Ital helyett ily módon horgolásba fojtottam bánatomat (milyen jó ha az ember - minden eshetőségre felkészülve - legalább egy hobbijának kellékeit mindig magával hurcolja.)
És vártam.
Türelem ügyfelet terem.
...
...szóval, P.Apuka úgy háromnegyed óra múlva érkezett, egy Merci csokival súlyosbítva.
Ettől már kérdőjelek kezdtek bennem sorakozni, de szerencsére a Merci csokin a masni zöld színű volt (valahogy a pirostól menekülhetnékem lett volna), és a beszélgetés szigorúan üzleti mederben zajlott.
A szokásos kólán kívül más fogyasztásra nem hagytam magam rábeszélni, - igaz, felajánlotta, hogy vacsorázzunk, de nem erőltette -, és haladtunk az ügyekkel (a végén még rendes ügyfél lesz belőle ???kötve hiszem.)
Azért megemlékezett a fiairól, különösen kisebbik szülöttjéről, aki sajna csak második lett a bajnokságon, pedig tehetsége az van a sporthoz, épp csak link mint a föld (vagy mint apuka). ("a férfiak örök gyerekek maradnak" "igen, a fiam is mindig erre hivatkozik" "igaza van"...)
A megbeszélés után felajánlotta, hogy elvisz haza, de lealkudtam a dolgot, mondtam, hogy engem Juci néni vár a villamos végállomáson (kész szerencse, ha az embernek ilyen nagynénje van. :D)
Amikor megláttam az autóját, elkapott a röhögőgörcs. Alig bírtam visszatartani.
Nem, nincsenek nagy igényeim, igazán nem - már ami a motorizációt illeti. Gond nélkül bepattanok én akár egy teherautóba is (volt már rá példa), de ez az izé...
- Ugye nem haragszik, ha azt mondom, hogy ez egy játékautó?
- Nem. Ez tényleg az. Mi csak Szutyukinak hívjuk.
A szerencsétlen egy Maruti volt, A-s rendszámmal, de valami olyan meghatározhatatlan állapotban, amire azt mondanánk: csak a rozsda tartja össze.
P.Apuka sietve elmondta, hogy az autót 100 ezer forintért vásárolta, igaz, tízezrével kellett kifizetnie, de már megbánta, mert 200 ezerbe került a felújítása és annyiért ennél sokkal jobb autót is lehet kapni.
...ilyenkor szeretem magamon azt a szőkenőbehajazó totálhülyefejet, amikor is a lehető legkomolyabban tudok bólogatni, arcizmaimat egyetlen pillanatra sem rántja össze az önfeledt kacaj, nehogy Háry János gyanút fogjon - és közben odabent megtörténik a háttérinformációk kiértékelése, és ezzel párhuzamosan a minősítés. (Menj a francba miért akarsz erre a rüszmeteg sz@rra felvágni, hát totál hülyének nézel? Tokkal vonóval nem került ez 50 ezernél többe. Ha meg költöttél volna rá, akkor nem ilyen állapotban lenne. Ennyit erről, cukipofa. Meg a hófehér Jaguárról... ehhez a kóla túl "lájtos" volt, asszem.)
Hazafelé engem eléggé lekötött az autóhoz kapcsolódó retró élmény - határozottan olyan volt, mint anno egy Trabant, talán csak a padlóváltó képezett némi átmenetet a Skoda S100 irányába - és P.Apuka végre kibontakozhatott. Kezdve a bükkfánsarjadt vállalkozólét gondjabajával és szépségeivel, folytatólag a gyerekek pénzről alkotott téves elképzelésein keresztül (ez szerintem is valami generációs ártalom náluk, bár az ő fiai esetében az ártalom forrása azt hiszem éppen a padlóváltót kezelte... mert az eredendő bűn mindig az szülőktől való, már a Biblia is megmondta ezt, ugyi...)
A kibontakozásnak némi korlátot a mobiltelefon szabott (franc aki kitalálta, kész lebukás), legalább háromszor ki kellett nyomnia, amitől enyhén befelhősödött a kék szemek fölötti homlokrész. A harmadik hívás után azonban a hívó fél belefáradt az eredménytelen próbálkozásokba, és P.Apuka folytathatta a beszélgetést.
A következő téma Juci néném története volt, kezdve a baráti szerelővel, folytatólag kedvencE-mmel, kitérve a biztosítási díjnemfizetésre, a forgalomból kivont és lejárt műszakival bíró állapotára.
P.Apuka itt végre megcsillanthatta szakmai hozzáértését, és előadást tartott az üzemben tartói nyilatkozat előnyeiről, valami rendkívül gazdaságos autószerelőről és az ő rendkívüli mértékű kedvezményéről a Bárdi Autónál. Rögtön felajánlotta szolgálatait oda-vissza a téma minden esetleges vetületében (nem, kifizetni nem akarta helyettem ezeket a tételeket - még szerencse.)
Ezeket a dolgokat is végighallgattam, és oda könyveltem, ahová az előző infókat, de a konzekvenciától nem lettem túl boldog.
Eddigi tapasztalataim valóban azt mondatták velem, hogy igen, pontosan ilyen egy link alak, ha udvarolni próbál.
...csak épp ez itt most az ügyfelem is... szegény fejem.
...
Hazaérve András fiamat megkínáltam Merci csokival, mire az első reakciója az volt:
- Vigyázz ám az Olivér apjával! Nagy nőcsábász az öreg!
- Hidd el, fiam, ezt valamiért sejtettem...
- Van neki több nője is... dugni jár hozzájuk...
Itt már nem bírtam röhögés nélkül, önfeledten vihogtunk a kinyomkodott mobiltelefonon, a háromszázezres Marutin (tényleg ötvenért vette) és a többi hülyeségen.
...
Tanulság? :)
...
Nehéz sors a férfisors.
Nem elég vetíteni, de még jól is kell csinálni.
Kedves ügyfelem ezt bebukta.
Nem kicsit. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.