kell naponta táplálni a lelkedet, a hitedet; a láthatatlan dolgokat éppúgy energiák
növelik vagy sorvasztják, mint fizikai testedet; aki naponta boldogtalan gondolatokat „eszik”, boldogtalan
lesz!

A jósjel vonásai arról szólnak, sorsdöntő most, hogy mivel táplálod magadat, másokat, ÉS HOGY MIVEL TÁPLÁL A VILÁG TÉGED.
Az ember felel azért, amit mások lelkébe szavaival, érzéseivel, gondolataival „beletáplál”.
Tágabb értelemben a Jihez tartozik szükségleteink kielégítése, anyagi javak, pénz stb. De
mint mindent, ezt is a szellemi viszonyulásunk határozza meg: nem mindegy, hogy miénk a pénz,
vagy „mi vagyunk a pénzé”, hegy urai vagy rabjai vagyunk az anyagnak.
(„Ahol a kincsetek van, ott van a szívetek is!”)
Azonfelül: bármi történik velünk, annak szellemi előzménye van! Ha mélyen magadba
nyelsz egy mérgezett téveszmét, elronthatod az életedet. Minden belül dől el.
Aki ezt nem tudja, az a körülmények fogságába kerül.
Gondolatok
Korunk zuhan, s a szó minden értelmében rosszul táplálkozunk. Vegyi konyhán élünk, mesterséges
anyagokon hizlalt műállatokat fogyasztunk, s ezen túl félelmet, szorongást, céltalanságot,
nyugtalanságot, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat, depressziót eszünk naponta, megemészthetetlen
mennyiségben.
A Ji ma azt üzeni: élj korod ellen! Ne edd meg, amivel etetnek! Egyél erőt s bizakodást!
Igyál halhatatlanságot!
A „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” nem csupán azt jelenti, hogy enni kérünk,
hanem elsősorban azt, hogy az „Én vagyok!” bennünk van, s mi őbenne! Istenélményért imádkozunk
- mindennapos élményért, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy kik vagyunk s hová tartozunk!
Harci taktikában a legfontosabb tanácsot akkor érted meg, ha a jósjel szerkezetét nézed:
alul Dörgés - felül a Hegy nyugalma. Az egyik: elementáris késztetés a kitörésre - a másik
a mozdulatlanság nyugalma.
A taktika pedig: mozgásodat állandóan „táplálja” a nyugalom!
Kívül erőteljes mozgás - belül Nyugalom! Mindig őrizd, s ha egy-egy pillanatra elveszíted,
azonnal találj vissza nyugalmadhoz!
Lefordítva hétköznapi élethelyzetre: bármilyen mozgalmas, feszült vagy drámai szituációba
keveredsz, őrizd meg benső nyugalmadat!
Ha késztetést érzel arra, hogy „túllihegd” a dolgokat, inkább ne beszélj, vagy csak nagyon
keveset. Minden kimondott szavad teremt!
A megfontolt szó sikert. A fecsegés sikertelenséget.
Tápláld magadat s másokat is Nyugalommal!
Vonások
1. Megfeledkeztél szent teknősbékádról (ling kui), s most lebiggyedt szájal bámulsz
rám! Baj!
A „ling kui” olyan mágikus teknősbéka; aki levegőből él boldogan és beláthatatlanul hosszú
ideig.
Megfeledkeztél arról, hogy teremtő vagy! Sorsod varázslója! Most úgy érzed, körülményeid
hatalmában élsz. Irigyled mások jó sorsát, sajnálod magadat, és tehetetlen vagy. Azt hiszed, az élet
áldozata vagy. Ébredj föl! Ahelyett, hogy belemerülnél az önsajnálat mocsarába, keresd meg magadban
a „ling kuit”, és varázsold át a sorsodat!
A vonás energiahiányt jelenthet, s arra is figyelmeztet, hogy a levegőből is boldogabban lehet
élni, mint dollárszázmilliókból - ha tudod, hogy halhatatlan vagy!
2. Fönt keres táplálékot, majd a hagyomány szellemét megtagadva, lent a domb oldalán.
Ha folytatja, bajba kerül.
Gyengének véled magad, s ezért nem tudsz magadról gondoskodni. Másoktól függsz, a körülötted
élők vagy fölötted állók jóindulatától. A hagyomány szelleme azt üzeni: az ember igazi természete
isteni és erős! Ne tagadd meg, mert akkor ügyeskedésre szorulsz.
A vonás függetlenségre biztat. De óvatosan...
3. Nem valódi táplálékon élsz. Tovább menni: baj. Tíz évig így ne cselekedj.
Nem valódi táplálék: függni sikertől, mások elismerésétől, méltatlan gondolatoktól, társaságtól,
szenvedélyektől, külső elvárásoktól, divatoktól, pillanatnyi érdekektől, élvezetektől... amikor
megfeledkezel a Taóról, s azt mondod: egyszer élek!...
Rossz irányban keresed a boldogságodat.
Állj meg, mert ha megszokássá válik, nagy munkába s hosszú időbe, jelképesen „tíz évbe”
kerül a változtatás.
4. Fent keres táplálékot. Üdv! Mint egy prédájára éhes tigris, éles szemekkel figyel, keres.
Hibátlan.
Még hiányzik a kellő erőd, de szándékod önzetlen s segítséget kapsz. Figyelj, mit üzen a
bensőd! Az inspiráció előfeltétele az összpontosított figyelem. (A „tigris prédája” az igazság. Arra
éhes, arra vár, rebbenetlen szemmel.)
5. Letérés az útról. Maradni üdvös. Ne kelj át a Nagy Vízen!
Önálló lépésre, vállalkozásra erőtlen vagy, az idők sem kedvezőek. Maradj a jó szolgálatában.
Mások segítségére számíthatsz.
Ne tápláld magad hamis ambíciókkal!
6. A táplálás forrása. A veszély tudata üdvös! Kelj át a Nagy Vízen!
A veszély a múltból ered. (Emlék, megszokás, karmikus kötés.)
A bölcs azonban „ura a csillagoknak”! A feladat nem könnyű, de sorsfordító! Épp ezért
szükség van a látásra s az óvatosságra. A jósjel biztat: áldást hozhat, ha a terved végrehajtod. Itt
nem önös tervről van szó másokat is „táplál”.
...

Igen, ez  a jósjel az esetemben több vonatkozásban is figyelemre méltó. Jelentőségét a gyakorlatban többször visszateszteltem, tesztelem. Röhejes, ahogy működik. De részemről a nyomtatott nagybetűvel szedett rész a lényeges.

...a tököm se akarja, hogy mindig csak én tápláljak. Végre már valaki valami pozitív táplálékot adhatna nekem is. Mert egy idő után tényleg elfogy belőlem minden pozitivitás. Pont, mint a vörösvértestek.

...

Na ezt nem kaptam meg ebben a kapcsolatban. Még egy szál virág formájában sem.

...

És már nincs kedvem ahhoz, hogy örökké én adjak.

Sőt.

...

Adjon az OTP!... Vagy a piros bank... ha az jobban bejön.