Hogyan úszta meg Nyuszika az első randit?

(majdNEM húsvéti mese)

Nyuszika, a kissé tudathasadásos nyúllány, már régóta a Kerekerdő lakója volt (úgy is, mint gyakori lakhelyváltoztató).
Egy meghitt estén, úgy is, mint az Erdő illusztris személyisége, épp előadást tartott az Erdei Híradóban a kisnyulaknak arról, hogy hogyan is (ne) rágják a salátát, amikor egyszerre zörrent a csőposta vége az asztalánál.
Egy szép, nagy fej saláta érkezett. Levelein igen figyelemre méltó rágásnyomokkal.
A feladó nemcsak a salátarágás művészetét értette (igen kalligrafikus rágása volt nékije), hanem mély tisztelettel adózott Nyuszika, sőt, kiterjedt rokonsága előtt is (a barátai és üzletfelei most nem csuklottak).
Nyuszika piros szemei teljesen elhomályosultak ennyi lovagiasságtól.
- Nyuszifülű lovag küldte! Randira hív! Még életemben nem kaptam ilyen kedves, tisztességtudó rágásokkal díszített salátalevelet! - lelkendezett.
A levél rágója, egy nagyon konszolidáltnak látszó nyuszifülű, ez úton jelezte, hogy szívesen meghívná Nyuszikát egy romantikus, közös salátarágásra.
Az ötlet az első pillanatban osztatlan lelkesedést váltott ki Nyuszika mindkét énjéből. ...vagy legalábbis abból, amelyik olvasta a levelet. (Már említettem, hogy Nyuszika kissé... személyiségzavaros.)

Romantikus salátarágás Nyuszifülű lovaggal!
Nyuszika szemei előtt meghitt salátázó képe villant fel, ahol selyemfényű asztali lámpa gondoskodik a kellően sejtelmes megvilágításról. A berendezés antiknak látszó, és a vastag, puha szőnyegek elnyelik a nyuszilábak dobogását. A kislámpa fényénél ott ül Nyuszika és Nyuszifülű, salátát rágnak és boldogan beszélgetnek.
Itt kapcsolódott be a jelenetbe, meglehetősen kíméletlenül, Nyuszika másik énje.
Tudjátok, az a tudálékos Nyúl.
- Biztos nyomulna. Tuti nyomulna. Nézd a mancsát...
- De hisz férfi...
- Hiányzik ez neked?
- Nem igazán...
- Na ugye, hogy nem!
- De lehet, hogy nem is. Olyan szépen rágta azt a salátalevelet!
- Rágni, rágni... azt bárki tudhat. Ugyan már. Jó vicc. Különben is: salátavacsora... csak nehogy répa legyen belőle! Főleg, hogy nem is az szerepelt a menükártyán!
- Megoldanám, hidd el. Majd... azt mondom neki, hogy nem szeretem a répát :)
- Különben is... nézd meg jobban azt a képet! Mit látsz rajta?
- Hááát... látok rajta mahagóni asztalt, perzsaszőnyeget, kristálypoharakat...
- ÉS RAJTAD MILYEN RUHA VAN?
- ööööööö......... izé............... nem tudom.
- Ne röhögtess. Még egy tisztességes cipőd sincs. Mit keresel te egy ilyen helyen? Azt akarod, hogy te legyél a szegény kis csóri Nyuszómuszó???
- Igazad van... igazad... :( ...pedig milyen szép lenne...
- És ha esetleg természetben kellene fizetni ezekért az élményekért? Nem lévén nálad egyéb fizetőeszköz???... Egyáltalán, kell neked egy ÚJABB csalódás? NINCS MÉG ELÉG BAJOD???
- De van... igen... még sok is... igazad van... csak ne bánts! ...de most... ...akkor... ...mit mondjak neki?
- Mit tudom én! Te szoktál beszélgetni a medvével is a porszívójáról!
Nyuszómuszó itt szerette volna megjegyezni, hogy az nem is ő volt, hanem Tudálékos Nyúl - de meg sem mert mukkanni, Tudálékos Nyúl túlságosan szigorúan nézett.
- Jól van, na... megírom neki... - szepegett. - De mégis, mit írjak? Hogy túl jó vagy nekem? Ezt azért mégse lehet. Egy nyuszilány ilyet mégse írhat... önérzet is van a világon...
- Köss bele valamibe. Neked az úgyis nagyon megy.
Nyuszómuszónak ismét ellenvéleménye lett volna ebben a kérdésben, de jobbnak látta nem forszírozni.
Inkább alaposabban belemélyedt a kapott salátalevelekbe.
...hosszas keresés után, talált is az egyik salátalevélen valamit, ami akár remek ürügy is lehet, ha ügyesen körberágja.
- Igen! Ez jó lesz!
- Na ugye! Ügyes nyúl vagy te! Néha... - helyeselt Tudálékos.
Nyuszómuszó nyelt egy nagyot, mert semmi ügyességet nem érzett. Inkább bánatos volt.
De Tudálékos Nyúl szigorú tekintetének engedelmeskedve nekiállt a salátarágásnak... Hetet-havat összerágott.
Eleinte, a szoros felügyeletet érezve, szigorúan a "rendkívül lényeges" tényekre szorítkozott.
Aztán, érezve a felügyeleti szigor enyhülését, azon kapta magát, hogy elkezd magyarázkodni.
- Bocs, Nyuszifülű, de épp vulkánkitörés van. Honolulu nem indít, nem fogad.
- Te nagyon jóravaló, ügyes, okos és szép nyuszifiúnak látszol. Biztos sok vállalkozó kedvű nyuszilány benne lenne egy közös rágódásban (és még csak a salátánál tartunk! ez még csak az első fogás!)
- Sokkal fényesebb bundájú nyuszilányt érdemelsz, hidd el!
- Amúgy sem szeretek ismeretlenekkel romantikusan salátát rágni. Sőt. Utálom a salátát mahagóni asztalon. (Itt Nyuszómuszó keresztbe rakta a mancsán az ujjakat, ami nagy mutatvány egy ilyen kis nyúltól.)
- Egyébként is, csak azért tartok előadást a salátarágásról, mert nem értek hozzá. Tudod, aki ért valamihez, az csinálja. Aki nem, az tanítja... Nem véletlenül vagyok az Erdei Híradó sztárja... :(
...
Ugyanez, másképpen (rövid verzió):
- B+ Medve a porszívódat! Nem is jó méret a lakásomhoz!
- Na jó... nem a porszívód tehet róla. Az én lakásom túl nagy.
- ...figyelj, Medve! Én tudom, hogy jót akartál, mikor felajánlottad a porszívódat. Csak az önzetlen jó szándék vezérelt, és én ezt méltányolom.
- Nagyon helyes porszívód van... igazán... és ahogy felajánlottad azt, hogy szívesen kitakarítanál nálam, az is nagyon kedves.
- A helyzet az, kedves Medve, hogy nekem most egyáltalán nincs szükségem a porszívódra. Te pedig, ha ennyire szeretsz takarítani, én nem szeretnélek ebben megakadályozni. Biztos vagyok benne, hogy rövidesen találsz megfelelő, összkomfortos lakást/lakásokat, ahol a tulajdonos szívesen veszi, ha nagytakarítást rendezel. Sajnos jelen pillanatban én nem tartozom közéjük, és nem is várom Tőled, hogy a porszívóddal azt lesd, hogy mikor hagyom, hogy nálam takaríts.
...rendes medvének látszol, miért pont nálam szívjál?...

                                                               Takarító vállalkozásodhoz sok megrendelést kíván neked tisztelőd:
                                                                                                                                          Nyuszika